Grausser Dávid, az első cigány felsőoktatási hallgató

Hétfőn volt 324 éve, hogy 1687. október 3-án – akkori veretes latin kifejezéssel – subscribált, azaz megkezdte mai fogalmaink szerinti felsőfokú tanulmányait a nagyenyedi református kollégiumban az első név szerint ismert cigány hallgató, Grausser Dávid.

Neve a kollégium matricula studiosorumában „David Grausser, alias Vaskohi” formában került bejegyzésre, és ami egyértelműsíti cigány származását, az a nevét követően olvasható 'natione ciganus' megjegyzés – tudhatjuk meg Landauer Attila, az MRE cigánymissziós referensének A magyar protestáns egyházak korai évszázadai és a cigányság című tanulmányából. Ugyanebből a forrásból annyi tudható még személyéről, hogy a későbbiekben 'rector', azaz iskolamester lett „Gy. Sz. Király” vélhetően Gyéresszentkirály településen. (Ez ma Aranyosgyéres része.)

Ezen túlmenően ismert még egy, Grausserre vonatkozó forrásunk. Ez pedig Hermányi Dienes József (1699–1763) református lelkész töredékesen fennmaradt önéletírása, melyben a szerző egy, vélhetően édesapjától, Hermányi Dienes Pétertől hallott rövid történetet közöl a cigány hallgatóról.

E közlés részben megerősít, részben kiegészíti a matriculából való ismereteinket. Vaskohi Grausser Dávid – akinek vezetéknevét egyébként Hermányi Dienes 'Grausa' alakban adja meg – az itt közöltekből rekonstruálhatóan Belényesi Ferenc, I. Apafi Mihály jószágkormányzója egyik cigány jobbágyának fia volt. Tanulmányait – legalábbis részben bizonyosan – Belényesi Ferenc, avagy a Belényesi család egy alapítvány fedezte.

Hermányi Dienes József Grausserre vonatkozó teljes közlése: „Más napon ismét feljövén [ti. Kolosvári István professzor] és előszólitván a fekete tábla mellé egy oly tanítványt (a neve Dávid Grausa vala, annak a Belényesinek jobbágy cigányának fia, kinek egy alumnusa van az enyedi kollégiumban, kiről Belényesinek is hívták ezt a deákot, noha vaskóhi cigány volna), aki felől gondolta, hogy ért a matematika figurákhoz. Ki is előjövén, egy nagy virágot ira krétával a táblára, jó ideig pepecselvén rajta s végre azt megtekintvén a professor, kérdé a cigány matematikustól: Quid hoc est domine? Melyre felele a deák: Deus novit clarissime domine!”

Reformatus.hu