A reménység számomra azt jelenti, hogy akármi történik velünk, mindig van tovább. Ha a terveinkhez képest másképp alakulnak is a dolgaink, a jelen kudarcában ragadással szemben a reménység mindig továbbvezető utat jelent. Ha valami nehézség adódik az életünkben, ígéretet kaptunk arra, hogy értelme van még a küzdésünknek: nem kell feladnunk, meg tudunk birkózni mindazzal, ami ránk vár. Ugyanazt láthatom szürkének, borúsnak, de lehetőséggel telinek és színesnek is – ekként fogalmazta meg a reménységről alkotott hitvallását Lucski Márta, a Pápai Református Teológiai Akadémia Gyakorlati Teológiai Intézetének docense, akivel a keresztyén reménységről és a csalódásból fakadó krízisekről bibliai történetekkel gazdagon átszőtt, személyes beszélgetést folytattunk.
Az Úrban nem csalódhatunk, olykor mégis így érezzük. Összetörnek az istenképeink, elmaradnak a kért nagy csodáink, és visszatérünk az örök kérdéshez: Atyánk, miért nem vagy érinthető közelségben? – Édes Árpádot, a Pestszentimrei Református Egyházközség lelkipásztorát erről és hasonló kérdésekről faggattuk. Kitérünk arra is, a csodák hogyan hatnak a hitünkre.