A reformkor toposzai

A magyar nemzeti romantika attitűdjét körbehatárolták az irodalom „többletterheit” hordó fogalmak és képek, „vándorlásuk” is természetes egyik műből a másikba, egyik szerzőtől a másikig. A honszerelem és a szabadság, a nemzeti átok és a küldetés vagy remény, a költői feladat vagy a múlt, jelen és jövő, az itthon és a nagyvilág eszmei térszemlélete sok ismétlést és párhuzamot mutat Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi költészetében. Vitéz Ferenc írása a Reformátusok Lapjából.

2025. március 16.

Valami egészen mennyei

Ha bármikor azt szeretnénk körüljárni, arról szeretnénk együtt gondolkodni, kik vagyunk, mik vagyunk, hogyan vagyunk mi reformátusok, akkor a legjobb lesz újra legelölről kezdeni – olvasni, hallani, felfedezni, érteni azt, amit Isten épp ránk bíz, ahogyan ő bízik bennünk. Sohajda Levente göncruszkai lelkipásztor írása.

2022. szeptember 3.

Vihar elkapta búzaszemek

„Az internátus szobáit járva, a tüzes szemű kis gimnazistákat szemlélve, a könyvtárban hagyott utolsó emlékünket nézve jusson eszébe, hogy itt messze két vihar elkapta búzaszem nagyon, de nagyon vágyódik az elszakadt termőtalaj után. Vágyódó szívünkből imádságos gondolataink haza-hazaszállnak...” T. Németh László gondolatai két hajdani levél apropóján.

2022. január 15.

Viszonyítás az örökkévalósághoz

„Legyen Isten és az ő szava, a Biblia a mi személyes viszonyítási keretünk! Lássuk és értelmezzük az életünket, a tetteinket folyamatokban, sőt, az egész világ menetét szemléljük az örökkévalóság felől!” Molnár Ambrus publicisztikája.

2021. november 25.