Csaknem negyven óvodapedagógus választotta hivatásául a pedagógusi pályát a Református óvodapedagógus tanulmányi ösztöndíj- és mentorprogramnak köszönhetően. Az öt éve létrehozott kezdeményezés során a képzésben tanuló végzős hallgatók tíz hónap alatt összesen egymillió forint anyagi támogatást kapnak, mentoraik segítségével pedig református óvodákban készülhetnek fel a gyakorlati feladatokra. Amennyiben teljesítik az elvárásokat és kölcsönösen elégedettek a gyakorlati időszak tapasztalataival, a fogadó intézményükben el is helyezkedhetnek.
Erről beszélgettünk Egri Melindával, a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat projektmenedzserével. Makay Miklós ösztöndíjas pedagógiai asszisztenssel pedig arról, hogy a kisbabájával otthon töltött tizennyolc hónap is motiválta abban, hogy óvodapedagógus legyen.
Egri Melinda szerint a kistelepüléseken még inkább érezhető az utánpótlás hiánya
Mely egyetemeken, főiskolákon választhatják a hallgatók a református ösztöndíjprogramot?
Ma már gyakorlatilag az egész országban minden óvodapedagógus képzőhelyen jelentkezhetnek a hallgatók erre a programra, és a visszajelzések alapján az intézmények örülnek a lehetőségnek, szívesen osztják meg hallgatóikkal a felhívásunkat és elfogadják képzésükben a református óvodákat gyakorlati helyszínként.
Miért kezdődött el a program?
A pedagógushiány nemcsak az iskolákban, hanem az óvodákban is érezhető, az egyház is szeretett volna megoldást találni erre a problémára. A kisgyermeknevelő intézményeknek előnyt jelent, ha olyan pályakezdő szakembereket tudnak foglalkoztatni, akik a szakmai gyakorlatukat náluk végezték, kapcsolódnak a közösséghez, ismerik a szemléletet, az óvodai rendszert és pedagógiai programot, a gyerekeket és keresztyén hivatástudattal érkeznek. A kistelepüléseken még inkább érezhető az utánpótlás hiánya, nekünk is kihívást jelent a programban megtalálni azokat a végzős hallgatókat, akik helyben vannak és ott is szeretnének dolgozni, valamint a tanulmányi feltételeknek is megfelelnek. Külön örülünk annak, hogy az elmúlt években tapasztalt évi nyolc-tíz hallgatói létszámot sikerült idén tizennégyre bővíteni.
Öt évvel a program elkezdése óta mit lehet látni: a pályán maradtak az ösztöndíjprogramban részt vevő óvodapedagógusok?
Azt láthatjuk, hogy igen. Aki megtapasztalta a református óvodák szellemiségét, a szeretetteljes légkört, nagy örömmel marad az intézményekben, kiváló szakemberek kerülnek ki a programunknak köszönhetően. Olyan ösztöndíjasunk is van, aki az első, 2021-ben elindított ösztöndíjprogramban vett részt, azóta is ugyanabban a református óvodában dolgozik, és mára már szakmaisága és elhivatottsága alapján intézményvezető-helyettesnek választották meg.
„Minden évben szeptember elején írjuk ki a pályázatot, és egy hónapjuk van az utolsó éves diákoknak a jelentkezésre”
Továbbra is hiányoznak a férfi óvodapedagógusok a rendszerből?
A Református óvodapedagógus tanulmányi ösztöndíj- és mentorprogramban (Rótöm) egyetlen férfi óvodapedagógus hallgató vett részt eddig, de összetett okai vannak annak, hogy Magyarországon a férfiak miért nem választják az óvodapedagógusi pályát. Viszont, ahogy a családokban is egyre inkább átértékelődik az apák szerepe, az óvodapedagógus hivatás terén is elkezdődött egy lassú változás, mindenesetre a hagyományos női-férfi szerepek még mindig erősek a társadalomban.
Mikor és hogyan jelentkezhetnek a hallgatók a programra?
Minden évben szeptember elején írjuk ki a pályázatot, és egy hónapjuk van az utolsó éves diákoknak a jelentkezésre. Az első félévben az elméleti oktatás alatt már ösztöndíjban részesülnek, a második félévben pedig az óvodai gyakorlatukat végzik a református intézményben egy mentor szakmai támogatásával, összehangolt segítséget nyújtva az eredményes óvodapedagógusi tevékenységhez szükséges készségek, képességek kialakításában. Ha kézbe vették a diplomájukat, akkor megkezdhetik a munkát az intézményben, ahol fél évig még mellettük áll az óvodai mentoruk, aki segíti őket az intézménybe való beilleszkedésben és az elsajátított módszertani ismeretek gyakorlatban való alkalmazásában.
Van-e korhatár az ösztöndíjprogramban?
A Rómtöm programban nincs korhatár, és ez is egy nagy lehetősége a projektnek, hogy másoddiplomások vagy pályamódosító édesanyák, édesapák is választhatják levelező és nappali képzés formájában is.
Az elmúlt években egyre több református óvoda kezdte meg a működését. Várható még bővülés?
Jelenleg száztizenhat református óvoda van országszerte. A Magyarországi Református Egyház 2017-ben indított óvodafejlesztési programjának köszönhetően több mint hatvan óvoda épült és bővült, nagy igény mutatkozik a modern, jól felszerelt református intézményekre a szülők részéről. Ez is szükségessé tette az óvodapedagógus-utánpótlás biztosítását.
A szülők mit kapnak a keresztyén hivatástudatú pedagógusoktól?
Óvodáinkba nem feltétlenül hívő családokból érkeznek a gyerekek, örömmel fogadjuk a más felekezethez tartozókat is, akik vonzónak tartják az általunk kínált keresztyén értékrendet. Az óvodai élet minden mozzanatát áthatja a szeretetteljes légkör, a gyerekek bibliai történetekkel ismerkednek meg, a szülőknek vonzó, ha látják, hogy a gyerekek milyen értékeket kapnak az óvodában. Sokszor tapasztaljuk, hogy a családok bevonódnak a gyülekezetekbe és közösségre találnak ott.
Egy édesapa útja az óvodapedagógusi hivatás felé
A dunaharaszti édesapa, Makay Miklós az egyetlen végzős férfi óvodapedagógus-hallgató az évfolyamában. Ez egyáltalán nem tántorította el a pályától, hiszen fiatal kora óta tudja, hogy ez a hivatása. Pedagógiai asszisztensként kezdte pályáját a Bocskai István Református Oktatási Központ Dunaharaszti Kisharang Óvodájában. Jelentkezett az óvodapedagógusi képzésre, majd a Református óvodapedagógus tanulmányi ösztöndíj- és mentorprogram segítségével hamarosan már óvodapedagógusként folytathatja a munkát települése fogadóintézményében.
„Azért vannak a feladatok, hogy megoldjuk őket"
Mikor érezte először, hogy óvodapedagógus szeretne lenni?
Életem jelentős részében sportolóként éltem, válogatott versenyző is voltam, és foglalkoztam utánpótláskorú gyermekekkel, de a végső lökést az adta meg, hogy a kisebbik gyermekemmel én voltam otthon a születése után csaknem tizennyolc hónapot. Ez az időszak a maga csodáival együtt igen megterhelő és egyben felemelő volt. Minden édesapának javaslom, hogy legalább egy hónapot vállaljon ebből a folyamatból. Ekkor már megvolt a pedagógusasszisztensi végzettségem, így a babázást követően elkezdhettem dolgozni az óvodában, a nevelők és az intézményvezetők biztatására pedig jelentkeztem az óvodapedagógusi képzésre.
Mi változott meg önben a szülőséggel kapcsolatban abban az időszakban, amikor babázott?
Igencsak embert próbáló, amikor egy beszélni nem tudó, féléves csecsemőről gondoskodunk, de nem lehetetlen. Minden tiszteletem az édesanyáké, akik ezt elvégzik, sokszor komolyabb apai szerepvállalás nélkül. Saját magamon is megtapasztaltam azokat a testi-lelki tüneteket, amikről az anyák beszámolnak: hiányzott, hogy beszélgessek felnőttekkel, megterhelő volt a gyereksírásból kitalálni, mi a teendő. Megbirkózni a pelenkázással, a hozzátáplálással, később az öltözködéssel, a főzéssel kínlódni nem könnyű. Ugyanakkor a gyermekemmel sokkal szorosabb kapcsolat alakult ki, számít rám, bízik bennem, és fontos ember lettem az életében.
Egyszerre a családi életben komoly részt vállaló apukaként és óvodapedagógusként helyt állni nem embert próbáló?
Ha hazaérek munka után, akkor azért húsz perc, fél óra csendre mindig szükségem van. A nagyobbik lányom tizenhárom éves lesz, a kisebbik csak öt, ő még nagyon igényli a jelenlétemet. Azért vannak a feladatok, hogy megoldjuk őket. Az otthoni édesapa szerep és az óvodai szerep nem egészen ugyanaz, bár tény, hogy a gyerekek kíváncsisága ebben a korosztályban határtalan, ismeretekre való vágyuk kielégíthetetlen, az ezernyi kérdés megválaszolása után ezért tényleg kell egy kis szusszanás ahhoz, hogy otthon is újult erővel tudjak helytállni.
„...ne menjen haza egy gyermek sem úgy az óvodából, hogy az óvó néni vagy Miklós bácsi nem figyelt oda rá”
Könnyen kialakítja a csoportjában a gyerekekkel a kötődést?
Idő és rendkívül éles figyelem kérdése ez. Kihívást jelent egyszerre huszonöt gyermekre egyformán odafigyelni, sajnos nem is mindig sikerül, hiszen vannak gyerekek, akik a kortársakkal töltenek szívesen időt, és vannak, akik inkább a felnőttekkel. Nekünk viszont az a feladatunk, hogy minden gyermekhez egyesével, külön-külön is kapcsolódjunk, és ne menjen haza egy gyermek sem úgy az óvodából, hogy az óvó néni vagy Miklós bácsi nem figyelt oda rá. A kötődés kialakításához egy picit gyermekké is kell válnunk, hiszen ők minden rezdülésünket érzik. Ha rossz napunk is van, de odaülünk játszani a gyermekhez és érzi, hogy teljes szívünkkel jelen vagyunk, akkor nyert ügyünk van.
Vannak jól bevált nevelési trükkjei?
A legfontosabb, hogy mindig figyelembe kell venni az életkori és fejlődésbeli sajátosságokat és a családi körülményeit. Nincs két egyforma gyermek. Olyan pedagógusnak ismerem magam, aki benne van a bohóckodásban is, nem tagadom, hogy bennem is még él erősen a gyermeki oldalam, és ezt ők is megérzik. A közös imádkozás étkezés előtt meghitt hangulatot teremt, ami kicsit feloldja azt a rohanó, élményhabzsoló életet a világban, amiben élünk.
Melyik az a része ennek a hivatásnak, ami egy férfinak is rokonszenves lehet? Talán a beosztást sokkal könnyebb összehangolni a családi élettel, mint más munkakörökben?
A gyerekek apróságokat is hálás szívvel fogadnak, az ember nem is gondolná, mennyire. Egy jelentéktelennek tűnő dicséretre, ölélésre, érzelmi odafordulásra szinte minden gyermek ki van éhezve. Azt nem mondanám, hogy nem stresszes munka, de feltölti az embert. Jól kiszámítható a napirend. Persze, a mi dolgunk sokkal könnyebb, ha az óvodai szabályokat otthon is következetesen betartják a szülők. A mi óvodánkban azt látom, hogy a szülők többsége örömmel működik velünk együtt.
Mit szól a család, a barátok ehhez az életpályához?
Hitélet szempontjából is támogató közegből jövök, ezért a szüleim nyugdíjas pedagógusként is nagyon örülnek a hivatásom megélésének. A bátyám református lelkipásztor, én is gyerekkorom óta aktív tagja vagyok a dunaharaszti református gyülekezetnek. Terveim között van, hogy miután lediplomáztam óvodapedagógusként, a tanítói végzettséget is megszerzem, így a gyerekek teljes fejlődési útját végigkísérhetem. A kisgyermekkor a legfontosabb időszak egy ember életében, és ha ez a termékeny talaj olyan magokat kap, amelyek aztán kihajtanak, akkor nagyon sok gyermek életét terelhetjük jó irányba.