Sok apa küzd azzal, hogy ne csak családfenntartóként álljon helyt, hanem érzelmileg is kapcsolódjon a gyerekeihez. Bár azt hihetjük, hogy utóbbinak kedvez a kor, amelyben élünk, a valóság kijózanító: bő száz évvel ezelőtt az apák sokkal jobban benne voltak a család vérkeringésében, mint manapság – sok más mellett ez is kiderül a Mélyvíz – mentőöv mindenkinek legújabb adásából, amelyben Léder László pszichológussal, az Apa Akadémia alapítójával, Süveges Gergő szerkesztő-műsorvezetővel, az Apakulcs tréning megalkotójával és Veres Péter református lelkipásztorral beszélgetett Cseh Ádám.
Társállat? Lelkes állat? Ez csak állat? Vajon mit gondol ezekről a kérdésekről az a lelkipásztor, aki családtagként kezeli a kutyáját? A gávavencsellői parókia portáján aranyhal, rackajuh, ló, nyúl, tyúk, kutya, macska él Veres Péter családja mellett. Ottlétünkkor nem térünk ki a felelős kutyasétáltatásra, a játszóterek elkerülésének fontosságára vagy arra, miért ülőhelyen foglal helyet a kutya a buszon, de arra rákérdezünk, mi történik a házi kedvencekkel, ha befejeződik az életük, és tarthat-e egy lelkipásztor állatnak gyászszertartást.
A Magyarországi Református Egyházra is hatással vannak a hazánkban zajló demográfiai folyamatok. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a vidéki, különösen a falusi gyülekezetek kezdenek eltűnni, míg a városokban egyre erősebb az egyház. A jelenség a fiatalokat érinti a legerőteljesebben. Veres Péter református lelkésszel beszélgettünk a vidéken és a városban végzett ifjúsági munka különbségeiről, nehézségeiről, örömeiről. A Nyírségben szolgáló lelkipásztor kiemelte: Isten országának építése a lényeg, helytől és időtől függetlenül.