1570. július 26-án Csengerben tartották azt a zsinatot, amelyen elődeink Méliusz Juhász Péter debreceni püspök vezetésével megfogalmazták és megerősítették a Szentháromság Istenbe vetett hitüket. A magyar reformáció és a református egyház történetének fontos mérföldkövére október 4-én, vasárnap ünnepi istentiszteleten emlékeztek, amelyen Fekete Károly a Tiszántúli Egyházkerület püspöke hirdetett igét.
A Csengeri Hitvallás (latin nevén Confessio Czengerina) megerősítette, hogy az örök Isten úgy jelentette ki magát, mint aki: Atya, Fiú és Szentlélek. Így imádjuk és tiszteljük Őt, mint Teremtőnket és Megváltónkat, és az igaz életre, azaz a megigazulásra vezetőnket – foglalta össze a 450 éves irat jelentőségét Tőkés Zoltán csengeri református lelkész.
Fekete Károly igei szolgálatában felidézte a hitvallás megírásának körülményeit, közvetlen előzményeit, azt a kort, amelyben mindez megszületett. Isten kijelentésének gazdagságát, és így Őt magát nem lehetett és nem is lehet végzetesen leegyszerűsíteni és megszegényíteni, mint ahogyan ezt, az akkori kor antitrinitárius közössége, Dávid Ferenc vezetésével Erdélyben tette – hangsúlyozta. Ugyanakkor a Szentháromság-tan megvallása, a kijelentéshez való hűséges ragaszkodás megőrizte a kor magyar reformátusságát az európai protestáns egyházak világában, azoknak élénk és eleven biblikus közösségében – tette hozzá.
Az istentisztelet a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a tiszántúli egyházmegyék képviselőinek; továbbá a megyei és helyi világi elöljárók köszöntéseivel folytatódott. Az ünnepség a templom északi falán elhelyezett dombormű leleplezésével és megáldásával ért véget.
Forrás: ttre.hu
A Csengeri Hitvallás jelentőségéről
Fekete Károly tiszántúli püspökkel a rendezvény jelentőségéről Oláh Ilona készített interjút az Európa Rádióban.