Hálára tanít a szenvedés

2018. július 19., csütörtök

„Mi, magyarok hajlamosak vagyunk panaszkodni, sokszor elégedetlenkedünk. De ahhoz képest, milyen körülmények között élnek ezek az emberek, a mi otthoni valóságunk minden bosszankodásunk ellenére aranyélet" – mondja Osgyán Dániel. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) bangladesi orvosi missziójáról ezúttal annak logisztikáért felelős vezetőjét kérdeztük.

Napok óta több kisebb csapatra osztva dolgozik a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntes orvoscsoportja Bangladesben. A szakemberek egyik fele a helyi egészségügyi személyzet számára tart továbbképzéseket a héten, a többiek pedig a kutupalongi menekülttáborban gyógyítanak. „Felkelés után próbáljuk végiggondolni az aznapi teendőket: milyen feladatok várnak ránk, ki hova megy, mit vigyünk magunkkal. És minden reggel azzal a reménnyel indulunk el, hogy remélhetőleg minél több embernek tudunk segíteni, hogy este azt lássuk, ma sem hiába voltunk itt" – meséli Osgyán Dániel, a bangladesi misszió vezetője.

Az ő feladata volt az MRSZ ügyvezető igazgatójával és az orvoscsoport szakmai vezetőjével közösen megszervezni a kiutazást, a helyszínen pedig a csapat biztonságáért és a logisztikáért felel – ő figyel arra, hogy biztonságos szállásuk legyen, hogy milyen járművekkel közlekedjenek, és hogy megfelelő biztosítással tudjanak dolgozni. Azt mondja, neki kell megteremtenie „a hátteret, hogy a kiérkező orvosok tudják a munkájukat végezni, ne kelljen nekik másra figyelni".

A csapat néhány tagját az egyik fogorvosi ambulanciára kísérte el kedden, két kollégáját pedig a tábor melletti sürgősségi kórházba, ahol a műtétek utáni rehabilitációval kapcsolatban tartottak továbbképzést. „Nagyon sok itt az autóbaleset, gyakori az amputáció, a helyiek igyekeztek elsajátítani a szakszerű fogásokat: hogyan ültessék fel vagy fordítsák meg ezeket a pácienseket. Még azt is kipróbálták, hogyan kell a mankót használni, hogy később meg tudják mutatni a betegeiknek. Jó volt látni, hogy egy ilyen apróság is mekkora segítség lehet" – osztja meg velünk élményeit Osgyán Dániel.

A bangladesi misszió biztonsági és logisztikai vezetője civilben jelenleg két vállalkozását vezeti, de az MRSZ korábbi ügyvezetőjeként ő is közreműködött a világ bármely pontján bevethető orvoscsoport létrehozásában. „Az volt az álmunk, hogy a Kárpát-medencén kívül élő emberek is lássák: a Magyar Református Szeretetszolgálat az egyház kinyújtott keze. Szerettük volna megmutatni, hogy a magyarok, a reformátusok segítenek másokon" – idézi fel a speciális missziói terület kialakulását.

2009-ben részt vettek a Magyar Honvédség afganisztáni egészségügyi fejlesztő programjában, a 2010-es haiti földrengést követően pedig négyszer is jártak a karib-tengeri országban, orvosi segítséget nyújtottak és segélycsomagot vittek a rászorulóknak. A 2012-es japán földrengés után is adományokkal segítettek, 2013-ban, a Fülöp-szigeteken végigsöprő vihar után pedig a mostanihoz hasonló orvosi missziót végeztek.

„Aki egyszer már segített, az tudja, milyen jó érzés. Nem könnyű, hiszen valamilyen lemondással jár: kevesebb pénzünk, időnk lesz, ugyanakkor megmagyarázhatatlanul többek leszünk általa" – mesél motivációjáról Osgyán Dániel, aki saját bevallása szerint teljesen más emberként tér haza egy-egy küldetésről, hónapokig az ott tapasztalt élményekből táplálkozik. „Mindig azt kell elképzelni, hogy bármilyen keveset is tudunk adni, az kézzel fogható segítséggé alakul a másik oldalon" – buzdít jótékonykodásra másokat is. 1000 forint például egy doboz gyógyszert jelent a világ másik oldalán.

A küldetés többi tagjának beszámolói:
Így töltődik az akkumulátor
Hogy kerül a gekkó a plafonra?
A bengáli tigris hazájában
Tekintetek, amik átformálnak
Nem nézhetjük tétlenül

A bangladesi kormány a helyi Vöröskeresztre bízta a rohingja menekültek ellátását, emellett nemzetközi segélyszervezetek is dolgoznak a határ mentén. A magyar csapat logisztikai vezetője szerint mindannyian professzionális szinten végzik a dolgukat: „Jól szervezett az emberek élete, élelmet, ruhát egyéb szükségleti cikkeket biztosítanak nekik, arra is odafigyelnek, hogy mindenki ugyanazt az ellátást kapja, nehogy ebből feszültség legyen. Persze európai szemmel nézve az itteni körülmények áldatlan állapotok."

A rohingják is látják, mekkora világméretű összefogás bontakozott ki értük, és hálásak, hogy nagyon sokan mindenféle módon támogatják őket. Egyikük meg is köszönte ezt a nap végén önkénteseinknek. Az ő igazi szívfájdalmuk az, hogy senkik – mondta a férfi. – Nem tekintik őket állampolgároknak Mianmarban, ezért üldözték el őket. Bangladesbe megérkezve azonban azt tapasztalták, hogy mindenféle ellátást kaptak, de nem is lettek bangladesiek. Ideiglenesen vannak itt, nem tudnak sem tovább utazni, sem munkát vállalni, hisz nincs azonosító okmányuk. „Ettől a senki állapottól még az is jobb lenne, ha meghalnánk" – közölte a méltóságában megalázott rohingja.

Osgyán Dánielt ez a beszélgetés nagyon megrendítette. „Mi, magyarok hajlamosak vagyunk panaszkodni, sokszor elégedetlenkedünk. De ahhoz képest, milyen körülmények között élnek ezek az emberek, a mi otthoni valóságunk minden bosszankodásunk ellenére aranyélet. Legyünk hálásak azért, amink van!"

Az orvoscsoport bangladesi küldetéséről rendszeresen beszámolunk. Ha szeretné támogatni küldetésüket, hívja a Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as segélyvonalát (1 hívás 250 Ft), vagy tájékozódjon egyszerűen az adományozás további lehetőségeiről a jobbadni.hu oldalon.

Riporter: Juhász Márton
Szerkesztette: Feke György
Fotó: Kalocsai Richárd, Osgyán Dániel

Istent keresem

Préd 8

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz?” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →