Összefonni a háló szálait

A Megbékélés Házában tartott tanácskozás kezdetén áttekintették a várható eseményeket a 2022-es évben. Ezek közül az egyik kiemelkedő az egységnap, amelyet idén az Erdélyi Egyházkerület rendez meg. Kató Béla püspök felvázolta a terveiket, amelyek között konferencia és Bethlen Gábor szobrának felavatása is szerepel a közös istentisztelet mellett. Ugyanekkor ugyanitt ül össze a Generális Konvent is, hogy az elnökség által elé terjesztett ügyekben döntést hozzon.

Ezután a Kárpát-medencei Diakóniai Tanács újjáalakításának tervéről tárgyalt a Generális Konvent elnöksége, és végül egyhangúlag támogatták a javaslatot, persze a tanács működésének aktualizálása, modernizálása mellett.

A tavaly júniusban lefektetett alapelvek szerint elkészült a Kárpát-medencei református missziós stratégia első alapváltozata. Az elnökség arról döntött, hogy a dokumentumot a jelenlegi állapotában vitairatnak tekinti, ezt módosítják tovább, vitatják meg egyházkerületeikben, és májusban a Generális Konvent elé terjesztik.

A Kárpát-medencei református oktatási alap adománygyűjtéséről is tájékoztatást kaptak az elnökség tagjai. A 2021-es gyűjtéssel kapcsolatos beszámolót, és néhány ehhez kapcsolódó javaslatot elfogadtak.

A kárpátaljai, délvidéki és horvátországi lelkészek nyugellátásának biztosításáról az elnökség további megbeszéléseket tart szükségesnek az érintett egyházkerületek és a Magyarországi Református Egyház között.

Valamennyi egyházkerület megtartotta a beszámolóját az elmúlt időszakról. Általában jellemző, hogy igyekeznek revitalizálni (újra életre kelteni) a közösségeket a koronavírus-járvány okozta bezárkózásból és passzivitásból.

A Felvidéken nemrég tartottak népszámlálást, amely előtt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a református identitás vállalására buzdított. A népszámlálás szerint tíz év alatt 13 százalékkal csökkent a reformátusok száma Szlovákiában, így most nagyjából annyi református van az országban, mint 1991-ben. A legtöbb egyház egyébként hasonló fogyást tapasztalt.

A Kárpátaljai Református Egyház nincs könnyű helyzetben. Súlyosan érinti őket az elvándorlás. A gyerekek száma is csökken, sok fiatal még Kárpátalján köt házasságot, de gyereket már nem ott vállal. Ugyanakkor ebben a nehéz helyzetben arra gondoltak, 2022-t a hálaadás évének nevezik ki, hogy a bajok közt lássák, mi az, amiért mégis hálásak lehetnek. Zán Fábián Sándor püspök erre is mondott példát: három debreceni növendékük tért haza, hogy Kárpátalján szolgáljanak lelkipásztorként, karácsonykor pedig sikerült minden gyermeknek ajándékkal kedveskedniük.

A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház az elmúlt időszakban jogi szempontból „támadás alatt” állt, jelen pillanatban ezen a téren kivárnak, várják a jogi folyamatok végeredményét. Horvátországban is tartottak összeírást, amelynek eredményeiből egyelőre annyit tudni, hogy tíz százalékkal csökkent a lakosság, és e csökkenés nagy része Kelet-Horvátországban történik. A horvát testvérek is folytattak mozgósítást, sőt elkezdték saját, református összeírásukat is.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az Erdélyi Református Egyházkerület is sajnos több jogi eljárásban érintett az elmúlt időszakban, a román állam továbbra sem enged a szorításon. Romániában is népszámlálást tartanak, a családokat látogató lelkészek segítik a folyamatot. Királyhágómelléken több építkezés, fejlesztés is zajlik, és nyáron az egyházmegyékben, ősszel pedig az egyházkerületben tartanak választást, Csűry István püspök nyugdíjba vonul.

A Dunántúli Egyházkerület beszámolt többek között a pápai kollégium internátus részének építéséről, és arról, hogy a július 1–3. között megrendezendő dunántúli református egyházi napok témája az öröm lesz.

A Dunamelléki Egyházkerületben lassan elkészül a Ráday utcai épület, és bevezettek egy új egyházközségtípust, a gondozó egyházközséget. Nagy erőkkel dolgozik az Egyházkerület a Baranya programon.

Az építkezések éve volt a tavalyi a Tiszáninneni Egyházkerületben, és ahogy Pásztor Dániel püspök fogalmazott: – Elérkezett az idő, hogy ezeket az épületeket most lélekkel töltsük meg. – Ezért is igyekeznek megerősíteni az intézményi lelkiséget, és utcai evangelizációt szerveznek.

