Képzeljünk el egy kisfiút, akit tízéves kora óta vonz a műanyag világa. Általános iskolában majdnem megbukik fizikából, tanárai nem sokra tartják a szellemi képességeit. A szakmunkásképzőben felismerik, hogy különös kémiai látásmódja van, a képleteket, egyenleteket úgy olvassa, mint a verset. A fiú útja szakközépiskolán és egyetemen át vezet, idővel sikeres cégvezető lesz, az élet és az alkoholproblémák azonban szinte a halál szélére sodorják. Büki László felé ekkor nyúlt ki Isten – élete itt vett száznyolcvan fokos fordulatot.
„Épült Isten dicsőségére az 1794. évben” – hirdeti a márványtábla a soltvadkerti református templom bejárata felett, ám az eltelt több mint kétszáz esztendőnek nyoma sincs a város első kőtemplomán. Itt gyűltek össze március utolsó vasárnapján a város reformátusai, hogy hálát adjanak Istennek a műemléki épület megújulásáért, a gyülekezeti központért és azért, hogy lelkipásztoruk, Sípos Ajtony Levente húsz éve szolgál az alföldi közösségben.