Akarsz-e játszani? – kérdezi Kosztolányi Dezső azonos című versében, amihez hozzátehetnénk: És tudsz? A játékról általában keveset beszélünk, és ha mégis, azt gondoljuk, csak a gyerekek játszhatnak. Vagy rögtön a videójátékokra gondolunk. De mégis mire jó a játék? Mit lehet játékosítani, és mit nem? Milyen előnyei és veszélyei vannak a videójátékoknak? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ Hartyándi Mátyással, aki vezetésfejlesztési tanácsadó a Grow Csoportnál, (szerep)játék kutató és a Budapesti Corvinus Egyetemen végzi a doktori képzést.
Szeptember utolsó hétvégéjén tartják szokás szerint a kutatók éjszakáját. A szervezők és részt vevő intézmények célja, hogy a kutatók és fejlesztők munkája vonzóvá váljon a fiataloknak. Szórakoztató, inspiráló előadásokon, kísérleteken, laborbejárásokon és további játékos programokon keresztül minden korosztály megismerkedhet a tudományos kutatás számos új eredményével.
Időnként új, többnyire gyorsan múló gyűjtési divatok tűnnek fel, ám vannak olyan tárgyak, amelyek generációkon át hatással vannak. Mitől olyan fontos a kiskönyv, hanglemez, kagyló, nyakkendő vagy plüssmackó, hogy többet gyűjtsünk belőle és kollekcióvá bővüljön? Magyar írók gyűjtési szenvedélyét járjuk körbe, hogy tárgyaik révén betekinthessünk világuk rejtett, kíváncsiságról, játékosságról és szenvedélyről árulkodó zugába.