Beteljesedés és felszabadulás

2013. július 01., hétfő

Elsősorban a címben is jelzett két érzést jelenti horvátországi testvéreink számára a magyar református egységhez való csatlakozás. Az erről szóló dokumentumot június 28-án, a Magyar Református Egyháznak a debreceni Nagytemplomban megtartott zsinatán írta alá Csáti Szabó Lajos. A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspökével az ünnepi alkalom után beszélgettünk.

Mit jelent a horvátországi magyar reformátusok számára, hogy a Magyar Református Egyház megalakulása után bő négy évvel most ők is csatlakozhattak az egységhez?

Az öröm mellett beteljesedést. Lélekben mindig is a magyar nemzet és a magyar reformátusság részének tartottuk magunkat, de fontos számunkra, hogy a magyar állam az előbbit néhány éve közjogilag is, a Magyar Református Egyház pedig most az utóbbit egyházjogilag is megerősítette. Igaz, hogy 2009. május 22-én még nem csatlakozhattunk az egységhez, de a híveink akkor is itt voltak Debrecenben, tanúságot téve arról, hogy mi is ide tartozunk.

A horvátországi reformátusok megosztottságuk miatt nem csatlakozhattak akkor a Magyar Református Egyházhoz. Érdemben változott a helyzet azóta?

Ahogy korábban már többször kifejtettem, a horvátországi reformátusok belső egységének újrateremtése hosszabb folyamat eredménye lehet. Megindult a közeledés, és úgy érzékeljük, hogy a másfél évtizeddel ezelőtt kiszakadt néhány gyülekezet tagjai nyitottak a kiegyezésre, ugyanakkor pár vezető egyéni érdeke még akadályozza e szándék kiteljesedését. Amikor tavaly novemberben a Generális Konvent elnöksége elé terjesztettük a kérelmünket, azt éppen annak reményében fogalmaztuk meg, hogy a csatlakozás segíthet felgyorsítani ezt a folyamatot.

A csatlakozás ténye miként hat ezután a szolgálatukra?

Elsősorban felszabadítóan. A horvátországi reformátusság megosztottságában sajnos jelentős szerepet játszott a politika. Emiatt korábban többen megkérdőjelezték egyházunk legitimitását, hitelességét is. Azonban mostantól kezdve nem kell ezekkel a hangokkal törődnünk, nem kell a politikai intrikák, diplomáciai manőverek ingoványába ragadnunk, hanem végre arra összpontosíthatunk, ami az egyház valódi feladata.

Mi az egyház valódi feladata?

Minél magasabbra emelni azt a zászlót, amit itt Debrecenben a szervezőktől kaptunk, és amin a Magyar Református Egyház pelikános címere mellett a 450 éves Heidelbergi Káté egyik legfontosabb mondata áll: „Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok." Tehát nem az egyik vagy a másik érdekcsoporté, politikai párté, még csak nem is ezé vagy azé a kormányé, hanem a világ egyetlen igazi uráé. Jöhet-mehet a történelem, a politika fölöttünk, mint ahogy jött-ment az elmúlt ötödfélszáz és az elmúlt húsz esztendőben is, de ami a Szentírásban áll, és amiről a Heidelbergi Káté is bizonyságot tesz, az sohasem változik: ez pedig az, hogy a mi bizodalmunk nem emberekben, hanem egyedül Istenben van, hiszen egyedül ő a megmaradásunk záloga.

Kiss Sándor, Kép: Sereg Krisztián

A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház kettő, a Baranyai és a Szlavóniai Egyházmegyéből áll, tizennyolc – köztük két horvát és egy cseh nyelvű – gyülekezetében tíz magyar és két horvát lelkipásztor teljesít szolgálatot. Horvátországban a legutóbbi népszámlálás adatai szerint tizennégyezer magyar él, közülük a reformátusok száma megközelítőleg négyezer fő.

Az interjú a Reformátusok Lapja 2013. évi 27. számában jelenik meg

Istent keresem

1Thessz 5,12–28

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →