Minden helyszíntől várják a templom és a gyülekezet bemutatását, továbbá lehetőséget a kérdezésre és a nézelődésre. A Templomok Éjszakája másfél évtizedes hagyományáról és az idén szeptember 20-án tartandó túrák részleteiről Kovács Teofil, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának tudományos főmunkatársa, az esemény szervezője beszélt.
Testvér – szinte simára koptatott szava kegyességünknek. Ez persze nehéz ügy. Szoktuk is mondogatni, hogy a barátait megválaszthatja az ember, ám a rokonait – köztük a szülei többi leszármazottját – nem, s bár én ezt tapasztalatból nem tudom, mert áldott jó testvérem van, de találkoztam már olyan emberrel, akinek az életét a testvérviszály keserítette meg, s ezt az ellentétet épp a vérségi kötelék tette igazán keserűvé.
Az iskolakezdés visszatérés abba a ritmusba, amely szolgálhatja az oda járók egészséges fejlődését, ha szeretetteljes pedagógusok és befogadó kortárs közösség veszi körül őket. Az iskolában érintkeznek egymással a gyermekek, mozognak, játszanak. Feladatokat és felelősséget kapnak, nehézségekkel szembesülnek (ha a tanárok nem óvják túl őket), és konfliktusokat oldanak meg.
A Nebuló Magyar Nyelviskola Clevelandben nem csupán hétvégi tanoda, hanem valódi találkozási pont: a gyerekek magyarul tanulnak olvasni, a szülők barátokra lelnek, az ünnepek „otthoni ízt” kapnak. A háttérben Krasznai Beáta pedagógus és pszichológus áll: iskola- és közösségszervező is. Férje, Krasznai Csaba püspökként és tiszteletbeli magyar konzulként szolgálja a helyi magyarságot. A Nebulóban összeér család, hit, hivatás és magyarság.
Az ifjú kánai pár kétségkívül elszámolta magát, amikor a bort beszerezték. Igen nagy lakodalom lehetett, ha Jézus és családja mellett a tizenkét tanítványt is meghívták a vendégseregbe. Próbáljunk elképzelni valami hasonlót mai közegben: mintha a rokon vagy közeli barát lelkésszel együtt az összes konfirmandusát is meghívná valaki az esküvőjére.
Mit kezd egymással a digitalizált fiatalság és a bölcsességet hordozó idősebb nemzedék? Faggyas Sándor Óriások és törpék című publicisztikája az idei szárszói konferencia kulcstémájára tapint rá: hogyan élhetnek és működhetnek együtt a különböző generációk – nemcsak egymás mellett, hanem valódi kapcsolatban?
Az öngyilkosság-megelőzés világnapja kapcsán beszélgettünk Sipos József tiszakeresztúri lelkipásztorral, lélek- és embermentővel, a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése Alapítvány vezetőjével. A halál torkából is sikerült már kimenteniük gyermekeket. Örömmel tölti el, hogy a nyáján is a foggal-körömmel élni akarást látja. Tanácsa: mivel a figyelem és törődés életet menthet, próbáljunk meg másokat felkarolni, róluk gondoskodni, ez rajtunk is segít.
A mesterséges intelligencia már a gyülekezetekben is jelen van. A Reformátusok Lapja kutatásában közel száz lelkipásztor mondta el, mire használja – vagy éppen miért utasítja el – ezt az új eszközt. Van, aki időt spórol vele és segédanyagokat készít, más viszont attól tart, hogy a gépi szöveg elhomályosítja a prédikációk lelki mélységét.
Friderikusz Anna Flóra élete minden területére misszióként tekint. A Bátor Tábor önkénteseként most jótékonysági félmaratont fut váltótársával, hogy az így összegyűlt adományokból tartósan beteg gyermekeknek szerezzenek kincset érő élményeket az alapítvány iskolai, kórházi és tábori programjain.
Két évtizede szolgál Tiszapalkonyán és Oszláron Feketéné Szóráth Edina Klára református lelkipásztor. Első női lelkészként érkezett a két borsodi faluba, otthonra talált családjával. A kicsi, idősödő közösségeket kulturális és lelki programok révén igyekszik élettel megtölteni. – A falusi gyülekezetek családiasak, és bár kisebbek, a kapcsolatok személyesebbek – vallja. Éppúgy beszél szolgálata örömeiről, mint nehéz pillanatairól, és arról is, a kistelepüléseken a lelkész ajtaja mindig nyitva áll.
