Mit tegyünk, hogy megmaradjunk?

2013. június 18., kedd

Történelmi díszletek között a jövőről gondolkodtak az ÉRT második napján. Kassa belvárosa megtelt reformátusokkal: öt helyszínen tizenhét program várta az ezerháromszáz résztvevőt június 15-én, szombaton.

Valósággal ellepték Kassa belvárosát a reformátusok. Távolabbról, Magyarországról és Kárpátaljáról sokan már pénteken megjöttek, szombaton pedig reggeltől estig érkeztek vendégek, összesen több mint ezerháromszázan. A felvidéki Gömör, Zemplén és Ung-vidék református falvaiból több autóbuszt is indítottak aznap.

A Rodostó-kert, II. Rákóczi Ferenc törökországi házának másával. Előtte a fejedelem szobra

Minden korosztály megtalálta a kedvére való programot, ugyanis öt különböző helyszínen – a magyar nyelvű Thália Színház két színpadán, a református templomban, a parókián és a II. Rákóczi Ferenc emlékét őrző Rodostó-kertben – összesen tizenhét esemény várta a résztvevőket: vásár, koncertek, kiállítások, lelki alkalmak és közéleti témák.

A mi felelősségünk

„Nem véletlen a szétszóratásunk. Azt olvassuk az Igében (Jer 32,37-41), hogy Isten megpróbálja népét, mielőtt örvendezést ad – az ÉRT második napja Kassai Gyula áhítatával kezdődött a református templomban. – A történelem során Isten sokszor megpróbált minket, mert azt akarta, hogy eljussunk határainkig, s felismerjük, nem a mi kezünkben van a szabadulás." A lévai református lelkész arról beszélt, hogy az elmúlt száz évben az ő egyházmegyéjében húszezerről ötezerre csökkent a reformátusok száma. „Ez a vég, gondolhatnánk, hisz már nem fogyhatunk tovább. De Istenre kell néznünk, s meg kell látnunk, hogy vezet tovább út. Ez nem magyar út, nem is szlovák út, hanem Isten útja, aki jót tesz velünk, népévé fogad minket ígérete szerint, Jézus Krisztusban. Nem kell félnünk, örvendezzünk!" – magyarázta Jeremiás szavait a szlovákiai lelkipásztor, akit, miután felvállalta kettős állampolgárságát, megfosztották szlovák állampolgárságától.

„Mindenkinek ad Isten helyet: szülőföldet, anyanyelvet" – mondta áhítatában Kassai Gyula, aki szerint a mi felelősségünk, megtanítjuk-e gyerekeinket ezen a nyelven dicsérni Istent. Hasonló témát járt körbe a délelőtti fórumbeszélgetés is: Tőkéczki László történész, dunamelléki főgondnok, Pozsony Ferenc, erdélyi néprajzkutató, a felvidéki B. Kovács István és Géresi Róbert, szlovákiai püspökhelyettes gondolkodott együtt a hit és identitás kapcsolatáról, az egyház nemzetmegtartó szerepéről.

A legutóbbi népszámlálási adatok alapján B. Kovács István úgy látja, a szlovákiai magyarok komoly identitásválsággal küzdenek, ez a nemzeti hovatartozás és a hit megvallásában mutatkozik meg. „Mentális állapotunk nagyon rossz. Nem is csoda, hisz kényszerközösségben élünk, mások döntöttek arról, hogy kisebbségbe kerüljünk. A mai napig nincs egészséges összetartozástudatunk, inkább a szülőföldünkkel, régiónkkal azonosulunk" – adott látleletet a szlovákiai helyzetről a gömöri régió lapjának főszerkesztője.

„Az egyház szorul ki utolsóként a szórványokból" – Pozsony Ferenc szerint az anyanyelvű intézmények hiánya felgyorsítja a nemzeti kisebbség asszimilálódását. Példaszerűnek nevezte a román ortodoxokat, akik a Nyugat-Európában dolgozó híveik lelki életét is megszervezték. „Épp most folynak a tárgyalások a csehországi magyar református gyülekezetek egyházként való bejegyzéséről" – osztotta meg a szlovákiai próbálkozásokat Géresi Róbert. Prágában, Brünnben és Plzeňben is létezik református közösség, melyet az ott élő, dolgozó szlovákiai magyarok hoztak létre.

B. Kovács István, Tőkéczki László, Pozsonyi Ferenc és Géresi Róbert

Tőkéczki László szerint minden kultúra érték, hisz Isten ajándéka, azért beszűkített látásmódnak tartja, ha az egyik nemzeti kultúra nem ismeri el a másikat. Az embereknek, mint mondta, szükségük van a nemzeti közösségekre, mert azok egyfajta szellemi otthonok, melyekben fejlődik a tudomány, kultúra és a szellemi élet. Szerinte a mai haszonelvű világnak újra fel kell fedeznie a közösségek fontosságát. Az egyház feladatának pedig a minőségi hitoktatást, lelkészképzést tekinti és olyan közösségek építését, melyek képesek válaszolni a társadalmi szükségletekre.

„Mit tegyünk, hogy megmaradjunk, hitben erősödjünk?" – kérdezte valaki a közönség soraiból. „Alapjaitól kell újjáépíteni a nemzet szöveteit" – mondta Tőkéczki László. A színpadon ülők szerint a gyerekek formálása mellett ugyanolyan fontos a szülők elérése, krisztusi értékrend, gondolkodásmód kialakítása. Megegyeztek abban is, hogy az anyaország jelentős nemzetmegtartó erővel bír, s kiemelték a sport célokat adó jellegét, a jelképek szükségességét és az élő kapcsolatok fontosságát. „A hit és a magyarság megélése határon túl se korlátozódjon a templomon belülre, különben önmagunkat zárjuk gettóba."

Rákóczi városa

Kassa belvárosában kézzel fogható a történelem, mégis lüktet benne az élet. Az óvárosban Balassa Zoltán helytörténész kalauzolta az ÉRT-re érkezőket. A város hatalmas orsó alakú főtere ma sétálóutca, két oldalán felújított barokk és klasszicista stílusú paloták sorakoznak. A kockakővel kirakott téren keresztülfolyik a város fölött eredő Csermely patak.

A tér közepén áll Közép-Európa legnagyobb gótikus katedrálisa, a Szent Erzsébet-székesegyház, melyet százötven éven át építettek. Az égig nyúló karcsú, kőcsipkés falak a lőcsei Pál mester által készített értékes szárnyasoltárt rejtik, de a hűvös kövek között pihennek történelmünk nagyjai: II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós. A kriptában mindig van egy piros-fehér-zöld szalagos koszorú.

Ha a mélyből magasba emelkedünk, a templom tornyából belátható az egész belváros. Jobbra a vasútállomás, melyet épp felújítanak, a Jakab-palota, ahol 1945-ben a Beneš-dekrétumokat kiadó csehszlovák kormány székelt. Tőlünk délre az erődímtényszerű Mihály-kápolna, mögötte az utca szintje alatt a feltárt és látogatható középkori városfalak hívogatnak egy kis kalandozásra. A másik irányban, a szomszédos Mészáros utcában, a zöldségpiacon túl áll Márai Sándor szülőháza, nem messze tőle pedig az író szobra.

Mediterrán hangulat – zenélő szökőkút a főtér parkjában

A dóm melletti parkon túl a Nemzeti Színház klasszicista épülete áll. A rendszerváltás utáni polgármester felújíttatta az óvárost, s a parkban zenélő szökőkutat, óránként megszólaló harangjátékot alakítottak ki. Üdítő élmény eltölteni néhány percet a víz mellett. A kávézók, éttermek és cukrászdák egészen birtokba vették a teret, a tűző nap, a napernyők alatt vidáman beszélgető emberek és a házakat uraló meleg színek egészen mediterrán hangulatot árasztanak.

Az óváros legrégebbi épülete, a Lőcsei ház mellett nyíló kis utcácska végén áll – a középkori Miklós-börtön, ma múzeum szomszédságában – a református templom. A reformációkor evangélikussá lett város nem szívesen fogadta be a kálvini tanokat, a helvét hitvallást követők templomot is csak a városfal mellett építhettek. Az ellenreformáció idején csak a városon kívül gyülekezhettek, s a mai, 1811-ben épült hajlék is raktár volt eredetileg. Mögötte, az egykori városfal bástyájából alakították ki a Rodostó-kertet. 1906-ban Magyarországra szállították II. Rákóczi Ferenc maradványait, s ünnepélyesen Kassán temették újra. Ekkor építették meg a fejedelem törökországi száműzetésében használt ebédlőházának másolatát. A kert szabadtéri programok helyszíne.

Károli nyelvéből élünk

„Kevés olyan szavunk van, amit ha valaki kimond, mindenki ugyanarra gondol. A Biblia ilyen" – mondta Csomós József a Bibliakiállítás megnyitóján. A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Tudományos Gyűjteményeinek munkatársai a magyar nyelvű protestáns bibliakiadás évszázadait bemutató kiállítást hoztak Kassára. A püspök szombat reggel arról beszélt a parókia udvarán, hogy a Biblia Isten üzenete, melynek tartalma nem, csak a formája változik.

Bibliakiállítás és Haris László képei egy térben

A kiállított könyvek között voltak a pataki könyvtár legféltettebb kincsei: az 1945 utáni orosz hadifogságot is megjárt értékes példányok, köztük Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna Bibliája is. A tárlók fölött hatalmasra nagyított makrofotók lógtak, melyek rímeltek a kiállított tárgyakkal. Képek, melyeket Haris László készített a Vizsolyi Biblia egy eredeti példányáról. A könyvek csak szombaton voltak kiállítva a gyülekezeti teremben, de a művész bibliás képeit és panorámafotóit még sokáig megtekinthetik az érdeklődők Kassán, a Rovás Galériában.

A magyar nyelvet évszázadokon keresztül meghatározta, s nagy költőinkre: Aranyra, Adyra és Kosztolányira is hatott Károli Gáspár nyelvezete. – Délután az 1590-ben megjelent Vizsolyi Bibliáról tartottak pódiumbeszélgetést a Thália Színház Márai-termében. Enghy Sándor teológiai tanár, Szabó András irodalomtörténész és Tóth-Máté Miklós színész-író vett részt azon a jó hangulatú, kultúrtörténeti utazásnak is beillő beszélgetésen, melyet Dienes Dénes, a pataki tudományos gyűjtemények igazgatója vezetett. Enghy Sándor többször is hangsúlyozta, hogy alázat, szakmaiság és egységes teológiai látás jellemezte Károli többedmagával írt, s általa szerkesztett bibliafordítását.

A debreceni színész-író, Tóth-Máté Miklós régóta foglalkozik a magyar reformátorokkal, egy-egy kisregényt írt Károli Gáspár és Mélius Juhász Péter életéről. A téma viszont nem hagyta nyugodni, úgy érezte, Károlihoz az illik, ha ő maga mondja el az életét. Így lett a regényből monodráma Én, Károli Gáspár címmel, melyet a Thália Színházban elő is adtak aznap.

Napközben külön gyerekfoglalkozásokat tartottak

Megszokás helyett megismerés kell!

Az ifjúságról sem feledkeztek meg a szervezők, a parókia kertjében íjászattal, bábelőadásokkal, kézművességgel és sok-sok szórakoztató játékkal várták a gyerekeket. A Rodostó-kertet pedig a fiatalok vették birtokukba, akik déltől a kárpátaljai Hajnalcsillag és a felvidéki Cédrus zenekarral együtt dicsőítették Istent, fél négykor pedig a REFIT vette kezdetét ugyanitt.

„Isten élő Lelke jöjj" – megszokott módon kezdődött a jól ismert református dicséret a hívő keresztyénekből álló zenekar előadásában, de aztán hamarosan fiatalosabb lett a zene és az egész istentisztelet. A forma változott, az üzenet maradt. Miskolcon már hagyománya van a református gimnázium tornatermében havonta megtartott formabontó ifjúsági istentiszteleteknek, melyekkel az egyházhoz nem kötődő, a világi környezetben otthonosan mozgó fiatalokat szeretnék megszólítani, Krisztushoz vezetni.

„Mi lesz veled húsz év múlva, református egyház?" – ezzel a kérdéssel nyitotta prédikációját ifj. Csomós József, majd elmesélt egy történetet arról, hogyan felejti el egy közösség a miérteket és hogy válik számára a mankóval járás egyedüli, megkérdőjelezhetetlen és értelmetlen gyakorlattá. A közösséget, mely nem ismeri már a futás szépségeit, szembeállította a tüzes kemencéből épségben megmenekülő bibliai ifjak Istenbe vetett megmagyarázhatatlan hitével, mely nemcsak az életüket mentette meg, de képes volt a babiloni uralkodót is meggyőzni.

Refit – formabontó ifjúsági istentisztelet

A tiszáninneni ifjúsági referens arról beszélt, hogy a szentírás különbséget tesz hit és hit között. „Nem mindegy, hogy hiszek valamiben, amit megtanultam, vagy tudom, kinek hiszek – magyarázta az ifjúsági lelkész. – Egyházunkat nem változtatja meg, hogy megtanuljuk kívülről a kátét, ha ugyanakkor nem olvassuk a Bibliát, nincs kapcsolatunk Jézussal." A kérdés szerinte az, tudjuk-e, kinek hiszünk. Megszokás helyett megismerésre van szükség az egyházban ifj. Csomós József szerint, mert nem mindegy, hogy csak egyházi szövegeket ismerünk, vagy magát a pásztort. „Kell a tudás nyújtotta alap, de annak személyes találkozáshoz kell vezetnie. Ez a fajta hit képes megváltoztatni az életünket és átformálni a társadalmat" – adott tippet fiataloknak és lélekben fiataloknak a hitben járáshoz.

Hívogató zene

A tűző nap elől kiváló búvóhelyet kínáltak a református templom klasszicista boltívei. Persze nem csak ezért volt érdemes oda betérni, egész nap egymást váltották ott a komolyzenei programok.

Egy középiskolai tanárnő, aki a szlovákiai református egyház legkeletibb egyházmegyéjéből, Ung-vidékről érkezett, sugárzó arccal újságolta, mennyire tetszett neki a nyugat-szlovákiai Lux aeterna kamarakórus előadása. Rajtuk kívül fellépett még szombaton a debreceni Kántus, a Tabulatúra régizene-együttes és a Jerikó Református Fúvósegyüttes, valamint koncertet adott Kiss Zoltán orgonaművész.

Az esti program még többeket vonzott. Voltak, akik csak Herczku Ágnes, mások az Ismerős Arcok koncertje miatt jöttek el a református fesztiválra, mely a másnap délelőtti istentisztelettel ért véget.

Feke György, képek: Asszonyi Eszter

Istent keresem

Bír 19,1–21

„Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →