Szeretnénk a kántorok, lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezeti tagok figyelmét az új énekeskönyvre irányítani, másrészt fontos meglátni, milyen szerepe van az énekeskönyvnek ma, hogyan használják azt mások az istentiszteleteken.
A holland reformátusok új énekeskönyve pár hónapja jelent meg. Hol mutatták be és miért érdekes ez nekünk?
A Nemzetközi Himnológiai Társaság (IAH) nemrégiben Amszterdamban megrendezett konferenciáján ismerhettem meg a gyűjteményt, amely nemcsak a reformátusoké: a közismerten szétszakadozott holland protestantizmuson belül tíz egyház – így a lutheránus is – használja az új énekeskönyvet.
Először volt a közös liturgia és aztán az énekeskönyv?
Igen. A liturgiás könyv immár tizenöt éves, de még korábbi a felismerés, hogy az istentisztelet nemcsak tanító jellegű alkalom. Ha a Bibliában ezt olvassuk: „Jöjjetek el, boruljunk le...", akkor tegyük is meg ezt valóban! Ehhez azonban átgondolt rend kell. Az új Liedboek – nevezzük nevén! – műfajában és formájában sok újdonságot hozott: olyan formákat és énekeket, amelyek által dinamikusabbá válhat az istentisztelet. Vannak refrénes vagy más visszatérő formájú énekek, és hasonló a törekvés a svájci énekeskönyvben is. Mindez az istentisztelet dialógusjellegét segíti, amely Isten megszólításának és a közösség – illetve ezen belül az hívő ember – válaszának váltakozására épül. Ennek fontos eszköze az énekeskönyv.
Egyebekben az istentisztelet liturgiája maradt?
A liturgia felépítésében és tagoltságában elég világosan az óegyházi modell ismerhető fel, de talán még erősebb a mindennapi istentisztelet – vagyis a napszaki áhítatok – jelentőségének felismerése. Életünk úgy válhat istentiszteletté, ha napjainkat is átszövi az imádság, és ennek is megvan a megfelelő formája. Valaki úgy fogalmazta, hogy a lelkünknek is szüksége van a higiéniára, nemcsak a testünknek. A napi tisztálkodáshoz hasonlóan fontos a napszaki imádságoknak a rendje, erre is példát mutat majd a konferencia.
Mondhatjuk, hogy ez egységesítő könyv?
Egység a sokféleségben. Olyan egységet alkottak, amelyben mindegyik egyház megtalálja a sajátját, ugyanakkor azt is megismerheti és használatba veheti, ami a másikkal összeköti, amit érdekes módon elsősorban a közös istentiszteleti formákban találtak meg.
Fekete Ágnes, Kép: Sereg Krisztián
A konferenciáról bővebben az alábbi linkeken olvashat:
http://www.reformatus.hu/mutat/8735/ http://www.egyhazzene.reformatus.hu/
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2013. október 20-i számában