Egy mozdulat néha többet mesél, mint száz kimondott szó. A kezek könnyed íve, a test feszes tartása kívülről hibátlannak tűnik, belül azonban sokszor éppen az emberi törékenység adja a tánc valódi érzékenységét. Csípán Csenge, a Magyar Táncművészeti Egyetem végzett balett- és táncművésze estéről estére új arcokat ölt magára a színpadon. De hol húzódik a határ szerep és önazonosság között, miközben a test szigorú fegyelme nap mint nap formálja az embert? Számára a balett egyfajta terápia: tér, ahol igazán önmaga lehet, és Isten az a fény, amely ezt a belső színpadot bevilágítja.
Akárcsak a művészek, a lelkészek is a lélek hangszerén játszanak, kettejük között pedig talán több is a hasonlóság, mint azt elsőre gondolnánk. Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, tevékenységeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. Csatári Bíborka portréja.