Fény az életünk fölött

Meg kellene írni életünk regényét. Tanulságos volna nemcsak magunknak, utódainknak, de mindenkinek, aki olvassa. Nem lenne irodalmi mű, ha volna bátorságunk ilyen visszatekintésre, de életről és halálról, szerelemről, sorsdöntő fordulatokról, helyes és téves döntésekről szólna. Ki irányította az eseményeket? Isten vagy én? Karsay Eszter nyugalmazott lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2025. január 9.

Fény a belső sötétségben

A bűn és a bűntudat, a szégyen és a szorongás mindig része marad a történetünknek. Ahhoz, hogy valóban szembenézzünk mindezzel, és bűnbánatot tudjunk gyakorolni, először szükségünk lenne önmagunk megismerésére. Nemcsak felszínesen, hanem mélységében. A bölcsességhez és a változáshoz vezető út olyan szoros kapu, amelyen – őszintén megvallva – nem akarunk átkelni, hiszen itt szembesülnünk kell saját sötétségünkkel. Siba Balázs írása a Reformátusok Lapjából.

2024. április 30.

Világosság a sötétségben

„Úgy készülünk a karácsonyra, hogy egyre mélyebbre jutunk a sötétbe. Egyre rövidülnek a többnyire felhős-ködös-szürke nappalok, egyre hosszabbak az éjszakák” – Faggyas Sándor arról ír publicisztikájában, hogy ebbe a sötétségbe hozza el a fényt Jézus születése, és majd megígért második eljövetele is, amelyre várakozunk.

2022. december 5.

A keresztyén élet mint Isten szerinti változás

„A keresztyén ember élete só és világosság, azaz arra való, hogy láthatóvá tegye az Isten szerinti változást, hogy ezáltal megváltoztassuk a környezetünket. Ezért amikor a keresztyén ember közömbös a környezete iránt, akkor haszontalan az élete.” Molnár Ambrus írását ajánljuk a Reformátusok Lapjából.

2022. január 17.