„Épült Isten dicsőségére az 1794. évben” – hirdeti a márványtábla a soltvadkerti református templom bejárata felett, ám az eltelt több mint kétszáz esztendőnek nyoma sincs a város első kőtemplomán. Itt gyűltek össze március utolsó vasárnapján a város reformátusai, hogy hálát adjanak Istennek a műemléki épület megújulásáért, a gyülekezeti központért és azért, hogy lelkipásztoruk, Sípos Ajtony Levente húsz éve szolgál az alföldi közösségben.