Káté román nyelven is

2012. június 20., szerda

A Heidelbergi Kátét 2013-ban – a szlovák mellett – román nyelven is kiadják a Generális Konvent június 19-i ülésén született döntés szerint. A román fordítás készítőjéről és a munka jelentőségéről Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével beszélgettünk.

Kinek szól a román kátéfordítás? Nagyjából mennyi román ajkú reformátusról beszélhetünk Erdélyben?

Sosem készült felmérés arról, hogy hány román ajkú református él Erdélyben. Azt viszont látjuk és tapasztaljuk, hogy nagy az asszimiláció. Számos olyan ember él Erdélyben, akik egykor magyar anyanyelvű családban születtek, és idővel, szépen csendben elveszítik az anyanyelvüket, de ragaszkodnak a reformátusságukhoz. Ők eljönnek konfirmációs oktatásra, ahol kiderül, hogy fogalmuk sincs arról, miről szól a Heidelbergi Káté. Nem értik a szövegét, kínlódnak vele. Olykor próbáljuk nekik fordítgatni, mert szeretnénk, hogy megmaradjanak református hitükben, de érezzük, hogy szakadnak a szálak. Sokáig nem tudtunk segíteni nekik – a lelkész próbált fordítgatni, magyarázni, de mindnyájan éreztük, hogy szükség lenne egy román fordításra. Ugyan Péter Miklós nemrégiben elkészült román nyelvű Heidelbergi Kátéja jó fordítás volt, de érződött rajta, hogy azt egy románul nagyszerűen tudó, de magyar anyanyelven gondolkodó ültette át románra. Azt szerettük volna, hogy egy román anyanyelvű, teológiailag felkészült ember nyúljon hozzá ehhez a szöveghez, de sokáig nem találtunk ilyet.

Hogyan készült el mégis a jelenlegi román fordítás?

A történet nagyon érdekes. A fordító, Mihai Andone az élete nagy részét Dobrudzsában töltötte: a Fekete-tenger partján fekvő Galacon dolgozott a filozófiai egyetem tanáraként, és Bukarestben ortodox teológusi végzettséget is szerzett. Mivel Hegelből szeretett volna doktorálni, ezért Svájcba utazott. Kutatásai közben rábukkant Kálvin Institúciójára. Mivel ő hallott Kálvinról, nagyon megörült a szöveg eredeti változatának, amit el is kezdett olvasni. Három hónapon keresztül csak Kálvinnal foglalkozott. Amikor ez a különleges reveláció véget ért az ő életében, akkor hazament, megváltoztatta doktori tématervét, és Kálvin predestinációtanából írta a dolgozatát. Mindez egy olyan változást indított el az életében, hogy elkezdte keresni azt az egyházat, amely Kálvin tanai szerint működik. Ő egész életében Galacon és Konstancában élt, sosem járt Erdélyben, semmiféle kapcsolata nem volt a református egyházzal, egyedül Kálvin Institúciója alapján döntött úgy, hogy Kálvin tanítványa akar lenni. Sorra vette a különböző egyházakat: elment a baptistákhoz, a pünkösdiekhez, de sehol sem találta Kálvin nyomát. Kutatásai során talált rá a református egyházra. Az igehirdetés nagy csalódás volt neki, ugyanis a magyar prédikációból nem értett semmit. Aztán beszélgetni kezdett a lelkipásztorral, és megbizonyosodott róla, hogy megtalálta, amit keresett: a Kálvin tanain álló egyházat. Kijelentette, hogy ehhez a közösséghez akar tartozni, noha egy szót sem ért magyarul. Így lett Mihai Andoni református. Rendszeresen jár istentiszteletre, amit fordítanak neki. Őt kértük fel arra, hogy ültesse át a Káté eredeti szövegét románra. Az általa készített szöveg nagy sikert aratott, fordítása nagyon pontos és precíz – sikerét jelzi többek között az is, hogy az ortodox egyház tiltakozott is a Káté román nyelvre fordítása ellen. Nagyjából két éve adtunk ki egy magyar–román nyelvű Kátét, amit a gyülekezeteknek is kiküldtünk, hogy segítsük azokat a konfirmandusokat, akik nehezebben boldogulnak már magyarul.

Erdélyben az elmúlt évtizedben sok esemény kötődött a Kátéhoz – 2003-ban adták ki a revideált fordítását, illetve a közelmúltban a kétnyelvű szövegét. Külön érdekes, hogy 1920-ban született az első erdélyi Káté-kiadás.

A Káté mindig is fontos hitvallási irat volt Erdélyben. Sokáig Tavaszi Sándor fordítását használtuk, ami egy jó fordítás, de néhol nehézkes. Indokolttá teszi a Káté szövegének újragondolását, hogy nagyon gyorsan változik a nyelv, és a felnövekvő ifjúság már egyáltalán nem találkozik a hétköznapi életben a Káté kifejezéseivel. Így nem is lehet csodálkozni azon, ha nem értik a hitvallás szövegét.

Mennyire lesz alkalmas ez a román kiadás katechetikai célokra?

Éppen most született erről egy történelmi döntés a Konventet megelőző elnökségi ülésen: kimondtuk, hogy szükséges különválasztani a hitvallási iratunkat és a konfirmációs anyagot. Eddig ugyanis a kettő egybeolvadt, és a Heidelbergi Kátét tanítottuk a gyerekeknek. Most előreléptünk, mondván, hogy ez az ötszáz éves megfogalmazás lassan alkalmatlanná válik arra, hogy ezt tizennégy-tizenöt éves gyerekek megértsék. Ezért a Heidelbergi Káté maradjon meg hitvallási iratunknak, amelyet megjelentetünk díszkiadásban, illetve lefordítjuk románra és szlovákra, és pont úgy marad meg, ahogy annak idején megírták. De emellett máris megbízást kapott a Generális Konvent, hogy a két hitvallásunk, a Heidelbergi Káté és a második Helvét Hitvallás alapján írják meg a református kátét, ami szellemiségében követi a hitvallásainkat, de szókincsében, megfogalmazásában a huszonegyedik század fiataljának szól.

Elképzelhető, hogy ennek a református káténak is elkészül a román nyelvű fordítása?

Én merem ezt remélni. Nálunk nem gond egy ilyen fordítás – egy könnyedebb művet egyszerűbb románra átültetni, mint a Heidelbergi Káté patinás szövegét. Remélem, hogy ez 2017-ig, a reformáció ünnepének ötszázadik évfordulójáig elkészül. Ha az elődeink meg tudtak fogalmazni hitbeli kérdéseket, akkor mi miért nem vagyunk erre képesek? Semmi újat nem kell mondanunk, csak át kell ültetnünk a mondandónkat a mai fiatal konfirmandusok nyelvére. Ezt egy nagyon fontos mérföldkőnek tekintem. Fontos, hogy az emberek értsék, mit hiszünk mi, reformátusok. Ha ezt elmulasztjuk, akkor mindennek a célja és értelme elvész.

Ezek a kátéfordítások nem éppen az asszimilációs folyamatokat támogatják?

A kisebbségi sorsban folyamatos ellentmondásokkal kell szembenéznünk. Egyrészt szeretnénk, ha a református gyülekezet tagjai magyarul beszélnének. Másrészt viszont látjuk azt az igényt, hogy valaki ragaszkodik a református hitéhez, de mi vagyunk az akadálya annak, hogy teljesen megélje azt. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Világos, hogy mi azt gondoljuk: a református egyház magyar anyanyelvű egyház. Testvéri szeretettel támogatnánk egy esetleges román ajkú református egyházat – de a mi szervezeti kereteinken kívül. A vizeket külön kell választani, ez Erdélyben mindig így volt természetes. Sajnos vannak üres templomaink, romos parókiáink – ezeket szívesen odaadjuk a román reformátusoknak, ha lesznek. Reméljük, hogy ebben a román Heidelbergi Káté a segítségükre lesz. Bizonyos szempontból a mi kárunkra születne a román ajkú református egyház, de be kell látni, hogy nem tudjuk a románokká asszimilálódottakat akaratuk ellenére magyarrá tenni. Persze vannak olyan példák is, amikor a református anyuka hozza a románul beszélő családját, és ők reformátusok akarnak lenni akkor is, ha alig értenek valamit az igehirdetésből. Nem akarjuk elmagyarosítani a románokat, de oda akarjuk adni a román nyelvű Kátét, hogy ne egy svájci egyetem könyvtárában kelljen véletlenül felfedezni a reformáció tanítását, hanem hogy bárki, aki olvasni akarja, levehesse itthon a polcról a maga anyanyelvén.

Bagdán Zsuzsanna
Fotó: Sereg Krisztián

Ez történik továbbiak →