Mai válasz Isten szavára

2017. november 24., péntek

„Volt néhány esztendő, melyben nem látványosan haladt a megújítás, de az akkori kutatások és konferenciák eredménye most érik be" – az őszi zsinati ülésszakon bemutatott és elfogadott előkészítő kiadvány jelentős lépés a régóta tervezett új református gyülekezeti énekeskönyv elkészüléséhez vezető úton. Erről az útról a Liturgiai és Himnológiai Bizottság vezetőivel beszélgettünk.

„Vannak olyan imádságok, amelyeket csak egyszerű élőszóval mondunk, másokat meg énekelünk” – írja Kálvin János 1543-ban, a genfi zsoltárkönyvhöz írt előszavában. Az éneklésnek ezt a különleges szerepét szem előtt tartva munkálkodik a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottsága, mely a református istentiszteleti liturgia és énekeskönyv megújítását tűzte ki célul. A hosszú évek óta tartó folyamat fontos mérföldköve a mostanra elkészült énekgyűjtemény: míg a tavaly megjelent Lélekkel és értelemmel című előkészítő kiadvány célja a megismerés, a megvitatás és kipróbálás volt, ez a második gyűjtemény már az énekek megtanítását és a gyülekezeti használatot szeretné erősíteni.

A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy általában 30-40 évenként újítják meg a gyülekezeti énekeskönyveket – a svájci reformátusoknál például 1952-ben, majd 1998-ban készült új változat, Hollandiában 1938-ban, 1973-ban és 2015-ben. A magyarországi evangélikusok 1955-ben és 1982-ben újították meg énekeskönyvüket, ezzel szemben a magyarországi reformátusok 1948 óta ugyanazt használják, így érthető, hogy elérkezett az idő a változásra.

Megőrzi a tiszta tanítást

„Az ének istentiszteleteink szerves része, egyszerre válasz Isten szavára és a hódolat kifejezése, mely a hívők lelkéből felszakad” – hívja fel a figyelmet Fekete Károly tiszántúli püspök, az énekeskönyvet előkészítő Liturgiai és Himnológiai Bizottság elnöke.

„Volt olyan idő – különösen a racionalizmus és liberális gondolkodás korszakában – amikor a prédikáció üzenetében nem volt jelen kristálytisztán a helyes tanítás az istentiszteleteken.  Akkor az énekek hordozták az üdvtörténeti tartalmat, és segítettek megőrizni a tiszta tanítást” – mutat rá. Ezekben a válságos időkben e szövegeknek és dallamoknak köszönhetően jutott el az evangélium valódi üzenete a hívekhez, ezért nem szabad lebecsülni az énekek jelentőségét.

„Ma is olyan korban élünk, amikor keverednek a tanítások és a vallások, egyre jellemzőbb a szinkretizmus. Mivel nem tudhatjuk, meddig tart ez az átmeneti korszak, ezért számomra személyesen is nagy felelősség, mi kerül ki az énekeskönyvből, illetve, mi kerül be az új énekgyűjteménybe” – mondja a Zsinat lelkészi alelnöke.

Országos ismertség

Bódiss Tamás, a bizottság titkára kérdésünkre elmondja, hogy az új füzet egy minden eddiginél bővebb összeállítás, melyben stílusukban, műfajukban és témájukban is új énekek jelennek meg. „Ez nem jelent kilencvenegy új dallamot, az összegyűjtött énekek legnagyobb részét már sokan ismerik, de az a célunk, hogy ezek most országosan is ismertté váljanak” – teszi hozzá.

Az énekeskönyv elsősorban a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteinek készül. Erdélyben és Kárpátalján élő testvéreink az utóbbi tíz évben az 1996-os Egyetemes Énekeskönyvet vették használatba. Ez nincs ellentétben az anyaországi folyamatokkal, ezzel a lépéssel olyan új énekeket ismerhetnek meg, melyek nálunk már régóta használatosak. „Abban bízunk, hogy ha megszületik új énekeskönyvünk és lezárul annak tesztidőszaka, eljutunk majd arra a pontra, amikor akár közös énekeskönyvünk lehet.” A bizottság erre előre tekintve már most figyelembe veszi mindegyik Kárpát-medencei egyháztest énekrepertoárját, megteremtve a későbbi egyetemes használat lehetőségét.

„1948 óta is sok ének keletkezett, nagy részben ezekből állt össze a mostani előkészítő füzet” – fogalmaz Bódiss Tamás. Az énekeskönyv több részből áll majd: az ünnepekhez és ünnepkörökhöz kapcsolódó énekekből, a keresztyén élet témaköreihez csoportosított énekekből, illetve az „Ifjú egyház” elnevezésű, fiatalok körében népszerű énekeket tartalmazó új részből. A genfi zsoltárok mellett – külön fejezetbe összegyűjtve – zsoltárparafrázisok is helyet kapnak majd.

Megújulás szükséges

A most közreadott kilencvenegy ének célja, hogy a gyülekezetekben kezdjék el megtanulni és használni azokat, így beépülhessenek a közösség életébe. „Ehhez olyan gyülekezeteket keresünk, akik vállalják, hogy rendszeresen használják a gyűjteményt, majd visszajeleznek tapasztalataikról. Ez segítséget ad, hogy a teológiai, irodalmi és zenei szempontokra figyelő bizottság azt is lássa, miként használják és fogadják be a gyülekezetek ezeket az énekeket” – hangsúlyozza Bódiss Tamás.

