Vezess fiatalon!

2018. október 15., hétfő

No persze nem autót, hanem ifjúságot. Ijesztő lenne? Valójában nem az, csak éppen nehezebb a feladatod, mint bárkinek. Avagy a tavalyi ifjúsági vezetőképző egy részvevő szemével.

Egyszer egy kisfiút megkérdeztek: „Mi jellemző a jó vezetőre?" Rendkívül őszintén és bátran azt mondta: „Az a jó vezető, aki nem iszik és időben lefékez a gyalogos előtt! " Természetesen igaza van, de a kérdés nem erre vonatkozott. Viszont ha már humorunknál vagyunk, fordulhatunk komolyabb irányba is.

Egyház. Ifjúság. Vezető. Három rendkívül sokatmondó és szerteágazó kifejezés. Létezhetnek-e ezek egymás nélkül? Mondhatnánk, hogy az ifjúság – önmagában – létezik az egyháztól függetlenül is, no de ez visszafelé is működik? Létezhet az egyház ifjúság nélkül? Ha őszintén végiggondoljuk, ez a két dolog távol áll egymástól. De vajon miért? És rendben van-e ez így? Szükséges-e a fiatalokat bevonni az egyházi életbe? Kellenek-e a fiatal vezetők? Ezek mind-mind olyan kérdések, amikre valamilyen formában választ kaptam a Magyarországi Református Egyház Ifjúsági Irodája és az Exodus Közép-Kelet Európa Egyesület közös ifjúsági vezetőképzésének három hétvégéje alatt.

Máté evangélista is megírta: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,19) Mennyire könnyű ezt mondani, és mennyire nehéz megvalósítani. Hogyan kezdjük neki? Mi legyen a cél? Hogyan forduljak fiatal keresztény embertásaim felé, akik hadilábon állnak a fontos döntés meghozatalával? Miközben tudom: erőszakkal nem lehet Istenhez hívni senkit sem. Minden „szakma" szerves része a tanítás – mondta egyszer egy igehirdetésében Derencsényi István református lelkipásztor. Ha valóban meg szeretném tanítani azt a feltétel nélküli igazságot, amit a kedvenc bestsellerem, a Biblia is mond, először nekem kell megtanulnom. Ráadásul jól kell megtanulnom, mert tévesen már sokan tudják.

Fontos feladat mindenkinek felmérni, hol is tart, mi az egyéni célja az életben, vagy – adná az Isten – az egyházban. Mindenki máshogy érkezik e világra, más-más értékekkel, és azokat sok helyen, sokféleképpen tudja alkalmazni. Ráadásul mindenkinek más a küldetése, mégis úgy gondolom, hogy vannak közös célok, ilyen a misszió is, amelyeket együtt kell véghezvinnünk, ezért volt nagyon jó megtapasztalni a képzés során, hogy az egyházban nagyon is igen szerepe van az ifjúságnak.

Vannak, akik úgy gondolják, főleg elöregedő gyülekezetekben, hogy a fiatalok véleménye túl „modern" és nem szükséges a változás a saját közösségeikben. Nos, ezekben a gyülekezetekben kellene a változtatást elkezdeni. Fontos, hogy lépésről-lépésre megértessük az idősebb generációkkal, hogy mi is ugyanolyan építő tagjai vagyunk egyházunknak, mint ők: mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. Hiszem és vallom, hogy a változás nem jelent egyet a rosszal. Pál apostol is megírta Timóteusnak, hogy ne féljen változtatni, mert ha a szeretet van a középpontban, minden könnyebben megy majd: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Tim 1,7)

„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jer 1,7) Fontosak vagyunk. Fontos a véleményünk, meglátásunk és a saját megtapasztalásaink – csak meg kell találni azt a csatornát, ahol szívesen, kedvesen, őszintén tudunk kommunikálni a nálunk sokkal bölcsebbekkel. Természetesen bőven van még mit tanulnunk, de időben elindulni a jó úton rendkívül fontos. Én pedig hiszem, hogy Isten a vezetőképző minden résztvevőjét jó úton indította el.

Rá kell ébrednünk arra, hogy az egymás mellett élő generációk közötti kommunikáció csak úgy működhet, ha mindenki részt vesz benne. Ebben nekünk, fiataloknak rendkívül türelmesnek kell lennünk, hiszen szüleink, nagyszüleink generációja még nem abban a gyorsaságban nőtt fel, mint mi – vagy a tőlünk is fiatalabbak. Nekünk kell lelassítani, elcsendesedni és ezzel példát mutatni a kortársainknak. Ha közösséget szeretnénk építeni vagy egyben tartani, ezeket mind fel kell mérnünk.

Pál is azt írja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt..." Persze az ifjúsági munka komoly kihívásokkal is jár. A fiatalok – természetesen magamat is beleértve – többsége különböző családi háttérből jön, nagyon akaratosak és lázadók vagyunk, ezért sok szemléletet kell megismerni ahhoz, hogy a közös, jó utat megtaláljuk. Ha a „nagy terv" rendben van, és nem csak mondjuk, de el is hisszük, amit az Úr Jézus ígér, máris nyert ügyünk lehet. De először saját magamban kell tisztáznom az elvárásaimat, a céljaimat, és csak ezután mutathatok példát.

Ez a képzés megerősített abban, hogy az egyházban az ifjúsági vezetők nagyon is szükségesek. Bár ez a három szó jelentésében nem egyezik, összekapcsolódva sokatmondók és fontosak. Az innovációt a gyülekezetekben, intézményekben nekünk kell elkezdeni. Ahhoz pedig nekünk is változnunk kell, hogy változtatni tudjunk: valakinek bölcsességben, tudásban, szorgalomban – kinek-kinek a saját szükségletét felmérve. A Galatai levélben olvashatjuk: „... Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem..."
Mindezeket felmérve tudjuk csak bölcsen meghozni a döntést, hogy kik is vagyunk!

Én már tudom ki vagyok mert #timivagyok.

Istent keresem

2Krón 32

„Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →