Ahol egy ölelés a legszebb fizetség

2018. július 21., szombat

Hegedüs Sabina középiskolai évei alatt ügyvédi pályára készült, azonban végül számára a plasztikai sebészi hivatás vált szerelemmé – első látásra. Ez a mai napig tartó rajongás vitte el a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) orvoscsoportjába, és ennek köszönhetően érkezett a kutupalongi menekülttáborba is. A küldetés résztvevőinek következő napjáról ő számol be a nekünk.

A bangladesi klíma július 18-án, szerdán sem kímélte orvosainkat: bár a napokon át tartó esőzés egyelőre véget ért, olyan meleget hagyott maga után, amit nehéz elviselni. A sár miatt autóval megközelíthetetlenné vált a helyi kórház, így az orvosok ebben a forróságban sétáltak keresztül a dombokon. „Nagy szeretettel fogadtak bennünket, az itteni orvosok segítőkészek voltak. Akivel én dolgoztam együtt, minden páciensnél kikérte a véleményem. Pár óra alatt olyan bensőséges viszony alakult ki közöttünk, hogy végül teljesen rám is bízott betegeket” – mesél pozitív élményeiről Hegedüs Sabina. Mint mondja, rengeteg beteggel találkozott, de mindenki indokolt panaszokkal érkezett – például lázzal, maláriás tünetekkel, megfázással, hasmenéssel, bőrinfekcióval vagy gyulladásos problémákkal.

Ilyen plüss játékokkal kedveskedett a beteg gyerekeknek a Szeretetszolgálat

Az utolsó pillanatig kétséges volt az esőzés utáni munkavégzés kimenetele, de végül eljutottak abba a körülbelül 25-30 négyzetméteres helyiségbe, ahol más orvosokkal együtt kialakítottak egy gyógyszertári részt, egy elkülönített területet terhesgondozásra és egy másikat általános orvosi felmérésekre. „A legmeglepőbb páciensünk egy öt éves kislány volt, aki szülei nélkül érkezett, elmondta, hogy ők otthon maradtak. Látszott rajta, hogy fél, ezért kapott egy plüss macit, így a kezdeti ijedtség ellenére is megenyhült – mondja a plasztikai sebész szakorvosjelölt. – Nagyon bátor, hogy a tüneteivel eljött, végül kiderült, hogy igen beteg és lázas is, neki antibiotikumot adtunk.”

„Ez jelent mindent”

A doktornő mindig is úgy tervezte, hogy ügyvéd lesz, de az élet közbeszólt: biológia-kémia tagozaton tanulva egy szakmai napon Fekete Attila plasztikai sebész mellé osztották be. Bár először nem motiválta a korai kelés, az utazás és maga az orvosi pálya sem, miután részt vett egy nyolc órás műtéten, minden megváltozott. „Beleszerettem ebbe a hivatásba. Két napom maradt jelentkezni, de ez nem tartott vissza. Fel is vettek, majd hat éve alatt elvégeztem az egyetemet és a munkám minden percét élveztem – teszi hozzá. – Nekem ez a pálya jelent mindent, ez az életem, nem is munkaként tekintek rá – ez szerelem. Ráadásul a Honvéd Kórházban Fekete Attila az osztályvezető főorvos, így újra találkozhattunk.”

Hegedüs Sabina 2012-ben fejezte be egyetemi tanulmányait, jelenleg az Országos Onkológiai Intézet Fej-nyak Állcsont, Rekonstrukciós Plasztikai Sebészeti és Laser Sebészeti osztályán dolgozik plasztikai sebész szakorvosjelöltként, gyakorlatát a budapesti Honvéd Kórház Égéssebészeti Központjában végzi. „A tanultak és a tapasztalatok nagy segítséget jelentettek az itt tartott képzésben is, az egyik előadás az égésről és a sebkezelésről szólt, ezt Sári Ferenc főorvos úrral együtt tarthattam” – magyarázza a doktornő.

Valójában mindenünk megvan

A szakorvosjelölt négy évvel ezelőtt csatlakozott a Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportjához, és bár a csapatban töltött évek alatt még nem volt éles bevetésen, meg sem fordult a fejében, hogy távozzon. „Hiába volt misszió nélküli ez a négy év, szakmailag nagyon sokat fejlődtem a tréningek alatt, tartottunk továbbképzéseket és olyan mély barátságok alakultak ki, amik itt tartottak” – fogalmaz, majd azt is hozzáteszi, hallgatva társai beszámolóit a korábbi bevetésekről, már nagyon várta, hogy hasonló élményekben lehessen része – emiatt azonnal igent mondott a bangladesi útra, amiben családja és felettesei is támogatták. Mint mondja, nagyon hálás mentorának, Remenar Évának, akitől nagyon sokat tanult és aki a misszióra való felkészülésben is segítette.

Nagyon fontos számára az önkéntes tevékenység, azt vallja, ott kell adni, ahol az ember tud: „Innen nézve látjuk igazán, hogy otthon mindenünk megvan.” Hegedüs Sabina szerint muszáj segítenünk a rászorulóknak és bajba jutottaknak, ezért nagyon hálás, hogy környezete támogatta ebben a törekvésben. Szülei és férje a kezdetektől mellette álltak, férje minden óvintézkedést megtett, például impregnálta a cipőit és még a féltve őrzött bicskáját is kölcsön adta neki. „Anyukám írt az egyik nap, hogy ilyen büszke még sose volt rám, apukám pedig megkönnyezte, hogy eljövök” – meséli.

Valódi kép

A szakorvosjelölt nagyon várta az utazást, szerette volna a saját szemével is látni, hogy igaz-e az, amit a média mutat az ázsiai helyzetről. „Valóban olyanok a körülmények, hogy minden segítségre szükség van. Láttunk egy-két iskolát, ahol a gyerekek gyakorolták a betűzést, de ezt is fejleszteni kellene. Itt a kulturális háttér miatt jellemzőek a tíz-tizenkét gyermekes családok, ehhez komolyabb oktatásra van szükség” – hívja fel a figyelmet.

A küldetés többi tagjának beszámolói:
Ami nem helyettesíthető
Hálára tanít a szenvedés
Így töltődik az akkumulátor
Hogy kerül a gekkó a plafonra?
A bengáli tigris hazájában
Tekintetek, amik átformálnak
Nem nézhetjük tétlenül

Nehézséget okoz, hogy kis helyen, 5-6 négyzetméteres házakban, egymáshoz nagyon közel élnek az emberek. Az esőzéstől az agyagos föld csúszóssá válik, félő, hogy a házak is megcsúsznak a domboldalon. „Jó látni azonban, hogy van családtervező központ és a segélyszervezetek nagyon figyelnek, hogy az itt élők ne éhezzenek, ne legyen vitamin-, fehérje- vagy szénhidráthiányuk” – foglalja össze Sabina.

„Többet kaptam, mint amennyit adtam”

A doktornőt a kint töltött idő alatt nagyon meghatotta a rohingja nép lelkesedése és az, hogy a nehézségek ellenére is kitartanak. „Mi sokszor csak bosszankodunk az apróságokon, míg az itteniek tudnak örülni. A gyerekek nagyon élvezik, hogy új arcokat látnak, én pedig hálás vagyok, hogy orvosi tevékenységet is végezhetek közöttük” – teszi hozzá. Így bármennyire is kimerítő volt a nap, a szállásra vezető útnak már feltöltődve és örömmel vágott neki a csapat: „Többet kaptam, mint amennyit adtam, a legszebb élményem az volt, amikor egy kislány hálából átölelt, egy hölgy pedig köszöntéképpen megfogta a kezem” – idézi fel a szerdai nap meghatározó pillanatait.

Hegedüs Sabina azt is elmondja, minden este közösen szoktak imádkozni férjével, ami ebben a helyzetben különös jelentőséggel bírt: „Ő otthon imádkozott, én pedig itt – de egy időben. Azt láttam, hogy a rohingják hiába kapnak itt ellátást, ruhát, vizet vagy gyógyszereket, mégis hontalannak érzik magukat – ezekben a napokban azért imádkoztam, hogy megadasson nekik, amire vágynak és megtalálhassák helyüket.”

Az orvoscsoport bangladesi küldetéséről rendszeresen beszámolunk. Ha szeretné támogatni küldetésüket, hívja a Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as segélyvonalát (1 hívás 250 Ft), vagy tájékozódjon egyszerűen az adományozás további lehetőségeiről a jobbadni.hu oldalon.

Riporter: Juhász Márton
Szerkesztette: Farkas Zsuzsanna
Fotó: Kalocsai Richárd, Osgyán Dániel, Vargosz

Istent keresem

Préd 8

„Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz?” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →