Mi lenne velünk karácsony nélkül?

…tettem fel a kérdést egyszer egy hittanórán, s ragyogó választ kapva rájöttem: a válaszadó azt mondta, amit hallani akartam. Meggyőződésem, hogy személyesen is fel kell tennünk újra és újra: nekünk magunknak, nekem magamnak mit jelent a karácsony?

Nekem először is történelmi tényt jelent. Amikor Isten úgy látta jónak, akkor a történelemnek egy adott pontján újra beleavatkozott ennek a világnak az életébe, s egy törékeny nő életén keresztül egy kisgyermek született ebbe a világba. A Bibliából teljesen egyértelmű, hogy ez az esemény nem történhetett volna meg akármikor, hanem csak egészen pontosan az Isten időzítése szerint: „…amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született.” (Gal 4,4) Isten abban mutatta meg a szeretetét, hogy Jézus felvette a mi – kézzel fogható – testünket.

karacsony_betlehem_pixabay

„…amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született”

Fotó: Pixabay

Másodszor: a karácsony az Isten ígéreteinek a beteljesedése. Egyszerűen azt is mondhatjuk: karácsonykor az történt, amit az Úr megígért! Csak néhány morzsát említek: Isten a prófétákon keresztül előre elmondta, hogy fiát az édesanyja szűzként szüli (Ézs 7,14), hogy Betlehemben fog megszületni (Mik 5,2). Olvashatunk arról is az Ószövetségben, hogy kiktől, illetve melyik törzsből fog származni, de talán a sok beteljesedett prófécia közül az egyik legfontosabb, amelyben előre elmondja az Úr, hogy Immánuelnek fogják nevezni, és ez a szó azt jelenti: velünk az Isten. A bajaival, iszonyatos terheivel, bűneivel és annak következményeivel maradt embernek ez óriási örömhír: nem kell, hogy egyedül maradj! Az Isten mindent megtett annak érdekében, hogy veled lehessen. Odafordulhatsz hozzá!

Harmadszor: az Isten irgalmát is jelenti karácsony. Az irgalmat mindnyájan ismerjük. Amikor egy ázott, fázó verebet látunk, vagy amikor ijedt kisgyermeket, aki segítségre szorul – valami megmozdul bennünk, és azt mondja: segíts! Isten sokkal jobban látta az ember elesettségét, mint amennyit mi fel tudunk abból fogni. Látta a tőle elfordult ember vergődését, kiúttalanságát, céltalanságát, magányát, s látta mindezek következményét: az „ideig való és örök büntetést” (Heidelbergi Káté, 10. kérdés-felelet), magyarul a kárhozatot, és irgalomra indult.

Szegény ember lennék, ha ezek csak szép gondolatok lennének, de nem így van: ennek minden hívő ember életére nézve gyakorlati következményei vannak!

Először is: biztonságban élhetek. Bármerre visz az életutam, bármilyen körülmények között élek, bármilyen eredményeket mutatnak az orvosi vizsgálataim – mivel Isten szeret, az Úr Jézusban megváltott, én az övé lehetek, ez mindennél nagyobb biztonságot jelent nekem (Heidelbergi Káté, 1. kérdés-felelet).

Másodszor: mivel az Úr Jézus a világ világossága, világosságával utat mutat. Több rendkívül nehéz döntés is volt az életemben, amelyek ráadásul a családomat is érintették. Nagyon hálás vagyok, hogy ő adott világos gondolatokat, ő mutatott utat: Igéjével, mások tanácsain vagy eseményeken keresztül. Hálás vagyok, hogy nem kell céltalanul sodródnom.

Harmadszor: 2022 karácsonya különösen fontos üzenetének tartom – háborúval a közelünkben, félelmekkel, iszonyatos társadalmi feszültségek és istentelenségek között –, hogy „ő igazítja lábainkat a békesség útjára”. Ebben nemcsak az a kizárólagosság van, hogy ezt csak Jézus Krisztus teheti meg, hanem az is, hogy nélküle mi csak a békétlenség útján tudunk járni!

Negyedszer – a személyes, családi vonatkozást sem akarom megkerülni – nagyon jó nekünk, hogy Jézus Krisztust ünnepelhetjük a személyes karácsonyunkban is. Igen, ő határozza meg karácsonykor is az időbeosztásunkat – ezért is elengedhetetlen, hogy a gyülekezetben ünnepeljünk. De vele együtt ünnepelhetünk, amikor halászlét vagy más finomságokat fogyaszthatunk. Ehhez elengedhetetlen, hogy akinek családja van – azzal ünnepeljen. Mi is így teszünk, s örülünk a szűkebb családunknak: gyermekeinknek, unokáinknak, valamint a testvéreinknek és az ő családjaiknak is.

Igazítsa ezen a karácsonyon is lábainkat az ő útjára, mert az a világosság és békesség útja!

A szerző a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség lelkipásztora.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!