Hiteles hallgatás, hiteles beszéd

Isten létéről és jóságáról bizonyságot tenni a hétköznapi életben folyamatos tudatosságot, lelki éberséget igénylő feladat. Bölcsességet, folyamatos önreflexiót igényel lelkiismeretünk szerint igaz életet élni, akkor szólni, amikor szólnunk kell, és akkor hallgatni, amikor azt Isten akarja. Gacsályi Sára írása a Reformátusok Lapjából.

2025. június 27.

Hálátlanság ellen hűséggel

Több mint három évtizedig volt a néhány száz lelket számláló dunántúli falu református gyülekezetének lelkipásztora. Az ötvenes évek politikai viharai között hitvalló keresztyénként ez lett számára az elérhető legmagasabb „pozíció”. Négy település pásztorolását végezte a legnagyobb hűséggel. Orbán József lelkipásztor szolgálatára emlékezik a Reformátusok Lapja szerzője.

2025. június 26.

„Tartsd meg, amid van!”

A detroiti lelkészt, Csákai Lászlót megelőzte a híre: már akkor hallani lehetett róla a gondnok Ilonka nénitől, amikor még csak várta őt a két év óta lelkipásztor nélküli Allen Park-i gyülekezet. Pályaválasztásáról, előző szolgálatairól és az első amerikai hónapok benyomásairól is kérdeztük.

2025. június 24.

Vigasztalás az örök élet üzenetével

Hogyan vigasztaljuk az élet és halál mezsgyéjére érkezett hívek szeretteit? Mit emeljünk ki Jézus tanításai közül a koporsó mellett megállni kényszerülő családtagoknak? Mennyire fogékonyak ebben a sérülékeny lelki állapotban az örök élet megnyugtató üzenetére? Ezeket a kérdéseket a lélek pásztorai gyakran felteszik maguknak hivatásuk gyakorlásakor. Miként vélekedik erről a leendő lelkészeket oktató teológiai tanár és lelkipásztor felesége? Gaál Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missziói és Felekezettudományi Tanszékének vezetője, egyetemi docens, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese és Gaál Sándorné, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség lelkipásztora három évtizede szolgálja az Urat és a gondjaikra bízott közösségeket. Az egyik legnagyobb feladat, egyben valódi küldetés megtalálni azokat a szavakat, amelyek közvetítenek Isten és ember között.

2025. június 22.

A lángok ereje

Ősidők óta ismerjük a tűz közösségformáló erejét, gondoljunk csak a tábortűzre, milyen jó körbeülni egy szép nyári estén, szalonnát sütni, beszélgetni. A hívő ember pedig még ezeknél a hétköznapi örömöknél is messzebbre, vagyis inkább mélyebbre tekinthet: Isten olyan tüzet tud gyújtani gyermekei szívében, amely gyógyít, tisztít, hálára és bizonyságtételre indít.

2025. június 17.

Viseljetek gondot a nyájra!

Mindenki adottságai, képességei, kegyelmi ajándékai szerint szolgáljon a gyülekezet közösségének felhatalmazása alapján! Makrai Tibor orvos, a Mátészalka-Kertvárosi Református Egyházközség főgondnokának gondolatai presbiterek vasárnapjára.

2025. június 15.

Hitből cselekvés, cselekvésből reménység

Krisztus testének Kongóban is él része. Lehetőségünk van a hosszú távú együttműködésre itteni testvéreinkkel – vallja és bizonyítja Juhász Péter Gergő. A Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület elnökét a kongói konfliktus okairól, a keresztyének ottani helyzetéről és a szervezet tizenhét évnyi térségfejlesztő törekvéseiről kérdeztük.

2025. június 14.

Testvérré a nyomorúságban válik

Ez évben is megrendezték az Önkéntes Beteglátogatók Országos Találkozóját Kecskeméten. Gál Judit, az Országos Kórházlelkészi Szolgálat vezetője elmondta: országszerte negyvenhat kórházlelkész és legtöbbjük mellett négy-öt vagy még több beteglátogató nyújt támaszt a pácienseknek.

2025. június 11.

Mily gyönyörű a testvérek egysége

Tizenhét éves püspöki szolgálatom alatt a legnagyobb ajándék a Kárpát-medencei Magyar Református Egyház létrejötte volt 2009-ben, amely aztán magához ölelte az európai és a tengerentúli magyar református testvéreket is. Ez a közösség élő: azóta is rendszeresen találkozunk, és megtapasztaljuk, milyen nagy szükségünk van egymásra. Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnökének gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2025. május 29.

Örvendjetek!

A szenvedéséről szóló Jézus mellett jól elbeszélgetünk arról, melyikünk a nagyobb. Vagy a szenvedő Krisztust látva vigadunk, kockát dobva eljátsszuk az Úr köntösét, sorsot vetünk: a kocka el van vetve, mi pedig fel vagyunk dobva. Vagy kigúnyoljuk a szenvedés valóságát és eljátsszuk, hogy egy megvert embert megkoronázunk tövissel, majd elégedetten szemléljük művünket. Barnóczki Anita lelkipásztor gondolatai a Reformátusok Lapjából.

2025. május 27.