– A kövek újjászületése bizonyos szempontból együtt jár a lelki megújulással, és talán épp ez a legfontosabb ebben a gyülekezetben – mondja Gyulai Sándor, akinek személyes életútja szorosan összefonódik a Bocskai téri református közösség újjáépülésével. A Kossuth rádió közelgő istentiszteleti közvetítése kapcsán a gyülekezet életéről a főgondnokkal, a Loment lelkész házaspárral és Balláné Bodai Judit iskolaigazgatóval beszélgettünk.
A társas kapcsolatok egészsége azon múlik, hogy időszakosan együtt vagyunk, majd külön utakon járunk, azután újra találkozunk – az internet azonban felborította ezt a természetes egyensúlyt. Az együttlét mindig hordoz feszültséget, ezért a regenerálódás nélkülözhetetlen. Ha viszont ez az egyensúly felborul, a közösség épp attól a váltakozó tapasztalattól fosztódik meg, amely mélyítené az empatikus kapcsolódást.
Ha Isten gyermekeinek nevezzük magunkat, és valóban azok vagyunk, az felelősség is: amikor kiderül rólunk, hogy őhozzá tartozunk, benne hiszünk, ne kelljen szégyenkeznünk kimondott szavaink, keresztyén emberhez nem illő tetteink miatt! Ne a mi viselkedésünk legyen az oka annak, ha Isten nevének hallatán az emberek reakciója elutasítás vagy gúnyos megjegyzés!
Több mint negyven éve indult el az a baráti kezdeményezés, amely mára a holland és magyar református közösségek élő, szerves kapcsolatává nőtte ki magát. A Mátraházán kétévente megrendezett lelkésztalálkozók nem csupán teológiai eszmecserék, hanem olyan alkalmak, amelyeken a gyülekezeti tapasztalatok megosztása, a személyes barátságok ápolása és az egymástól való tanulás egyszerre van jelen.
Miért idegenednek el a fiatalok a gyülekezeteinktől? Elkerülhetetlen a feszültség a nemzedékek között? Ha igen, létezik híd, amely összeköt? A különbségek feltárása nem hoz azonnali békét, de elindíthat a megértés és együttműködés útján. Írásunkban az egyes generációk sajátosságait, értékrendszerét, munkahelyi viselkedését, társadalmi elköteleződését és jövőre gyakorolt hatását tekintjük át a Biblia szemszögéből.
Egyre több olyan gyerek jelenik meg a szakrendelőkben, akinek nem valódi a figyelemzavaruk, csak túlingerlés lép fel. A Bethesda Gyermekkórház és más szakmai szervezetek képernyőidő-csökkentő programja ezt a jelenséget igyekszik kezelni, megelőzhető károkra irányítva a figyelmet negyven szakmai szervezet összefogásával. Azt javasolják, hároméves kor alatt egyáltalán ne nézzenek képernyőt a gyermekek, hatéves kor alatt is csak fél órát.
A Reformátusok Lapja olyan írásokkal is jelentkezik, amelyek a szellemi áramlatokat a Szentírás fényében vizsgálják. A cél: útmutatást nyújtani a biblikus alapokon nyugvó tájékozódáshoz. A Jehova Tanúinak nevezett szervezet kizárólag az Atyát ismeri el Istennek. Határozottan elutasítja a keresztyén hagyomány szentháromságtanát. Nem hisz sem Jézus istenségében, sem az örök kárhozat valóságában. Tanítása alapjaiban mond ellent az evangélium üzenetének.
Mindenkinek vannak félelmei, ám ezek némelyeknek az életét egy idő után eluralják, és szorongássá alakulnak. A pszichiátriai betegségek között ez a leggyakoribb kórkép. De mit mond az Ige az állandó aggódásról? Hogyan nézhet szembe a hívő a szorongás óriásával? Erre keres választ a vezércikk, hangsúlyozva: Jézus Krisztus arra szólítja fel a követőit, szorongás helyett szemlélődjenek. Arra hív: inkább vegyük észre az Isten gondviselését.
A gyülekezeti riport a Heves vármegyei község kicsiny, de élő kálvinista közösségét mutatja be, amely nem számokban, hanem jelenlétben méri önmagát. Hűségben, figyelmességben, csendes kitartásban. Az egyházközség – élén Komróczki Sándorné Kádár Margit lelkipásztorral – a hit megtartó és közösségformáló erejében hisz. Aki itt marad, hűséges. És a hűség sokszor többet ér, mint a létszám – vallják.
Szabó Lajosné Ittzés Virág családja és gyülekezetei felé való szolgálatát egész életében Krisztus dicsőségére végzi. Rendkívüli életútjában őszintén vall a háborús gyermekkorától a társadalmi kirekesztettség megéléséig, a lelkészfeleség szerepéről, valamint az időskor hívő megéléséről.