Tizenhét évesen, a családja nincstelenné válásakor kezdte el a nagybetűs életet. Ezt az időszakot a szégyen, az anyagi gondok, az elhagyatottság és a szorongás jellemezte, amikor pedig már úgy tűnt, révbe ér az élete és lelkipásztor lehet, agyvérzést kapott. Mándi Ferenc mégis vallja, Isten minden megpróbáltatásában küldött neki segítőt, és arra vágyik, hogy diakónusként támogatója lehessen azoknak, akiknek a történetét a saját bőrén tapasztalta meg.