A Tiszántúli Egyházkerület beszámolójának elején Fekete Károly püspök megemlékezett Imre Sándor volt főgondnok haláláról. A kerületben a következő időszak még az átadókkal telik majd, jól állnak az óvodafejlesztéseik, és Debrecenben 40 fős szakkollégiumot indítanak. A hitoktatás évéhez kapcsolódva március 5-én tartják a tiszántúli hitoktatók találkozóját, ahol néhány előadás mellett a találkozás és a köszönetmondás a fő cél. Májusban pedig megrendezik a debreceni református napokat.

Országosan a Magyarországi Református Egyház ügyeiről Balog Zoltán, a Zsinat lelkészi elnöke számolt be. 2022-t a hitoktatás évének jelölte ki az egyház, több programot is terveznek ennek kapcsán. Balog Zoltán felhívta a figyelmet, hogy a népszámlálás előtt Magyarországon is buzdítani kell az embereket református identitásuk vállalására, és egyedülálló lehetőségnek, de felelősségnek nevezte azt is, hogy az egyházra van bízva, a járvány idején hogy és mennyi istentiszteletet tart.

Balog Zoltán dunamelléki püspököt, a Zsinat lelkészi elnökét a missziós stratégiáról kérdeztük.

– A Kárpát-medencei missziói stratégia lényege: a külvilágnak is és magunknak is mutassuk meg, hogy kik is vagyunk, és hány helyen szolgálunk a Kárpát-medencében. S amikor ezt megmutatjuk, kiderülnek a veszteségeink, a buktatóink, a tévútjaink, és közben fény derül arra, hol gyarapodtunk, hol volt áldás a munkánkon. Ezekből azt a következtetést vonja le a missziói stratégia, hogy a belső védelmi vonalainkat kell megerősíteni, miközben lényeges, hogy egy kívülről egyre arrogánsabbá váló világban világossá tegyük a szolgálatunk lényegét. Még Magyarországra is igaz – ahol alapjában véve élvezzük a kormányzat meg a társadalom támogatását –, hogy egyre erősebbek azok a külső arrogáns hangok, amelyek az egyháznak a létét, szükségességét is megkérdőjelezik. Ez a világossá tétel az egyik pont. A másik: együtt tegyük ezt. Tehát hogy a Kárpát-medencében mindazt, amit és ahol közösen lehet szolgálni, azt úgy kössük össze, hogy azok erősítsék egymást. Sok párhuzamosság van, amelyek ha tudnának a másikról, sokkal hatékonyabbak lennének, sokkal több áldás lenne rajtuk. Ezekre volt már ráismerés, rácsodálkozás a kilencvenes évek közepétől, létezett nagy felfutása a Kárpát-medencei református egységnek, ami a Generális Konvent létrejöttében csúcsosodott ki. De mintha volna egy kis megfáradás, tehát szeretnénk, ha új lendületet kapna a gyülekezet, az egyházmegyék, az egyházkerületek szintjén és az egész Kárpát-medencei szinten is ez az együttműködés, mert ebben olyan erőforrás van, amit nem szabad kihagyni.

Fekete Károly tiszántúli püspök, a berekfürdői ülés levezető elnöke értékelte a két nap legfontosabb eredményeit.

– Azt gondolom, az egységnapra való felkészülésünkben lényeges, hogy bejelentette az Erdélyi Egyházkerület azt a programvázat, amelyikben mi is részt vehetünk majd, és örülhetünk egymásnak. S reméljük, a járványhelyzet megengedi, hogy találkozzunk Erdélyben, május 19. és 21. között. Jelentősnek tartom, hogy elindultunk azon az úton, hogy megszülessen a magyar református missziói stratégia, s ennek megalkotásában fontos dokumentumot kaptunk. Ezt meg tudtuk most beszélni, és elhatároztuk: olyan vitaanyagot adunk a Generális Konvent plenáris ülése elé, amelyiket majd tovább lehet bővíteni, illetve amely nyomán konkrét cselekvési tervet fogalmazhatunk meg. Rendkívül izgalmasak voltak a részegyházi beszámolók, mert mindannyiunkat érdekel az ukrajnai helyzet: a Kárpátaljai Református Egyház hősiesen küzd a túlélésért, mi pedig nemcsak imádkozunk értük, hanem igyekszünk segíteni is. Mindannyiunk gondja a járványhelyzet utáni állapot: a gyülekezeti élet újjáélesztése, és hogy ebben tanultunk egymástól.

