Az élő Ige éve tematikus év hamarosan véget ér. Isten iránti hálaadással tekintünk vissza mindazokra az eseményekre, alkalmakra, találkozásokra, amelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy emberek érezzék és tapasztalják meg a ma is jelen lévő igazságot: „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsid 4,12–13)
Október 26-án a zsinati székházban lezárult egyházunk idei tematikus éve. A kérdés az, hogy mi, itt, egyházként, közösségként közösséget vállalunk-e azzal az élő Igével, amely minden kétséget kizáró módon elkezdett rajtunk és bennünk munkálkodni. A folyamat nem valamiféle általunk definiált naptári periódusra korlátozódik, nem a „gyülekezeti évad” erejéig tart, hanem addig, amíg ő, az evangélium személye akarja, amíg ki nem teljesedik bennünk, teljesen birtokba nem vesz bennünket, és mi őt. Nagy Károly Zsolt írása a Reformátusok Lapjából.
Nekünk, reformátusoknak minden esztendő az élő Ige éve. Hangsúlyos, hogy az egyházon belüli hitbeli megerősítéssel és megújítással párhuzamosan nyissunk a körülöttünk élő, nem egyházias, de a spiritualitásra fogékony, értékhordozó emberek felé, hogy bekapcsoljuk őket az egyház vérkeringésébe. A velük folytatott párbeszéddel építhetjük azt a hidat, amely összekötheti az elvilágiasodott embereket az élő Ige üzenetével. Faggyas Sándor gondolatai a Reformátusok Lapjából.