Rimaszombatban tartották meg a Generális Konvent elnökségének legutóbbi ülését. A Kárpát-medence magyar reformátusságának püspökeit és főgondnokait tömörítő szervezet a kárpátaljai testvérek nehézségei mellett az egységnapról, egy a gályarabokra emlékező programsorozatról és a horvátországi reformátusok helyzetéről is szót ejtett. A házigazda Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét, Géresi Róbertet telefonon kérdeztük az eseményről.
Házigazdaként hogy értékeli a Generális Konvent elnökségének legutóbbi ülését?
Amióta a járványhelyzetnek vége van, az elnökség újra tud legalább félévente személyesen is találkozni. Egy éve lehetett tudni, hogy most Rimaszombatban mi adunk otthont ennek a tanácskozásnak. Nagy örömünkre szolgált, hogy teljes létszámban vettünk részt az eseményen, tehát minden püspök és minden főgondnok jelen volt. A megbeszélés előtt ellátogattunk Sztregovára, a Madách-kúriába. A költő ebben az épületben élt, és itt írta meg Az ember tragédiáját is. Ez után a kirándulás után kezdődött meg a tanácskozás, ami egy délutánt és egy másnap délelőttöt vett igénybe fontos napirendi pontokkal.
A tanácskozáson meghallgatták a horvátországi reformátusok helyzetéről készült felmérés eredményeit is.
A horvátországi reformátusok helyzete sajátos a református testvéri közösségen belül, ők még nem tudtak ugyanis teljes egységben lenni. A Generális Konvent elnöksége szeretne segítséget nyújtani egy olyan típusú közeledéshez, amely a teljes egységet jelenítené meg a továbbiakban.
Napi aktuális kérdések is terítékre kerültek, például az izraeli–palesztin háború vagy Kárpátalja jelenlegi helyzete.
Elsősorban Kárpátaljával foglalkoztunk, sajnos azt kell mondjam, hogy természetesen, hisz mindannyian ismerjük a kialakult helyzetet, az orosz–ukrán háborúval kapcsolatosan. Örömmel tapasztaljuk, hogy minden egyházkerületben nagyon figyelnek Kárpátaljára és imádságos lelkülettel gondolnak az ott élő református és nem református testvéreinkre. Imádkozunk azért, hogy minél hamarabb béke legyen. Másrészről pedig igyekszünk segítséget nyújtani azoknak a testvéreinknek, akik a legnehezebb helyzetben vannak jelenleg itt, a Kárpát-medencében. Minden egyes egyházkerület jelentős segélyprogramot működtetett és működtet jelenleg is, ahogy mi is a Felvidéken, a diakóniákon keresztül. Csak, hogy egy példát mondjak, ebben az évben, a nyári szünetben a gyermekek nyári táboroztatásához adtunk támogatást, de volt példa arra is az elmúlt évben, amikor Ukrajnából gyermekeket hoztunk a Felvidékre, és biztosítottunk számukra egy tartalmas hetet.
Elkezdték tervezni egy gályarabútvonal kialakítását. Ez mi lesz?
Háromszázötven évvel ezelőtti eseményekre emlékezik a reformátusság. Az ellenreformáció idején a református és az evangélikus lelkészeket törvényszék elé állították Pozsonyban, és akik nem tagadták meg a szolgálatot, azok közül többeket büntetésből egészen a mai Olaszországig gyalogoltattak, és ott eladták őket gályarabnak. Jelentős nemzetközi összefogással, hollandiai protestánsok segítségével sikerült még az életben lévőket kimenteni. A hitvallásra, a kitartásra meg a tudatosan vállalt igazság melletti kiállásra szeretnénk odafordítani a figyelmet ebben a mostani világban. Nem mások ellen próbálunk emlékezni ezzel a jelentős történelmi eseménnyel, hanem azzal a bizonyságtétellel, hogy a hitben való megmaradás és kiállás ma is ugyanolyan fontos, mint háromszázötven évvel ezelőtt. A mostani tanácskozáson megtettük az első lépéseket, és a felvidéki református egyház vállalta azt, hogy az érintett egyházkerületekkel és az egész Generális Konventtel együttműködve kidolgoz egy olyan programot, amely mentén azokban a régiókban, ahonnan gályarabnak hurcoltak el lelkészeket, megemlékezéseket, konferenciákat, istentiszteletet tartunk.
Volt olyan ügy, amit a felvidéki reformátusok nevében terjesztettek a Generális Konvent elé?
Én nem tennék különbséget, testvéri egységben élünk itt, a Kárpát-medencében és a nyugat-európai és tengeren túli közösségekkel. Természetesen minden ilyen tanácskozáson a részegyházak beszámolnak a helyzetükről, így mi is bemutattuk azokat a kérdésköröket, amelyekkel mi élünk és foglalkozunk. Amúgy a közösség egységében gondolkodtunk és tárgyaltunk meg mindent.
Ha már egység: a jövő évi egységnap szóba került?
Az egységnap szervezése is megkezdődött. Debrecenben lesz május 25-én, és egy egész napos rendezvénysorozattal számolunk. A programok szervezésében a Tiszántúli Református Egyházkerület vállal nagy szerepet. Szeretnénk minél több reformátussal együtt lenni ezen a napon, amelynek a csúcspontja a református templom előtt tartott úrvacsorás istentisztelet lesz, ezen kívül pedig rengeteg színes program várja majd az érdeklődőket.
Legközelebb hol találkozik a Generális Konvent elnöksége?
A következő tanácskozás január 26-án lesz, 27-én pedig a Kárpát-medencei református lelkészek hivatalosak egy közös rendezvényre – mindkettő Budapesten. Örültünk annak, hogy most mi lehettünk a házigazdái a megbeszélésnek, mindig jó érzés az, hogy ezek az alkalmak ilyen testvéri közösségben történnek. Magam is várom a következő egyeztetést, a közös szolgálatot.
Támogatás Kárpátaljának, segédanyag az óvodáknak
Kárpátalja megsegítése, a megépült óvodák református neveléssel való megtöltése és a nyugati testvérekhez való közeledés: többek között ezek a témák is szóba kerültek november 16-án Budapesten, a Magyar Református Egyház Generális Konventjének elnökségi ülésén.