Végre egy református embriológus, akinek kényesebbnél kényesebb kérdéseket tehetnénk fel, feszegethetnénk az etikai határokat, ütköztethetnénk az embriók életének és halálának aspektusait! Mégsem tesszük. Korlátokba ütközünk, és eközben mégis kinyílik előttünk egy élet. Az embriológusé, aki Istentől kapott lehetőségként éli meg, hogy egy meddőségi centrum laboratóriumában dolgozhat. Nagy Edinával beszélgettünk Budapesten.
„Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” (1Sám 1,8b) – kérdezi Elkáná hőn szeretett feleségétől, aki már kétségbeesve vágyakozik gyermekre. Az olvasó bizonyára ismeri a bibliai elbeszélést: a meddő, de hitében elszánt asszony imája végül meghallgatásra talál, Anna nemcsak Sámuel, hanem öt további gyermek boldog édesanyja lesz. A gyermekáldásért imádkozó pároknak azonban ezek az örömteli történetek elkeserítők lehetnek: Ábrahám és Sára, Jákób és Ráhel, Zakariás és Erzsébet végül, akár öregkoruk ellenére is, karjaikba vehették közös gyermeküket.