„Erőt kaptak, amikor el kellett viselniük, hogy a háború után az itt felhalmozott építőanyagokat elhordták. Erőt kaptak, amikor a kommunizmus idején semmit nem tehettek a templomért, és erőt kaptak a kommunizmus összeomlása után, hogy fölvessék a régi gondolatot. Erőt és kedvet kaptak, és megépült a templom" – mutatott rá a püspök, aki így biztatta a jelenlévőket: „Adjunk hálát Istennek a lelkészért, a presbiterekért, a gyülekezeti tagokért, mindazokért, akik huszonöt évvel ezelőtt elővették a terveket, és imádkoztak azért, amiért elődeik is imádkoztak nyolcvan évvel ezelőtt, hogy ez a templom megépüljön. Sírva vetették itt a magot a háború idején, és mi békében örömmel emeljük a kalászt."
Régi és új
Veress Gábor, a Klapka téri gyülekezet lelkipásztora is hálával beszélt mindazokról, akik a tervezéstől a megvalósításig részt vettek a hajlék felépítésében, majd ismertette a gyülekezet és a templomépítés történetét. „A magyar építészet jelentős momentuma, hogy felépült ez a hajlék. Itt minden összefügg, harmóniában van: a régi és az új, az anyag, a stílus, a külső- és belsőépítészet, a motívumok és a mögöttük lévő üzenet" – mutatott rá.
A budapest-pesterzsébet-Klapka téri gyülekezet által 1939-ben elkezdett építkezés a második világháború miatt félbeszakadt, csak az altemplom készült el, amelyet később befedtek – a református közösség a közelmúltig ott tartotta istentiszteleteit. 1994-ben, Veress Gábor lelkipásztor szolgálata alatt fogalmazódott meg a Klapka tériekben, hogy készüljön el a templom, majd húsz év múlva újra elővették Szeghalmy Bálint 1937-es terveit. A mai igényekhez igazítva, modern építőanyagokat is felhasználva, 2017 augusztusában kezdődhetett el az új templom építése – jelentős állami támogatásból, egyházkerületi, egyházmegyei, önkormányzati segítséggel, és a helyiek áldozatos adakozásából.
A templom belső terében nagy hangsúlyt kapott a magyar ősi motívumok közé tartozó, a fényre és az életre emlékeztető tulipán. Ez a virágmotívum jelenik meg a mózesszéken, a padokon, az úrasztalán, és így került a két belső boltívre is az egymásra visszatekintő fehér tulipánokból álló stukkódíszítés, szintén Szeghalmy tervei alapján, de már modern, üvegszálas betonból készült.
„Mégis"
A templom felújítási munkálataira fordított 375 millió forintból háromszázat kormányzati támogatás formájában kapott meg az egyházközség. Az ünnepi istentisztelet vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök, aki beszédében emlékeztetett, hogy a pesterzsébeti reformátusok közvetlenül a második világháború előtt kezdtek templomépítésbe: „Mit tegyen egy közösség, amikor éppen küszöbön áll a világvége? Vannak, akik hajót építenek, mások almafát ültetnek, vannak, akik bunkert ásnak, vagy a menekülés más útjait tervezik. A Klapka tériek templomépítésbe kezdtek, és ezzel elkezdődött egy nagyszerű, szövevényes és felemelő történet."
Mint mondta, sok hasonló történetet ismerünk a magyarok történelméből: egy közösség összefog, nagy és nemes terv megvalósításába kezd, nekifog az építkezésnek. Aztán minden másképpen alakul, akadályok jönnek, amelyek lehetetlenné teszik a megvalósulást. „Ilyenkor jön a fordulat, a mégis. Ez a mi történelmünk kulcsszava" – fogalmazott a kormányfő, utalva arra, hogy minden akadályozó és ártó erő, hátráltató körülmény ellenére eljön az idő, amikor újra megnyílik egy ajtó. „Ma itt ilyen beteljesedést ünnepelhetünk. Amíg képesek vagyunk ilyen tettekre, addig mi, magyarok nemzetként is létezni fogunk" – hangsúlyozta.
A templomszentelő istentisztelet lezárásaként a megjelent palástos lelkipásztorok egy-egy igével kértek áldást a hajlékra és a gyülekezetre. Az alkalom perselyadományait a marosvásárhely-felsővárosi templom tornyának javítási munkálataira ajánlották fel. Az ünnepségen a zenei szolgálatot a Klapka tériek és a halásztelki gyülekezet egyesített kórusa végezte.
Jezsoviczki Noémi, fotó: Kalocsai Richárd