Olyan, a családjukból kiemelt gyermekek nevelkednek a Kelet-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ lakásotthonaiban, akik mégsem szakadnak el vér szerinti szüleiktől: rendszeresen tartják velük a kapcsolatot. Ez is egy fontos szempont, amire ügyelnek a munkatársak, ahogyan az is, hogy – amennyiben ez lehetséges – a testvérek egy helyen nevelkedjenek. A cél, hogy valóban otthon, biztonságban érezhessék magukat ezek a nehéz sorsú fiatalok, miközben megkapják a segítséget a jövőjük építéséhez – Istentől és a szolgálattól.
Carlaw Judit néhány évvel ezelőtt kezdett el önkéntes szolgálatot végezni az Országos Református Cigánymisszióban, és rendszeresen tagja a különböző közösségekből verbuválódott, alkalmi dicsőítő csapatoknak az országos és gyülekezeti eseményeken. Ám hosszú út vezetett idáig: már kora gyermekkorában megtapasztalta az élet árnyékos oldalát a családjában, intézetbe, majd nevelőszülőhöz került, fiatalként pedig a szeretethiány vitte tévutakra. Hogyan segített neki az ének kiszakadni ebből a közegből? És miért látja úgy, hogy a romák elfogadóbbak vele, mint néhány keresztyén közösség? Interjú.