Régóta vágytam már a nap sugarait… Bár még nem volt itt a tavasz ideje, az én lelkembe gyorsan beköltözött a kikelet. Világosabbak lettek a nappalok, csiripeltek a madarak, virágba borultak a bokrok, lengébb lett a kabát, nem meglepő, hogy a szívem is mosolyra fakadt. Felkerestem hát az ilyenkor kedvenc parkomat, a Margitszigetet.
Ez az időszak emlékeztet bennünket Jézusnak arra a negyven napjára, amikor a pusztában „csak beszélgetett” az Atyjával. Csendben, a természet lágy ölén, étlen-szomjan, hogy semmi se vonja el a figyelmét arról a kapcsolatról, amely számára olyan fontos volt. Tóth Viktória, az Abaújvári és a Pányoki Református Egyházközség lelkipásztora, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön börtönmissziós lelkészének írása a Reformátusok Lapjából.