„Kikonfirmál.” A szó a református gyülekezetekben jól ismert jelenségre utal. Az egyháztagjelölt megtanulja a kátét, az ünnepi istentiszteleten elszavalja a válaszokat, ahogy illik. Átveszi a gyülekezet ajándékát, a Bibliát, öltönye/kosztümje zsebébe csúsztatja a nagyiék/keresztszülők borítékját, elfogyasztja a családi ebédet. Hányszor megy templomba az esküvője előtt? Mikor nyitja ki a kapott Szentírást először? Kinyitja egyáltalán? Az elöregedő gyülekezetük helyzetét csüggedten figyelő lelkészek között ismert vicc is eszünkbe juthat: hogyan szabaduljunk meg a toronyba befészkelő galamboktól és denevérektől? Konfirmáljuk le őket, utána színüket se látjuk többé.