A betegség, amely világszerte több millió nőt érint, nem csupán a testet, de a lelket is könyörtelenül megviseli. Vajon milyen szinteken és hogyan jelenhet meg az orvos hite a kezelési tervben? Milyen okai vannak, és mi jelentheti a gyógyulást ebben a szinte népbetegségnek nevezhető kórban? Az endometriózis hónapja alkalmából Bálint Balázs szülész-nőgyógyász szakemberrel, a Pátyi Református Egyházközség presbiterével beszélgettünk.
Az endometriózis egy olyan elváltozás, amely során a méh belső rétege, a nyálkahártya, azaz az endometrium a méhen kívül is megjelenik. Ez különféle tüneteket okozhat: például erős menstruációs fájdalmakat, vérzési rendellenességet, de akár termékenységi problémát is. A betegségre nincsen teljes megoldás, kezelése lehet gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozás is, ezt az endometriózis kiterjedése, illetve az okozott panaszok határozzák meg. Ez a krónikus állapot hosszú távú figyelmet és terápiát igényel. Különböző becslések szerint a nők 10-15 százaléka szenved tőle, világszerte több millióan lehetnek érintettek.
Mi az oka annak, hogy az endometriózis erősen meggyötri a lelket?
Az önbecsülésünkhöz, az önértékelésünkhöz hozzátartoznak a nemiségünkből adódó jellemvonások is – a nőiesség, a férfiasság. Így amikor ezekkel kapcsolatban súlyos problémák, eltérések lépnek fel hosszabb időtartamon keresztül, megkérdőjelezhetjük a saját képességeinket, önmagunkat… Egy termékeny korú nőnek a nőiessége csúcsát jelentő dolog a gyermekvállalás, azaz a várandósság és a szülés, amelyhez menstruációs ciklusra van szükség. A női létnek tehát igen meghatározó tényezője a menstruáció. És amikor ez nagyobb megterheléssel jár, például csillapíthatatlannak tűnő fájdalommal, akkor az lelkileg is kimerítő az érintetteknek, hiszen nem érzik jól magukat a saját nőiességükben. A pszichológiai leterheltséget pedig még tovább erősítheti a kilátástalanság és a tehetetlenség érzése. Nem tudni ugyanis, pontosan miből, miért, hogyan alakul ki ez a betegség, biztos diagnózisához műtéti eljárás szükséges, és jelenleg nincs is rá teljesen megbízható megoldás. Érdekes módon a legtermészetesebb és legjobb kezelése maga a várandósság.
A nők nagy része megfáradt a menstruációs ciklus okozta lelki és testi megpróbáltatásokban. Nekik mit lehet tanácsolni?
Bár elcsépeltnek tűnhet, de azt, hogy nézzenek szembe a problémájukkal, ismerjék meg a legapróbb részletéig, fogadják el létezését, és úgy vegyék fel vele a harcot. Azon túl, hogy felkeresik a nőgyógyászt, kérjenek pszichés támogatást is hozzáértő szakemberektől. Látogassanak el olyan csoportokba, ahol hasonló nehézségekkel küzdő nőkkel találkozhatnak, mert egymás tapasztalatai alapján a saját élményüket is át tudják értékelni.
Fontos azonban, hogy a rendellenesség azonosítása mellett fordítsanak időt a saját testük és ciklusuk megismerésére is, mert a nőiességet úgy is meg lehet élni, hogy közben az ember tudatos. A cikluskövetés – amely nem azonos a régi „naptárazással” – egy olyan módszer, amelynek lényege, hogy a nő minden nap megfigyel bizonyos jeleket, amelyek alapján egyértelműen kiderül számára, hogy a ciklusának melyik részén jár, mikor termékeny, mikor nem. Néhány periódus követése után az is megmutatkozhat, ha valamilyen ciklussal kapcsolatos eltérése van – akár endometriózis. A megfigyelések összegyűjtését applikációk is segítik, így akit csak a kockás füzet látványa tart vissza, nyugodtan vágjon bele ebbe a fajta önismereti útba, és bátorítsa nőtársait is. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy nem mindegy, milyen telefonos alkalmazást használunk, mert nagyon sok lehet ezek között a kevésbé kidolgozott és megtévesztő.
Mindezek mellett, ha az endometriózissal kapcsolatban konkrét és az aktuális fájdalomra koncentrálva kell tanácsot adnom, akkor ez leginkább az lehet, hogy a fájdalomcsillapítók bevételét nem szabad halogatni, nem szabad elérni a „nagyon fáj” állapotot, mert onnantól kezdve már csak a „tűzoltás” marad, és semmi sem fog igazán használni. A fájdalomcsillapítót még az első igazi görcs megjelenése előtt érdemes bevenni.
Van-e igény arra, hogy a nőgyógyász lelki támogatást is nyújtson? Mennyi ideje van erre egy szakorvosnak?
Sok szakterületen, de a nőgyógyászatban különösen is gyakori az olyan panaszok előfordulása, amelyek pszichoszomatikus alapokon nyugszanak, tehát lelki és testi folyamatok összefüggéséből jönnek létre. Itt szeretném megjegyezni, hogy az endometriózis nem tartozik bele ebbe a kategóriába, az ugyanis igazi szomatikus kórkép – bár nem kizárt a pszichés tényező sem, de tudományosan még nincsen igazolva. Ebből is kiindulva én azt gondolom, hogy egy jó nőgyógyászati rendelésnek pszichés támogatást is adnia kellene, amennyiben arra szükség van. Persze fontos szem előtt tartani, ha komolyabb lelki segítség kell, az már nem a mi szakterületünk, érdemes felkeresni egy pszichológust, pszichiátert.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, az a típusú női szakrendelés, ahol mondjuk öt, maximum tíz perc jut egy-egy páciensre, szerintem hatástalan. Mert lehet, hogy a rákszűrés megtörtént, lehet, hogy az ultrahang megtörtént, de pont az a plusz hiányzik belőle, amiért egy asszony vagy lány azt mondja, hogy milyen jó, hogy én nő vagyok, és milyen jó, hogy ezt tisztelettel kezelik.
Erősen kiemelte a „kellene” szót. Ez azt jelenti, hogy a valóságban nem ez a helyzet?
Sajnos nem. Egyrészről azért, mert az általános orvos, amikor kijön az egyetemről – tisztelet a kivételnek –, akkor nem tud kommunikálni. Gondolhatnánk, hogy majd idővel belejön, ám mivel belekerül egy olyan közegbe, ahol az előtte levő kollégák sem tanulták ezt meg soha – ismételten tisztelet a kivételnek –, kicsi az esélye, hogy ezt jól el tudja sajátítani. Bár vannak pontosan ennek a fejlesztésére fókuszáló képzések, de azokon csak nagyon kevesen vesznek részt, mert a legtöbb orvos nem jön rá arra, hogy neki ebben fejlesztenie kellene önmagát. Itt szeretnék párhuzamot vonni azzal, amikor Semmelweis Ignác idejében a kézmosás miatt háborogtak a szülészek, mondván, egy úriembernek nem kell kezet mosni, hiszen annak a keze mindig tiszta. Hogyha így gondolkodunk, akkor sose jutunk előre.
Az odafigyelő kommunikáció hiányának másik oka pedig az lehet, hogy sok a páciens, kevés az orvos. Mivel a gyógyítók is emberek, magánéletük van, ezért nem tudnak ott ülni egész nap a rendelőben, muszáj haladni.
Az endometriózissal mit kezdhetnek a férfiak, van egyáltalán dolguk vele?
Lelki értelemben abszolút. Hiszen a nő, aki élete szerelme, akiért mindent megtenne, endometriózissal küzd, amely által minden hónapban két-három napra kieshet az életükből, mert akkora fájdalmai vannak, hogy összegörnyedve tud csak létezni. A férfi pedig ott áll mellette, és majd megőrül tehetetlenségében, hiszen a jelenlétén és az odafigyelésén kívül nem tud segíteni, nem tudja csillapítani a fájdalmat – gondolja ő. De egy társ mindig támasz. A férfinak igenis szerepe van a nő helyzetének a könnyítésében. A saját helyzetéből adódó frusztráció helyett inkább mondhatná azt, hogy „semmi vész, megfogom a kezedet, megsimogatom az arcodat, adok egy puszit, és együtt haladunk át ezen a mélységen”. Támogatni kell a nőt, el kell fogadni, hogy neki ott nehézségei vannak, bátorítani kell, hogy forduljon szakemberhez, hogy vegye be még a fájdalom előtt a gyógyszerét. És ilyenkor le kell venni a válláról a feladatokat, ahogy ezt a régi társadalomban is tették.
