Hogy milyen király vonul be virágvasárnap, az nem kérdés, az viszont igen, meglátjuk-e, hogy nem lovon, hanem szamáron érkezik. Fodor Ferenc lelkipásztor, teológiai tanár szerint Jézus mindig kellő időben jön, nem késve és nem túl korán.
Jézus szamárcsikóért küldet, az emberek elé terítik a felsőruhájukat, királyként ünneplik, a farizeusok méltatlankodnak, Krisztus megsiratja Jeruzsálemet, majd kikergeti az árusokat a templomból. Miért fontosak ezek a mozzanatok a virágvasárnapi történetben?
A megváltás tervszerű volt, Isten már az ószövetségi korban előkészítette. Jézus figyelte az Atya titkos óraütéseit, és pontosan mozdult rájuk. Sehonnan nem késett el, és nem érkezett hamarabb, mindent a maga idejében tett. Az Atya tervszerűsége nem determinatív, hanem predestinatív. A kettő közötti különbség, hogy az elsőben nincs vagy szinte elenyésző lehetőségem van önálló döntésre. A predestinatívban rendelkezem mozgástérrel, azaz odafigyelek azokra az időkre, amelyeket Isten egy meghatározott tartalom, történés érdekében hozott el az életemben, és ezt Krisztus világosan látta.
Miért volt szükség az Isten tervében olyan pillanatra, amikor Jézust királyként ünneplik?
Királyt szeretett volna küldeni nekünk, csak a küldetését ismerte félre a zsidó nép. Ők másféle uralkodót vártak, olyat, aki kiűzi a megszálló rómaiakat, helyreállítja Izráel csorbult méltóságát, és visszaállítja a szabadságát. Zakariás könyvében érthetővé válik, miért szamárcsikón, és nem lóháton érkezik: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Mert kiirtom a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből – mondja az Úr.” Ha lovon vonult volna be, azt üzente volna környezetének, hogy külsőképpen, fegyverrel akarja Izráelben a békességet elérni, azaz egyfajta politikai messiásként lépne föl, ahogyan előtte és utána is voltak önjelöltek erre. Szamárháton érkezésének jelentése: a Megváltó nem a körülmények megváltozásával hozza el a békességet, hanem az ember szívében. Az a király, aki úgy adja magát, ahogyan ő akarja, nemcsak kétezer évvel ezelőtt nem kellett, de ma sem. A XXI. század elején megvannak az elképzeléseink, és azoktól nem tűrünk nagy eltérést. Felvetődik a kérdés: Mekkora mozgástere van Istennek az életünkben? Általában kicsi. Azt várjuk, hogy igazoljon bennünket, olykor a bűneinket, de ezt ő nem akarja, más utakat jár.
Fodor Ferenc a Sárospataki Református Egyházközség lelkipásztora, 2010 óta a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára, a Bibliai Tudományok Intézete és a Mátyás Ernő Kutatóközpont vezetője.
A virágvasárnap történései után mire helyezi Jézus tanítása fő mondanivalóját?
A templomi adminisztráció a páskaünnep előtt, tekintettel a nagy tömegre, átengedte a pogányok udvarát a pénzváltóknak és a galambárusoknak, mivel az áldozatok bemutatásából a templomnak bevétele származott. A pogányok udvara nem üzleti megfontolásból épült, hanem arra szolgált, hogy azok is Isten elé járulhassanak és elmondhassák imádságaikat, akik nem az izraelita közösséghez tartoztak. A pogányok udvara a misszió helye lehetett volna, de az üzleti szemlélet kiszorította azt. Ezért font a Messiás kötélből korbácsot és űzte el a pénzváltókat, valamint az árusokat. A templomőrség azonnal eltávolította volna, ha nincs igaza, de látták, hogy nagyon is az volt.
„A virágvasárnap üzenete: a Megváltó úgy jön, ahogyan szeretne, és nem mindig igazodik a váradalmainkhoz”
Miért tartjuk ünnepnek a virágvasárnapot?
Amikor a jövendőnkre gondolunk, általában úgy fogalmazunk: Mi jön? Esetleg testi erőtlenség, betegség, elszegényedés, háború vagy annak a következményei? A világvasárnap kérdése: Ki jön? Hit nélkül az ember csupán eseményekkel találkozik. Jézusban bízva azonban tudja, hogy a jövő mozzanatai, amelyek időnként aggodalommal töltenek el bennünket, vagy éppen örömöt szereznek, az ő kezében vannak. A virágvasárnap üzenete: a Megváltó úgy jön, ahogyan szeretne, és nem mindig igazodik a váradalmainkhoz. Ezen az ünnepen engedjük Istennek eltávolítani belőlünk mindazt, ami elfoglalja az ő helyét az életünkben. Olyan ez, mint a templomtisztítás.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!