Történetükkel bizonyára nincsenek egyedül: egészséget kértek Istentől, de csak részben kaptak, pedig gyógyító ígéretére hittel támaszkodtak. Érezhetnék becsapva magukat, nem teszik. Hiszik, hogy Isten másképpen mér, és a lélek gyógyulásánál nincs fontosabb. Hajdú Csabáné Katalin hatvankilenc évesen megnyitja előttünk nemcsak budapesti házának, de élete mélységeinek ajtaját is. Azok közé a szülők közé tartozik, akik értelmi fogyatékos gyermekükkel a nehezebb utat választották: az együttélést. Vigyázat, az ajtókeret alacsony, legyünk alázattal!