A Lélekkel és értelemmel II. című gyűjtemény kipróbálására, használatára és a visszajelzések megfogalmazására vállalkozó gyülekezetek jelentkezését az enekeskonyv@reformatus.hu címen várják. Az érdeklődők az egyhazzene.reformatus.hu oldalon folyamatosan frissülő tájékoztatást, útmutatást, tanácsokat és további zenei anyagokat találhatnak.

„A megújulástól olykor annyira félünk, mint az ismeretlentől, ezért fontosak a közös énekes alkalmak és az élményszerű tanulás – teszi hozzá a bizottság titkára. – Az ének helyét meg kell találni a gyülekezeti életben és az istentiszteleten is.” Ebben nyújt segítséget az füzetben szereplő kilencvenegy ének, mellyel a bizottság azt is szeretné megmutatni, hogy a változás olykor szükséges visszaigazodás.

Bódiss Tamás azt is elengedhetetlennek tartja, hogy gyülekezeteinkben többet énekeljenek. Ennek egyik feltétele megfelelő képzettségű, tapasztalt énekvezető jelenléte. Erről – a lehetőségekhez, adottságaihoz képest – minden gyülekezet maga kell gondoskodjon. Az új elemek, új dallamok megismertetésének legjobb módja, ha azokat élményszerűen tudjuk átadni. Szükség van ezért olyan egyházmegyei alkalmakra, amikor csak énekelni, éneket tanulni gyűlnek össze a gyülekezeti tagok. „Nem tudjuk elképzelni istentiszteleteinket énekszó nélkül, a liturgiai bizottság ezért azon fáradozik, hogy az istentisztelet rendjében több éneklésre legyen lehetőség” – mutat rá a Liturgiai és Himnológiai Bizottság titkára.

Vállalva a felelősséget

Az énekeskönyv megújításával párhuzamosan halad az istentisztelet liturgiai megújítása is. „Nem reformra van szükség – abból már volt elég –, hanem valódi megújulásra” – figyelmeztet Fekete Károly. Mint mondja, az elmúlt években kikristályosodott egyfajta rendszer, melyet több regionális istentiszteleten is kipróbáltak már. Ebben a folyamatban az énekeskönyv készítőinek szem előtt kell tartaniuk a liturgiát, a liturgiaalkotóknak pedig építeniük kell az elérhető „énekkincsre”. Az elmúlt időszakban a liturgia megújítása tartott előrébb, e mellé „zárkóztatták fel” az énekeskönyv előkészületeit, hogy a továbbiakban valóban együtt haladjon a megújítás. A tervek szerint a megújult énekeskönyv tartalmazni fogja a megújult istentiszteleti rendet is.

A bizottság elnöke arra is felhívja a figyelmet, hogy az 1948-as énekeskönyv egy kiválóan megalkotott és átgondolt gyűjtés eredménye, melyben olyan kiváló teológusok vettek részt, mint Révész Imre, Csomasz Tóth Kálmán és Karácsony Sándor. „Nekünk ugyanezt a munkát kell elvégeznünk, ezért nem kapkodhatunk. Volt néhány esztendő, melyben nem látványosan haladt a megújítás, de az akkori kutatások és konferenciák eredménye most érik be. Teológiai, irodalmi és zenei szempontból a bekerülő énekekért vállaljuk a felelősséget” – fogalmaz a tiszántúli püspök, azonban azt is hozzáteszi, fontos a teológiai mérce, ezért is várják a lelkipásztorok, gyülekezetek visszajelzéseit. Szeretnék tudni, van-e olyan alkalom, amire még nincs ének az énekeskönyvben, illetve várják a visszajelzéseket arról is, vannak-e teológiai pontatlanságok a Lélekkel és értelemmel II. szövegeiben.

Tekintsük sajátunknak

A bizottság olyan gyülekezeti énekeskönyvet szeretne a gyülekezetek kezébe adni, melyet a magyar református közösségek magukénak éreznek. „Azt kellene tudatosítanunk, hogy az országos egyház által szerkesztett énekeskönyv csak követi azokat a folyamatokat, amiket az élet produkál” – mutat rá Fekete Károly. Nagyon hosszú idő az előző énekeskönyv kiadása óta eltelt hetven év, a tiszántúli püspök szerint a készítőknek szabadnak kell lenniük arra, hogy az énekeskönyv életszerű legyen – ehhez a bizottság szem előtt tartja a folyamatos bővítés lehetőségét és a rugalmasabb struktúrák átgondolását. „Az énekeskönyv szolgálati eszköz, ami elkopik, és időről időre születnek új énekek, ezért rendszeresebben, gyakrabban van szükség megújítására” – teszi hozzá.

Az újonnan keletkező énekeknél figyelembe kell venni tartalmukat: olykor egy gyönyörű szöveg annyira személyes és őszinte vallomást fogalmaz meg, amivel nem biztos, hogy mindenki azonosulni tud. „A zsoltárokban és dicséretekben az a csodálatos, hogy egyénileg és közösségben is tudunk velük azonosulni – fogalmaz Fekete Károly. – Az ilyen, Szentlélektől ihletett énekeket keressük, amelyek megadják a lehetőséget, hogy sajátunkként énekeljük őket.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András, Millók Tamás

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 42

„Ott helyezik el az igen szent áldozatokat:...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink