Mit jelent önkéntesnek lenni?

2020. január 31., péntek

Bodnár Milánt már kicsi gyerekként is foglalkoztatta az a szó hogy önkéntesség: „Nem nagyon értettem, bár tisztába voltam vele, hogy mi az: tudtam, hogy az önkéntes segít embereken, részt vesz programokon és ott segít, ahol csak kell. Felnőtt fejjel visszagondolva rájöttem: magamnak szeretettem volna megfogalmazni és kipróbálni azt, hogy számomra mit jelent az önkéntesség." Jelentkezett az Önkéntes Diakóniai Év Programirodánál, ki is választották a programba. Ö mesél most tapasztalatairól.

Miután befejezte az iskolai tanulmányait, erős motivációt érzett arra, hogy önkéntes legyen, bár még nem jelentkezhetett, mert még nem volt 18 éves. „Kárpátaljáról, Kígyósról származom, a végső elhatározás 2018-ban jött, hogy önkéntes legyek Magyarországon. Nehéz döntés volt, hogy a teológiát vagy az önkéntességet válasszam, de én Istenre bíztam magam, aki megerősített, hogy próbáljam ki magam önkéntesként." Tornyospálcára került, tizenegy hónapot töltött református diakóniai szolgálatban, óvodás gyerekekkel, idős emberekkel foglalkozott és szociálisan rászorulóknak szállított ebédet. „Az önkéntes év nyitottabbá tett engem, számtalan tapasztalatot szereztem a gyerekekkel való foglalkozások alkalmával" – mondja. Amikor rossz kedve volt, akkor ők voltak számára a vidámság forrása: „Minden reggel elém szaladtak, már messziről jelezték a társaiknak, hogy megjött Milán bácsi. Nagyon jó kapcsolat alakult ki köztem és a gyerekek között, voltak olyanok, akik elég személyes történeteket is elmeséltek. Ők még nem értették, mi az, hogy önkéntes, így óvóbácsinak gondoltak."

Nagyon szeretett az idős embereknek áhítatot tartani, mindig az az ige jut eszébe erről a feladatáról, hogy „...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Péld 11,25). „Nagyon sok élettörténetet és sok bölcsességet halhattam az idősek körében, igazán jó kapcsolatom alakult ki velük. Az idős emberek is szeretnek mindent kipróbálni, nézni, hallani, és olyan jó, amikor tudnak a sok nehézségeik, számos betegségük mellett nevetni, viccelődni, igazán élni és Istenre támaszkodni." Milánnak sikerült bepillantást nyernie a helyi egyházközség életébe is, ami sokat jelentett neki a teológiára készülve. „Sokat köszönhetek nagytiszteletű Szántó József lelkipásztornak és feleségének, akik tanácsoltak, hogyan épül fel egy gyülekezet, hogy kell azt pásztorolni, és még mellette egy diakóniai központot vezetni." Azt mondja, példaértékű volt számára, ahogy a házaspár odaszánta az életüket arra, hogy másokon segíteni tudjanak.

„Számomra az önkéntes szolgálat vége felé nyert megfogalmazást az a kérdés, amire mindig is kerestem a választ: mit jelent az hogy önkéntesség ? Anélkül, hogy ki ne próbáltam volna vagy nem éltem volna meg ezt a 11 hónapot, meg se tudtam volna válaszolni. Az önkéntes szolgálat nemcsak arról szól, hogy én adok, hanem kapok is. Kapok megbecsülést, szeretetett, tiszteletet, mosolyt. Mennyivel más volna a világ, ha az emberek segítenének az embertársaikon, ha mindenki a nap 24 órájából legalább fél órát segítene valakinek, vagy csak egy pár jó szót mondana. Szolgálati évem során megtapasztaltam, hogy egyes embereknek mennyire jólesik, ha megkérdezik, hogy telt a napjuk, vagy ha csak szép napot kívánnak nekik. A szolgálati évem igéje az „...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Péld 11,25), és én ezt éltem meg: a 11 hónap alatt én is felüdültem. Sokféle emberrel találkoztam, akiknek különféle problémáik között is ott volt a hála szó az életükben. Hiszem, hogy Isten engem azért helyezett Tornyospálcára, hogy a szolgálatommal támogassak, bátorítsak embereket és közben én is tanuljak, lelkiekben erősödjek. Mindenért Istené a dicsőség!"

Magyarországon vele párhuzamosan 20 további önkéntes dolgozott 7 országból, és bár a szolgálati helyeik nem voltak közel egymáshoz, de tudtak találkozni szemináriumokon, kulturális eseményeken, emellett sokat beszéltek telefonon is. Megosztották egymással tapasztalataikat, a hónapok során komoly barátságok és szerelmek szövődtek közöttük. Milán nagyon kedvelt mindenkit, de legfőkébb az olaszokat, mert szereti az olasz kultúrát, jó volt megismerni a mentalitásukat, temperamentumukat. Azt mondja, 11 hónap alatt igazi családdá formálódtak. „Szeretném bátorítani a magyarországi és határon túli fiatalokat, akik egyetem előtt vannak vagy keresnek valami kihívást, hogy jelentkezzenek önkéntes évre!"

Az Önkéntes Diakóniai Év program a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány keretében működik. Az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda segítségével már körülbelül 1500 fiatal vett részt 10-12 hónapos önkéntes diakóniai szolgálatban hazánkban, vagy valamelyik európai országban. Az Önkéntes Diakóniai Év tagja az Ecumenical Diaconal Year Networknek, mely további 11 európai ország (Nagy-Britannia, Németország, Belgium, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna) részvételével működik.

 

Az Önkéntes Diakóniai Év feladatának tekinti, hogy lehetőséget biztosítson fiatalok részére az önkéntes szolgálatra, akik ezen keresztül nemcsak hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek, hanem önként és saját vállalásból megismerkedhetnek társadalmunk kihívásaival, szolidaritást vállalhatnak más nemzetekkel és az önkéntes szolgálatban formálódnak, ökumenikus tapasztalatokat gyűjthetnek. Szolgálati helyeink a legkülönbözőbbek: sérült és egészséges gyermekekkel, felnőttekkel, hátrányos helyzetű fiatalokkal éppen úgy lehetőség nyílik a foglalkozásra, mint idősekkel, szociálisan rászorultakkal, hajléktalanokkal, kisebbségben élőkkel.

 

Az Önkéntes Diakóniai Évre ebben az esztendőben február 03-ig lehet jelentkezni.

 

Elérhetőségek: Telefon: +36 1 460 0706
E-mail: ode@reformatus.hu

Forrás: ÖDÉ

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.