Ha bármikor azt szeretnénk körüljárni, arról szeretnénk együtt gondolkodni, kik vagyunk, mik vagyunk, hogyan vagyunk mi reformátusok, akkor a legjobb lesz újra legelölről kezdeni – olvasni, hallani, felfedezni, érteni azt, amit Isten épp ránk bíz, ahogyan ő bízik bennünk. Sohajda Levente göncruszkai lelkipásztor írása.
„Az internátus szobáit járva, a tüzes szemű kis gimnazistákat szemlélve, a könyvtárban hagyott utolsó emlékünket nézve jusson eszébe, hogy itt messze két vihar elkapta búzaszem nagyon, de nagyon vágyódik az elszakadt termőtalaj után. Vágyódó szívünkből imádságos gondolataink haza-hazaszállnak...” T. Németh László gondolatai két hajdani levél apropóján.
„Legyen Isten és az ő szava, a Biblia a mi személyes viszonyítási keretünk! Lássuk és értelmezzük az életünket, a tetteinket folyamatokban, sőt, az egész világ menetét szemléljük az örökkévalóság felől!” Molnár Ambrus publicisztikája.