Magvetés Csömörön

A lelki ház már elég erős ahhoz, hogy a fizikai építésébe is belekezdjenek Csömörön – vallja a gyülekezet. A Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezetplántálási programjának köszönhetően élénkült meg a gyülekezeti élet a fővároshoz közeli településen. Református emlékoszlopuk már van, ahogy közgazdászból lett lelkészük is. A reformáció ötszázadik évfordulójára gyülekezeti otthonuk is lesz.

Bár már évtizedekkel ezelőtt is voltak reformátusok és volt igei alkalom is a településen, mégis jelentős előrelépést jelentett a missziói gyülekezetté szerveződés. A gyülekezet névjegyzékében már több mint kétszázhatvanan szerepelnek, hetven-nyolcvan fő jár az evangélikus templomban tartott vasárnapi istentiszteletekre. A gyülekezet átlagéletkora alacsony, a gyülekezet fiatalabb az országos átlagnál.

Vonzó hangulat

Vass Zoltán gondnokhelyettes szerint a gyülekezetépítésben a kötelezően választható hitoktatás és a jelenlegi lelkész személye hozott áttörést. „Sokan hallottak a jó hangulatról, ami a hittanórákon van, ezért még katolikus gyerekek is járnak a református hittanra” - mondja. A hittanoktatás révén szülők, családok kapcsolódtak be a gyülekezetbe, közülük többen ma is aktív tagjai a közösségnek.

A gyülekezet pénzügyi bizottságának vezetője, Szennyessy Judit presbiter hozzáteszi: fontos volt az is, hogy a csömöriek megtudják, megszokják, hogy van élő református gyülekezet a településen, ezért mindenütt ott vannak, ahol csak lehet. Részt vesznek a főzőversenyeken, koszorúznak, adventkor énekelnek, illetve számos alkalmat szerveztek: ilyen volt az apa-fia kenutúra, a focimisszió, a családi táborok vagy épp a horgászverseny.

kép

Kazettás mennyezet mint összetartó kapocs

Az elmúlt két évtizedben folyamatosan nőtt Csömör lakossága. Sokan a fővárosból költöznek ki ide, ahogy a környező településekre is. A közösség tagjai között is vannak, akik korábban valamelyik budapesti gyülekezetbe jártak, de ma már lakhe­lyükön szeretnének lelki életet élni. A csömöri reformátusságra amúgy is jellemző a sokszínűség. A lelkész azt mondja, a Kárpát-medence számos pontjáról érkeztek gyülekezeti tagok: van köztük erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai is.

Részben épp ez a sokszínűség motiválta arra a gyülekezetet, hogy olyan templomot álmodjon Csömörre, amely által – ahogy Esztergály Előd lelkipásztor fogalmaz – megjeleníthető az összmagyarság. Ennek lelkiségét a sokféle helyről ide költözött gyülekezeti tagok adják, míg a fizikai megvalósulását a tervezett templomuk kazettás mennyezete. Utóbbihoz a Kárpát-medence több pontjáról gyűjtenének református templomok kazettáiról motívumokat, ezek másolatát helyeznék el saját templomukban, továbbá kiegészítik ezeket a gyülekezet által megálmodott új kazettákkal is. Szeretnék, ha a templom akár az összmagyarság találkozópontja is lenne, olyan hely, ahova messziről is ellátogatnak az emberek. Egy ilyen látványosság helyi szinten is sokat jelentene, mert nincs hasonló Csömörön – mondják a gyülekezet tagjai.

kép

Közgazdász-vállalkozóból lelkipásztor

„Nehéz és embert próbáló a jelenlegi helyzet” – mondja a lelkipásztor. Nincs parókia, a gyülekezet az evangélikus templomban vendégeskedik hétről hétre, és a lelkészi hivatal is ideiglenes helyen működik. Esztergály Előd elmeséli: huszonhét éves korában személyes elhívást kapott az Úrtól a lelkészi pályára: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mk 8,34) Így hátat fordított a közgazdász-vállalkozói életnek, és jelentkezett a teológiára. „Megszólítva éreztem magam az Ige által, család és munka mellett elvégeztem a teológiát, hogy az Úrnak szenteljem az életem. Ez az elhívástudat azóta is bennem él. Nem tudnám a missziót csinálni, ha nem érezném az Úr támogatását, vezetését és kegyelmét mindennap, minden percben” - mondja a lelkész. Hozzáteszi: úgy érzi, van előnye annak, hogy már érettebben, idősebb korban végezhette el a teológiát és állhatott a lelkészi szolgálatba. Így a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen a mindennapok küzdelmei során megélni a Krisztushoz tartozást, ami nagy segítséget jelent abban, hogy érthetően közvetítse az Úr Igéjét.

Nagytarcsán már imaházra gyűjtenek

A missziói gyülekezethez tartozik a szomszédos Nagytarcsa is. Esztergály Előd lelkész elmondása szerint négyen-öten vettek részt az istentiszteleteken, amikor itt elkezdte a munkát. Napjainkban már tizenketten-tizenhárman járnak az alkalmakra, bár a csömöri misszió mellett kevés idő jut a szórványra. A lelkész terve szerint, ha Csömörön elkészül az első ütem, és végre a saját otthonába költözhet a gyülekezet, a nagytarcsai misszió is nagyobb lendületet kaphat. A nagytarcsai református imaházra már megkezdődött a gyűjtés.

Honfoglaló oszlop

Az épülő gyülekezeti otthon telkén már évek óta áll egy református emlékoszlop. A református egyház címerének szimbólumai, valamint a magyarság meghatározó történelmi évszámai jelennek meg rajta fából kifaragva. „A magyar nép lelki megújulásáért” – ezt a nevet adtuk az alkotásnak” – mondja a lelkész. Hozzáteszi: az emlékoszlop felállítása honfoglalás és identitáserősítő tett volt, és persze egyfajta bizonyságtétel is.

kép

Kiderül: a telket 2007-ben az önkormányzattól kapták, korábban betongyár működött itt. „A beton stabil alap. Mi is stabil alapot szeretnénk csinálni, lelki úton” mondja a lelkész. A tervek szerint legkésőbb jövő nyárra már állni fog az építkezés első ütemébe tervezett parókia, a lelkészi hivatal és gyülekezeti terem. A tervezett festett kazettás templom adja a második ütemet, amelyhez szintén szeretnének mielőbb hozzáfogni. A gyülekezeti komplexum „A Magvető háza nevet” kapja majd. „Isten háza a magvetés helyszíne, és ezt a magvetést Jézus végzi Szentlelke erejével rajtunk keresztül” - mondja a lelkész. Hozzáteszi: a templom és a parókia is úgy néz majd ki oldalnézetből, mintha egy csíra törne ki a fehér burokból. Deák Ferencz gondnok hozzáteszi: „Semmiképpen sem szeretnénk elhagyni a református örökséget, értékeket, viszont szeretnénk a mai kornak megfelelő épületet.” Elmondják: az első ütem költségvetésének több mint felével már most rendelkeznek.

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2016. július 31-i számában.

Hegedűs Márk, fotó: Kalocsai Richárd