A teremtéstörténet tanúsága szerint az Édenből fakadó folyó továbbfolyik a világ földjére. A folyó, amely a kertet öntözi, általunk ismert, meghatározható földrajzi helyeket öntöz, táplál, éltet. A forrás vize, a folyó, a jó és az áldás nem áll meg a kert határánál. Az Éden kertjének tája nem távoli táj. Amikor életünk beszennyeződik, amikor a nyugtalanság, az aggodalom erőt vesz rajtunk, amikor szétzilálódunk, kapcsolataink kiüresednek, amikor elkeseredünk, akkor az egy éltető Forrással való kapcsolatunkat kell újra és újra megkeresnünk.
„Csak nagy összefüggésekben ismerjük a szabályt, hogy a kisebb vizek, ha el nem apadnak, előbb-utóbb a nagyokba érnek. Előrelátó gondolatainkra építhető világunk, ha el nem szárad, előbb-utóbb Isten tervével találkozik. Ő felkarolja vagy megítéli.” Béres Tamás a teremtés hete alkalmából arról írt, hogy hasonlít a magának utat törő víz belső lelki világunkra.
Már hagyománnyá vált, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézete biciklisreggelit szervez a Kerékpárosklub akciójának keretében, ahol a Kálvin téri templom előtt elhaladó kerékpárosokat, köztük sok károlis hallgatót, reggelivel várnak.
