A történész megemlékezett az alkotó segítőkészségéről, mint fogalmazott, Jékely Zoltán számos alkalommal "kilincselt" másokért, míg magáért sohasem. Felidézte azt is, hogy az 1940-es évek második felében őt is hallgatásra ítélték, hat éven keresztül egy sora sem jelenhetett meg, ám ez számára a legtermékenyebb időszak volt, ekkor születtek például híres sírversei is. "Jékely Zoltánt még mindig nem becsülik eléggé" – fogalmazott Katona Tamás, aki szerint az utókor feladata a költő igazi nagyságát felmérni.
Ágh István Kossuth-díjas költő a 31 éve elhunyt Jékely Zoltánról szólva felidézte, hogy a költő zseninek kijáró fogadtatásban részesült Budapesten, ahol mégsem találta a helyét, ezért az 1940-es években, a második bécsi döntést követően visszatért Kolozsvárra. Ágh István szerint Jékely mesterei Reviczky Gyula, Krúdy Gyula, Ady Endre, Kuncz Aladár és Kosztolányi Dezső voltak. Szólt arról is, hogy a költő az Eötvös Collegium "oltalmában" diplomázott magyar-francia-művészettörténész szakosként, majd az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott.
"Elsőként, a körülmények ismerete nélkül csak a túlérzékeny költő elégiáját vesszük észre. Csodát művelt a nyelvvel, hatalmas víziókat vagy szelíd gyertyalángok szomorú pislogását vetíti elénk" – fogalmazott Ágh István, aki szerint a költő életének sorsfordító pillanatait ismerve kijelenthető, hogy Jékely Zoltán "már mint kisgyermek hazátlanná vált Trianon miatt". "A világalkotók fajtájából való nagy költő" – mondta Ágh István, hozzátéve, hogy Jékely Zoltán versei a prédikátorok, trubadúrok hangján szólalnak meg, ám azok mégis maiak.
A megemlékezésen megjelent a költő családja, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság több tagja, köztük Boross Péter egykori miniszterelnök, valamint Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is.
Forrás: MTI