Bodoky Richárdról nevezték el a Református Szeretetszolgálat gyülekezeti termét

A névadó ünnepség nyitóáhítatát Kovács Gergő, a Hold utcai református gyülekezet beosztott lelkipásztora tartotta. Igehirdetésének alapjául Máté evangéliumának negyedik részéből az első tizenegy verset választotta, amelyekben Jézus pusztai megkísértését olvashatjuk. A lelkész elmondta, hogy a puszta, a sivatag Izráel történetében mindig a próbatétel helye, de a bizalomé is, hiszen itt mind Izráelnek, mind Jézusnak az Istentől való teljes függést meg kell élnie.

– A mai ünnep arra is emlékeztet, hogy a hitben élő ember a nehézségek ellenére is tud sikereket aratni, ennek igen szilárd példái állnak előttünk – mondta Kovács Gergő, aki szerint a mai világot inkább az jellemzi, ha erősen kellene harcolni valamiért, akkor az ember sokszor inkább feladja.

A lelkipásztor arra is rámutatott, hogy Jézus éhsége is jelzi, van szükség a világban, és a kísértő mindig akkor találja meg az embert, amikor a legnagyobb ez a szükség, amikor az ember kiszolgáltatott. Hiszi-e Jézus a testi gyengeség idején az ígéretet, amelyet keresztelésekor kapott, hogy Isten fia? Hisszük-e mi, hogy elegek vagyunk Istennek? Ezeket a kérdéseket tette fel Kovács Gergő, és példaként hozta fel Bodoky Richárdot, aki Jézus lelkületét követve nem bizonytalanodott el, amikor küzdenie kellett. – Akkor sem, amikor az ötvenes években elvették a Bethesda-kórházat, amikor őt segédlelkésszé fokozták le, amikor bebörtönözték – hívta fel a figyelmet, és hozzátette: a jézusi szenvedés ma is előttünk áll, és ez adhat nekünk erőt, ahogy Bodoky Richárdnak is ez adott erőt.

– Ünnepi alkalom ez mindenki számára, aki a Kárpát-medencében diakóniai munkát végez, mert a Filadelfia, a Bethesda és a Bodoky család igazodási pont számunkra – mondta Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója. Kiemelte, hogy nem volt kérdés, kiről nevezzék el a termet, hiszen abban az épületben működött a Filadelfia, és ott éltek a diakonisszák és a Bodoky család. Fontosnak tartották, hogy az épületnek legyen lelki központja, gyülekezeti terme, hogy legyen honnan meríteni az élő vizet. – Kevés ember van, aki olyan helyen dolgozhat, ahol munkájának több évszázados emlékei veszik körül – mondta a főigazgató, aki kiváltságnak tartja, hogy ilyen épületben dolgozhatnak, de úgy gondolja, hogy az intézményes diakóniai munkában dolgozó hétezer munkatársnak csak egy része tudja, kik végezték korábban ezt a munkát állami támogatás és mindenféle segítség nélkül.

Czibere Károly szerint nem tehetik meg, hogy hagyják kiveszni az ő emléküket, mert akkor nem maradnak olyan magatartásminták, példák, amelyekre vissza lehet tekinteni nehézségek idején. A túlélésünket jelentheti, ha az Igébe és azokba kapaszkodunk, akik előttünk így tettek – emelte ki a főigazgató, figyelmeztetve, hogy ez nem csak a hősi múlt felemlegetése, mert a magyar református egyház története csak akkor lesz tanulság számunkra, ha abból a forrásból merítünk, ahonnan őseink.

Czibere Károly hozzátette, hogy minden olyan testvér szolgálata példa, aki nem a szárdiszi levélben olvasható látszategyházat építette, hanem mindig Isten élő vizéből merített. – Bodoky Richárd az Igéért élt, ezért áldozta az életét a diakonisszák segítésére, a Filadelfia és a kórház üzemeltetésére, megmentésére, ezért tartott ki a háború borzalmai között is, és még akkor is, amikor az egyháza segített a kommunista hatalomnak a Bethesda államosításában és a Filadelfia feloszlatásában – jelentette ki a főigazgató. Hálát adunk, hogy úgy tudjuk látni őt, ahogy a Tituszhoz írt levélben olvashatjuk: „te magad légy példaképük” – zárta beszédét Czibere Károly.

A névadó ünnepség ezután Bodoky Richárd egyik lánya, Csanády Andrásné Bodoky Ágnes visszaemlékezésével zárult, aki köszönetét fejezte ki a Református Szeretetszolgálatnak, amiért ilyen méltó módon ápolja édesapja emlékét. Az ünnepséget szeretetvendégség zárta a Bethesda Gyermekkórház éttermében.