– Elsőként jelentkezett a diakóniai koordinációs tanács újraalapításának vitájában, hogy kifejezze támogatását. Miért tartja fontosnak, hogy legyen egy ilyen koordinációs szerv?
– Elsősorban azért, hogy lássuk a hálaadás okát. Tehát ha látjuk, mi mindennel megajándékozott bennünket az Isten, ami szolgálati lehetőség. De ez a szolgálati lehetőség áldást is jelent. Ennek az áldásnak a megtapasztaltatási lehetősége az a hálózat is, ami nem engedi, hogy az emberek a nélkülözésbe, a magányba zuhanjanak, és feladják a küzdelmet. És ezt a hálót, ha össze tudjuk fonni, ha nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében összefonjuk ezeket a szálakat, azzal egymást is buzdítjuk. Tehát bátorít bennünket az, ha nemcsak informálisan tudunk egymásról, hanem szakmailag és talán anyagilag is tudunk egymásnak segíteni. És ha vannak olyan embereink, akiknek megadatott a buzdítás szolgálata, nagy áldás lehet, ha más egyházkerületek intézményeibe elmennek ébresztő napot, csendes napot tartani. Az az ember, aki mindig beteget, elesettet, éhezőt lát, belefáradhat. És ha megvannak azok a továbbképzési lehetőségek, azok a motiváló személyek és alkalmak, amelyek a munkatársi közösséget összefoghatják, megerősíthetik, ezzel a lehetőséggel jó lenne nemcsak a nagyobb közösségekre fókuszálni, hanem azokra is, akik például szórványban élnek. Ugyanolyan fontos a diakóniában, a szociális szolgálatban az összefogás, mint például a teológiai képzésben. A kárpátaljai fiatalok Magyarországra jöhetnek tanulni, mert Kárpátalján nem volna értelme és lehetetlen lenne lelkészképző intézményt üzemeltetni. De ugyanúgy nagyon sok mindent kicsiben nincs értelme megcsinálni, vagy lehetetlen. Persze mi is szeretnénk hozzáadni a közös Kárpát-medencei értékekhez a sajátjainkat, és részesülni azokból a lehetőségekből, amelyek a lelki erőforrást és az ötleteket is hozzák magukkal. Amelyek a hogyan és a miből lehet megoldani kérdésekre is választ adnak. Ezért fontos számunkra, hogy összerakjuk a kis mozaikokat, és abból egy teljesebbet, egy nagyobbat lássunk.

– Milyen céllal, milyen gondolattal hirdették meg a hálaadás évét ilyen nehéz időszakban?

– Őszintén elmondom, a panaszok motiváltak arra, hogy elgondolkodjak azon: valóban csak a panasz, az elégedetlenség, a kilátástalanság, a lemondás, a feladás lelkisége van? Erre volt reakció az: ez így nem mehet. Miért nem látjuk azt is, ami jó, miért nem látjuk azt is, amivel megajándékozott az Isten, miért nem látjuk a van-t is, nemcsak a nincs-et? A szemészek biztosan nevetni fognak rajtam, de ez olyan vakság, ami nagyon ritkán adódik, hogy azt nem látja az ember, ami van. Látni a munkatársat, és hálát adni érte. Látni úgy a gyereket, hogy nemcsak elejti a poharat, összekoszolja a ruháját, és kettest hozott, hanem a kedvező dolgokat is. A hálaadás évével ez volt a motiváció: megállítani azt a lélekkeserítő, életkedvet elvevő lelkiséget, amit nyom ránk valami. Harminc év telt el Ukrajna függetlensége óta. De nem csak Ukrajnának a függetlensége óta, hanem azóta is, hogy megkaptuk a szabadságot az evangélium hirdetésére. Megkaptuk a szabadságot a bibliai értékek alapján való életvitelre. Úgyhogy ez nem titok, és nem rettegéssel beárnyékolt „katakomba” kereszténység, hanem szabad. Ezt is meg kell látni, meg a visszakapott templomokat, a megalakult iskolákat, óvodákat. Fontos észrevenni a százharminc hitoktatót, a nyolcvan lelkészt a huszonnégy helyett. Lényeges látni a visszakapott parókiákat, ahol lelkészcsaládok három-négy-öt gyerekkel élnek. Ezeket mind Isten adta nekünk, és ezért hálát kell adnunk. Ez lehetőség, de ott van a kötelesség is: ha nem látod, és nem köszönöd meg, elveszíted. És ez nagyon sok mindenre érvényes. Ha nem vagy hálás a hitvestársadért, a gyermekedért, nagyon nagy a veszélye, hogy elveszíted. Elveszíted a lelki kapcsolatodat, közösséged, meglesz a „Hogy vagy, apa? Jól vagyok. Hogy vagy, fiam? Jól, köszi” jellegű kapcsolat, de ez egészen más, mint amiről beszélünk. Ezek miatt gondoltuk meghirdetni a hálaadás évét. És érdekes módon nemcsak az egyházkerület missziói bizottsága, hanem az ifjúsági szervezete is erre gondolt. Amikor azt mondtuk, szeretnénk a hálaadás évét, az ifjúsági szervezet kinyomtatva letette az imahét anyagát, és ott állt rajta, hogy a hálahelyzeteket választották imatémának. Ez Istennek a gondviselése és a vezetése volt. Reménykedünk abban, hogy egymást, és azt is meg tudjuk köszönni, amit egyébként az idő vasfoga, a rágómoly és a rozsda emészt, de azért ott van.