A vallási minták fontosak, hiszen irányt mutatnak. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hit személyes ügy, azt helyettünk senki nem élheti meg, s nem is tudja kifejezni. Személyes, de nem magánügy – vallja Borsi Attila János teológus, református lelkész. A Károli Gáspár Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Szabadbölcsészeti Tanszékének tudományos főmunkatársával irodalmi és egyháztörténeti vallomásokról, naplókról és protestáns lelkiismeretességről beszélgettünk. Hogyan hatottak Szent Ágoston és Bonhoeffer legszemélyesebb írásai az egyházra? És miképp élhetjük meg mély személyességgel az egyház és a Szentírás tanítását anélkül, hogy félreértelmeznénk azt? Teológiai elmélkedés.
Ki gondolta volna, hogy még a lelkiismeretünknek se hihetünk mindig? Olykor az is hibásan működik. Bűnlistánkat pedig kívánságaink sora határozza meg. Bár vétkezni nem oly nehéz, furcsa mód mégis igazán megdolgozunk érte, pedig tudjuk, hogy kibontakozva halált nemz. Czentnár Simon lelkipásztor szerint Krisztus nemhogy a bűnből, de még annak kívánásától is megszabadíthat bennünket.