Juhász Zsófia szellemi öröksége

2013. április 25., csütörtök

Születésének 85. évfordulóján Juhász Zsófiára emlékeztek az Őrszentmiklósi Református Templomban és a Juhász Zsófia Református Szeretetotthonban.  Az április 19-i alkalmon ismerősei, volt munkatársai méltatták munkáját és bemutatták szellemi örökségét a jelen diakóniájában.

Az ismert és szeretett diakónus, intézményvezető, gyógypedagógus és teológus születésnapi megemlékezése istentisztelettel kezdődött. Szabó Gábor Ferenc őrszentmiklósi lelkipásztor igehirdetésében megjegyezte, hogy Juhász Zsófiának biztos tetszik a program, hiszen ez is egy újabb alkalom arra, hogy az embereknek hirdettessék az evangélium. A Máté evangéliumának ötödik része és a Zsoltárok könyve 41. részének 2. verse alapján hirdetett prédikációban a lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy Juhász Zsófia örökségével milyen feladatot és felelősséget is kaptunk. „Ott van-e a stafétabot a kezünkben? Mert mi megkaptuk, de tovább tudjuk-e adni? Küldetésünk van! Juhász Zsófia tudta, hogy küldetése van, és hogy hova kell mennie. Vitte az evangéliumot mindenfelé, amerre járt. Nekünk is ezt kell tennünk. Nem azt mondom, hogy úgy tegyük a dolgunkat, ahogy Juhász Zsófia tette, bár mondhatnám ezt is. Tegyünk úgy, ahogy Isten várja tőlünk" – fogalmazott Szabó Gábor Ferenc.

2004-ben nevezték el az őrbottyáni otthont Juhász Zsófiáról, aki évekig vezette az intézményt. Naftz Katalin, a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon vezetője köszöntőjében azt mondta: Juhász Zsófia a jelen diakóniájának meghatározó személyisége. Az otthon lakói közül többeknek ő tanította meg az első imádságot, majd konfirmációra készítette fel a fiatalokat. Az intézmény ellátottai bizonyságtétellel és rövid műsorral emlékeztek Juhász Zsófiára, aminek keretében több versét is elmondták. Naftz Katalin azt is kiemelte, hogy a diakónus lelkületét nem csak intézményvezetésében mutatta meg, de verseiből három kötet is megjelent, gondolatait ilyen módon is megismerheti az utókor. A versek mélyenszántó elmélkedéseket tartalmaznak, megérintenek, meghatnak.

Boldog ember

„Napi olvasmánnyá kellene tenni Juhász Zsófia írásait és munkásságát" – kezdte köszöntőjét Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője. Véleménye szerint Juhász Zsófia életművének legfontosabb értéke, hogy nincs diakóniai munka az evangélium hirdetése és Jézus Krisztusra mutatás nélkül, hiszen ő is folyamatosan visszamutatott az alapokra. A leglényegesebb kérdésnek azt tartotta, hogy a munkatársak, gondozottak a Mennybe jutnak-e vagy a Pokolba. Az irodavezető kiemelte, habár fontos az intézmények bővülése, fejlesztése, de ezeket hitbeli megerősödésnek és felépülésnek kell megelőznie.

Szintén ezt az őszinte, bizonyságtévő életet hangsúlyozta Derencsényi Zsuzsanna a Dunamelléki Református Egyházkerület diakóniai előadója is. Juhász Zsófia Reggeli ember című versén keresztül  bemutatta, hogy Zsó néni minden körülmények között boldog volt. „A reggel sokak életében nem a nap legszebb része, de ilyenkor is lehet vidámnak, boldognak és felszabadultnak lenni. Zsó olyan helyzetben mondta, hogy boldog vagyok, ami nem könnyű. Benne volt az olimpiai csapatban, de egy baleset visszatartotta attól, hogy folytassa sportkarrierjét. Nem a legidillibb körülmények voltak adottak számára, ő mégis szeretettel szolgált és boldog volt.

Szentesi Andrásné, a ceglédi Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthon intézményvezetője 12 évig dolgozott együtt Juhász Zsófiával. Közös szolgálatuk során azt vette észre Zsó néni életében, hogy nem csak a szakmaiságot követelte meg, hanem a hitet is. Szerinte csak az tud szeretettel dolgozni, aki feltöltődött.

Kövér Imre, a sajósenyei Fészek Fogyatékosok Református Ápoló-Gondozó Otthonának vezetője a „hétköznapi Zsó nénit" mutatta be az emlékező közösségnek. Személyes és vidám történetekkel tarkított előadásában azt emelte ki, hogy bár sok feladat volt – munkaidő nem számított –, mégis tudták, hogy mivel Isten hívta el őket, Ő megadja az erőt is a szolgálathoz.

„Azért vagyunk itt mindnyájan, mert Juhász Zsófia vagy a szolgálata megérintett bennünket. Ő senkit sem hagyott érintetlenül. Ő is érintett ember volt, őszinte versei is erről árulkodnak. Nem lehajoló, hanem felemelő szeretetet gyakorolt. A lehajló szeretettel segítünk, majd tovább megyünk, de a felemelő szeretet több ennél. Zsó néni tanulni is akart Isten kicsinyeitől – így hívta a fogyatékkal élőket. Cselekedetei, írásai és prédikációi összhangban voltak egymással. Azt is megmutatta, hogy mit jelent az intézmény vezetése, mi a különbség az igazgatás és vezetés között" – emlékezett keresztlánya, Győri Zsófia, aki azóta maga is intézményvezető, a debreceni Immánuel otthon felelős őrállójaként.

Az emléknap zárásaként az intézmény névadójának emléktáblájánál koszorúztak az otthon lakói és az ünnepség résztvevői.

Istent keresem

2Tim 4,1–5

„...töltsd be szolgálatodat” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →