Kérdések kérdése

2013. július 09., kedd

„Örvendezve haladt tovább az útján" áll a Bibliában. Ez az üzenete az Európai Egyházak Konferenciája (EC) XIV. Nagygyűlésének is, a július 8-án, Budapesten, a Hélia Hotel színháztermében tartott záró istentisztelet alapján. Az igehirdető Martin Schindehütte, a Német Protestáns Egyház (EKD) ökumenikus és külföldi kapcsolatokért felelős püspöke volt.

Az istentisztelet énekszótól hangos bevonulással kezdődött, az alkalomra külön kórus verbuválódott  önkéntesekből.
Ezt követően rövid bevezetőként elhangzott Martin Schindehüttétől, hogy egy hosszú tanácskozás van a CEC tagjai mögött, amin sok minden olyan megvalósult, amit vártak a Nagygyűléstől, míg mások pedig nem.

A püspök megítélése szerint, ha visszatérnek a saját egyházukba, a Budapesten történtek továbbra is megmaradnak, de meg fogják őket kérdezni arról, mi a következménye a vitáknak, a határozatoknak? „Ezért felhívnám a figyelmet a mottóra: 'Most tehát miért késlekedsz?'  Ez a vezető kérdés emlékeztetessen minket és egyházainkat a központi feladatunkra" —magyarázta.

Az igehirdetését ezt követően az EKD tanácsának alelnöke az etióp kincstárnok megtérés története  alapján (ApCsel 8,26-39)  mondta. A történet egy útközbeni misszió, amivel kapcsoltban azt a furcsa képet is láttatta az igehirdető, hogy ma mekkora meghökkenést okozna  az a jelenetet, ha egy pénzügyminiszter  egy nyitott Cabrióban ülve olvasná a Hegyi beszédet. Merthogy az etióp kamarás, a királynő pénzügyminisztere, ezt tette.

Érted, amit olvasol?

Shindehütte szerint a Bibliaolvasásához ma az emberek nem csatlakoznánk olyan magától értetődően, mint ahogy akkor Fülöp tette azt. Ugyanakkor az emberek ma is rákérdeznek arra, ami őket érdekli.  „Ezért még figyelmesebben kell tudomásul vennünk, megértenünk, melyek azok a kérdések, amikkel a kereső emberekkel beszélgetést kezdhetünk."—fejtegette, majd így folytatta:  „Fülöp figyel azokra a körülményekre, amelyek arra kínálkoznak, hogy Istenről beszéljen. A misszionáriusok éber lelkével áll az úton és hallja az etióp pénzügyminisztert, amint hangosan olvassa a Bibliát. Fülöp megerősíti a szívét, bátran odamegy hozzá, és felteszi neki a kérdések kérdését: 'Érted, amit olvasol?'"  Ez a probléma a mai Bibliaolvasással is, tette hozzá az német protestáns egyház tanácsának alelnöke, majd felsorolt néhány kérdést. Hogyan jöhetnek az emberek tisztába a különös passzusokkal és az idegen nyelvezettel?  Miként értheti meg a hatalmas politikus Isten szolgálójának alakját? Hogyan kell annak vonzónak és jövőbe mutatónak lennie?

Saját felelősség

A prédikáció arra is figyelmeztetett, hogy aki lemond a hatalomról és a könyörtelen cselekedetekről, annak van jövője, és számtalan követője lesz. Életével Istenhez lesz közel. Isten szolgájának ez az alakja Ézsaiásnál, -ami részt a kamarás olvasott éppen (Apcsel 8,26;32) -, Fülöp tettét vetíti elő. Fülöp ebből az Ige helyből kiindulva Jézusról beszél, és az evangéliumot prédikálja, a Jóhírt. Leírja, ahogy Jézus meggyógyítja és megszabadítja az embereket.  Ahogy Jézus megnyitja számukra a szeretetét, ők is úgy tudták magukat megnyitni számára.

A kamarás visszafordult a kiúttalan zsákutcából, mert felfedezte Jézusban, hogy Isten feltétel nélkül szereti—mondta Schindehütte, aki a továbbiakban azt elemezte, hogy mennyire lelkes volt az etióp, mert új alternatívát látott maga előtt. Egy hosszú, mély beszélgetés fejlődött ki az úton az ismeretlenek között, amiben a kamarás felfedezte, hogy a pénze, a hatalma másként is felhasználható, mint addig, és ez egy határozott döntésre vezette. Ahhoz, hogy Fülöp megkeresztelje őt. Ezután Fülöp eltűnik. Ebből az igehirdető azt az üzenetet olvasta ki, hogy a megkereszteltek teljesen saját felelősséggel rendelkező emberek, akiknek nincs szükségük hitük állandó felügyeletére. Isten előtt saját magukért felelnek, saját útjukat járják Istennel, amit senki nem írt nekik elő. „Örvendezve haladnak útjukon." —idézte.

A püspök azt a következtetést is levonta, hogy az etióp Istenbe vetett hitével, keresztségével nem maradhatott egyedül, mert a hit keresi a többi hívő közösségét, akivel egy lehet a keresztségben. „Ez arra mutat, hogy az egy és a közös is a szó és a tett alapján győzhető meg. Fülöp a kulcsot az etióp kezébe tette le ahhoz, hogy megértse az Írást, a keresztyén hitet. A mi feladatunk is ez, a Bibliát, a hitet érthetővé tenni, amivel majd mások is a saját, örvendező útjukon vonulhatnak—magyarázta.

Beszédében az egyházi vezető abbéli reményét is kifejezte, hogy  az „Érted, amit olvasol?" kérdés ma is a Bibliához hajtja az embereket.  Hozzátette, hogy ez a kérdés marad a fő az összes missziós koncepciókban, egyházainkban és Európáért érzett felelősségünkben egyaránt. "A megszabadító és megváltó Krisztusban való hit nem csak segítséget nyújt a Bibliaolvasásához, hanem a mi teljes munkánk.  A kamarás megkereszteltette magát. Ez a jel, a mi életünkre is érvényes, az életünk eredete és az életünk Istennél lévő célja között van kifeszítve. Ebben az erőtérben mozgunk. Ebben van a mi szakmai és életutunk is. Olvassuk: Nem látta őt többet, de örvendezve haladt az útján. Mi marad nekünk az Európai Egyházak Konferenciájából? „Örvendezve haladjatok tovább az úton"—fejezte be a prédikációt.

Ezután áldások következtek, melyet a Magyarországi Református Egyház képviseletében Dani Eszter mondott el. Végül a kivonulásra a Nagygyűlés mottójára írott dal csendült fel: „Most tehát miért késlekedsz?"

Kováts Annamária, Kép: Peter Kenny/CEC

További, a CEC XIV. Nagygyűlésével foglalkozó  cikkeink

 

Istent keresem

5Móz 28,49–69

„És bár olyan sokan voltatok, mint égen a csillag, kevesen maradnak meg közületek,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →