Jakab apostol meglepő, nyomatékos állítással kezdi levelének azt a szakaszát, ahol a szavakkal elkövetett bűnökre irányítja figyelmünket: az az ember, aki beszédében nem vétkezik, tökéletes (Jak 3,2). Mit jelent ez a különös kijelentés? Azt vajon, hogy az Emberfián kívül senki emberfia nem lehet tökéletes, és erről tanúskodnak a szavaink is? Vagy hogy az érett keresztyént, aki uralkodni tud magán, arról lehet felismerni, hogy a nyelvét is kordában tudja tartani? Pataki András, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Újszövetségi Tanszéke tanársegédjének gondolatai.