Van-e helye Istennek a vizsgálóban? Felhozza-e a hitét, amikor lát egy-egy kétségbeesett arcot?
Alapvetően ez egy nehéz kérdés. Az, hogy én hívő ember vagyok, nem titok.
Valószínűleg már a fél ország tudja, és a páciensek zöme is tisztában van vele, amikor direkt énhozzám jönnek. Számomra is általában sejthető, ha valaki hívő, de ténylegesen csak a beszélgetés közben derül ki. És ha a válasz igenleges, akkor nekem annyiban van könnyebb helyzetem, hogy bizonyos dolgokat nyugodtan mondhatok neki, hiszen érteni fogja: a gondviselés, az isteni kegyelem hol tud segíteni, vagy hol látszik meg a hatása, ha valami éppenséggel jól alakul. És a közös nevező révén ezt ő is jól érti.
Ám abban az esetben, ha nem hívő a páciens, akkor természetesen nem felejtem el, hogy „tegyek tanítvánnyá minden népeket”, de nem biztos, hogy ennek a nőgyógyászati szakrendelés keretei között kell megtörténnie – ebből kifolyólag ezt nem szoktam erőltetni. Azt viszont megtartom, hogy a megszülető kisgyermekek mindegyike kap a homlokára egy keresztet. Összességében azt gondolom, az embernek van lehetősége arra, hogy ezt a pluszt használja akár a nőgyógyászat, akár a szülészet tekintetében is.
Megjelenhet egy kezelési tervben a keresztyén lelkiség?
Magát a kezelési tervet tudományos alapon kell összeállítani. Ha tudom, hogy valakinek van egy konkrét baja, amelynél szakterületi bizonyítékok támasztják alá, hogy x és y-t kell csinálni, akkor x és y-t kell csinálni. Ez nagyon egyszerű. Az isteni gondviselés jelenléte abban fejeződhet ki, hogy tudjuk, kezeléseink csak általában adnak megoldást egy-egy problémára, előfordulhat az is, hogy nem használ. Mert nem feltétlenül fog ugyanúgy hatni a barna hajúnál, mint a szőkénél vagy a vörösnél – minden ember máshogy reagál egy-egy gyógyító eljárásra. Pont emiatt gondolom, hogy hívő embereként könnyebb dolgunk van: biztosak vagyunk abban, hogy a gondviselés fogja hozzátenni azt, amit kell, ami hiányzik, amihez mi emberileg már kevesek vagyunk. Akkor is, ha ez nem azt jelenti, hogy az elejétől minden könnyedén és csodálatosan fog alakulni – sokszor meg kell tapasztalnunk a rosszat, ám biztosak lehetünk abban, hogy mindez a javunkra válik.
A kudarc mindenki életében jelen van, ám orvosként, főleg szülészként, kiemelt felelősséggel és lelki megterheléssel jár a hivatása. Milyen szerepet játszik a hite az önt is erősen megviselő esetek feldolgozásában?
A hit nekem biztosan nagyon sokat segít. Az egészségügyben eltöltött nagyjából harminc évem során voltak tévedéseim, rossz döntéseim, mélypontjaim, ezeken Isten vezetett át. Igyekszem azokkal az emberekkel is kapcsolatban maradni, akiknek az esetében minden igyekezetem ellenére sem sikerültek úgy a dolgok, ahogyan szerettük volna: akár még évek múlva is rákérdezni, hogy hogy vannak. Nincs sok ilyen, hála Istennek, de azért egy-egy van. És az a tudat örökké bennem él, hogy őket másként kellett volna kezelni, noha lehet, hogy egyes esetekben hasonló döntéseket hoznék ma is, mert az adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján azok megalapozott döntések voltak. Szerintem azért rossz a szülészeti ellátás világszerte, ideértve Magyarországot is, mert az orvosok legnagyobb félelme, hogy perelni fogják őket, ha bármi balul üt ki. Úgy gondolom, hogy keresztyénként az ilyen helyzetekben tudok igazán Istenre támaszkodni, mert bár a földön az emberek ítélete előtt kell megállnom, de a legvégén az Úr előtt kell elszámolnom a tetteimmel.