Hosszú évek várakozás után, 1933. december 17-én Kováts J. István, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője felszentelte a négyszázhúsz férőhelyes épületet.
A csepeli református hitélet kezdetei a török hódoltság korára nyúlnak vissza. A törökkel vívott visszafoglaló harcok során a terület református közössége megsemmisült. A XVIII. században újjáépült községbe katolikus embereket telepítettek le. A következő század végén az ide költöző kétszáz református kubikus alkotta a szerveződő csepeli református gyülekezet magját.
Az első református istentiszteletet 1889. július 17-én tartották a csepeli községházán. A település a XIX. század végén már jelentős ipari központnak számított, ahol az egyik leghíresebb gyár a Weiss Manfréd vasművek volt. A századforduló éveiben jött létre a Csepeli Református Fiókegyházközség. A hitélet élénkülését mutatta, hogy 1899-ben egy családi házból imaházat alakítottak ki. Tíz évvel később, 1909-ben templomépítés céljára telket vásároltak, majd 1912-ben az építkezés fedezésére országos gyűjtést szerveztek.
Ebben az időben a fiókegyházközség kérvényezte az anyaegyházközséggé nyilvánítását, amit a felsőbb egyházi hatóság elutasított, azt azonban engedélyezte, hogy 1912. január 1-jétől megkezdődjön a fiókegyházközség önálló anyakönyv-vezetése. Két évvel később, 1914-ben a templomtelken imaház építését tervezték, de a rendelkezésre álló összegből – esperesi utasításra – az I. világháború éveiben hadikölcsönt jegyeztek, ami később elértéktelenedett. A templomépítésre az adománygyűjtést csak 1923-ban kezdték el újra.
Négy évvel később, 1927. július 17-én tartották a templom alapkőletételi ünnepségét. 1928-ban készült el a gyülekezeti házat és a lelkészlakást magába foglaló épület, amelyben a templom felépüléséig tartották az istentiszteleteket. A gyülekezet lélekszámbeli növekedésének elismeréseként a következő évben megalakulhatott az önálló anya-egyházközségi jogokkal felruházott Csepeli Református Egyházközség.
Magát a templomépítést jelentősen hátráltatta az 1929 és1932 közötti nagy gazdasági világválság. Az anyagi nehézségek miatt a szakrális épület igényesebb, nagyvonalúbb terveit egyszerűbb megoldásúvá alakították át. Az eredetileg a karzaton elhelyezni szánt Angster-orgona megrendelésétől is elálltak.
Hosszú évek várakozás után, 1933. december 17-én Kováts J. István a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője felszentelte a négyszázhúsz férőhelyes épületet, amely ifj. Ybl Miklós tervei alapján készült el. A templomtorony a Táncsics Mihály és Károlyi Gáspár utcák által meghatározott sarokrészen magasodik. A főbejárat a Táncsics Mihály utcára néz, amelyen az ókori görög építészetre jellemző díszítőelemek találhatóak, meander motívum, stilizált pálmalevél. A bejárat félköríves ajtó feletti részén az úrvacsora szent jegyeit megjelenítő féldomborművet helyeztek el.
Az első református istentiszteletet 1889. július 17-én tartották a csepeli községházán. A település a XIX. század végén már jelentős ipari központnak számított, ahol az egyik leghíresebb gyár a Weiss Manfréd vasművek volt. A századforduló éveiben jött létre a Csepeli Református Fiókegyházközség. A hitélet élénkülését mutatta, hogy 1899-ben egy családi házból imaházat alakítottak ki. Tíz évvel később, 1909-ben templomépítés céljára telket vásároltak, majd 1912-ben az építkezés fedezésére országos gyűjtést szerveztek.
Ebben az időben a fiókegyházközség kérvényezte az anyaegyházközséggé nyilvánítását, amit a felsőbb egyházi hatóság elutasított, azt azonban engedélyezte, hogy 1912. január 1-jétől megkezdődjön a fiókegyházközség önálló anyakönyv-vezetése. Két évvel később, 1914-ben a templomtelken imaház építését tervezték, de a rendelkezésre álló összegből – esperesi utasításra – az I. világháború éveiben hadikölcsönt jegyeztek, ami később elértéktelenedett. A templomépítésre az adománygyűjtést csak 1923-ban kezdték el újra.
Négy évvel később, 1927. július 17-én tartották a templom alapkőletételi ünnepségét. 1928-ban készült el a gyülekezeti házat és a lelkészlakást magába foglaló épület, amelyben a templom felépüléséig tartották az istentiszteleteket. A gyülekezet lélekszámbeli növekedésének elismeréseként a következő évben megalakulhatott az önálló anya-egyházközségi jogokkal felruházott Csepeli Református Egyházközség.Magát a templomépítést jelentősen hátráltatta az 1929 és1932 közötti nagy gazdasági világválság. Az anyagi nehézségek miatt a szakrális épület igényesebb, nagyvonalúbb terveit egyszerűbb megoldásúvá alakították át. Az eredetileg a karzaton elhelyezni szánt Angster-orgona megrendelésétől is elálltak.
Hosszú évek várakozás után, 1933. december 17-én Kováts J. István a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője felszentelte a négyszázhúsz férőhelyes épületet, amely ifj. Ybl Miklós tervei alapján készült el. A templomtorony a Táncsics Mihály és Károlyi Gáspár utcák által meghatározott sarokrészen magasodik. A főbejárat a Táncsics Mihály utcára néz, amelyen az ókori görög építészetre jellemző díszítőelemek találhatóak, meander motívum, stilizált pálmalevél. A bejárat félköríves ajtó feletti részén az úrvacsora szent jegyeit megjelenítő féldomborművet helyeztek el.
Millisits Máté