A békesség a hála gyümölcse

Már december elején látszott, hogy 2022 karácsonya nem olyan lesz, mint amit a fiatalabb nemzedékünk megszokott. A Kárpátalján élő református közösségünk idősebb tagjai még emlékeznek a II. világháború borzalmaira és az azt követő tragikus eseményekre. Unokáknak, dédunokáknak adnak tanácsot, hogyan lehet nagyobb esélyük a túlélésre. Értékrendváltozás történt: az emberek többsége azon fáradozik, hogy túlélje ezt a nehéz időszakot, amelyről azt sem tudhatjuk, hogy az elején vagy a közepén tartunk-e. Amikor életveszélyben érezzük magunkat, minden másodrangúvá válik, csak az élet a fontos.

„Vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!” (Ézs 57,14b) Milyen karácsonyunk lesz? Az már biztos, hogy eltűntek a reklámfények, betiltották az üzletek díszkivilágítását, háttérbe szorul a vásárlás, az ajándékozás. Az adventi időszak útkészítés: a találkozás létrejöhet, a ma élő ember elhiheti, hogy Jézus Krisztus érte is megszületett. A külső körülmények változása hangsúlyosabbá teszi az élet értelmének a keresését. Ebben a helyzetben még értékesebbé válhat a karácsony valódi üzenete. Isten Igéje azt tanítja, hogy a „magasságban és szentségben lakó” meglátogatta az embereket, és nem vendégnek jött ünnepi napokra, hanem Jézus Krisztusban velünk van minden napon a világ végezetéig. „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézs 57,15b) Ez az első üzenet, amelyet megértettem és tovább szeretnék adni minden kedves olvasónak. Nem vagyunk egyedül, és aki velük van, elsősorban önmagával és szeretetével akar bennünket megajándékozni, gazdaggá tenni.

Bizonyára nem csak bennem vetődik fel a kérdés: ha a mindenható Isten szeret minket, miért van mégis háború, betegség, szegénység, annyi boldogtalan emberi élet? Ézsaiás könyvéből választ kapunk a kérdésünkre: a bűn miatt van rajtunk Isten haragja, és most, az Újszövetség korában, a 21. század pénzközpontú világában a haszonlesés bűne engem is, másokat is hatványozottan terhel, és következménye a szenvedés. Abban a tudatban élem napjaimat – a háború árnyékában –, hogy miattam is történt ez a nyomorúság. Halált és kárhozatot érdemelnénk, ő mégis mást ad. „Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Nem érdemeltük, mégis értünk küldte, hogy higgyünk benne és éljünk általa.

„Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,19) Meggyógyítja a szemünket, hogy lássunk. Lássuk lelki szemeinkkel a Messiást, és lássuk magunk körül szeretteinket, akiket megőrzött, mellénk, hozzánk rendelt, hogy szeretettel és felelősséggel legyünk egymásért! Meggyógyítja szemünket, életünket, hogy lássuk, mennyi mindennel megajándékozott bennünket, mert mi képesek vagyunk arra, hogy ami van, azt nem látjuk, és ami nincs, amiatt panaszkodunk, irigykedünk, elégedetlenkedünk.

A hála gyümölcse a békesség?! Beszélhetünk belső és külső békéről is. Az elsőből következik a második. Isten megbékéltetett magával Krisztusban: lehet az embernek békessége Istennel és önmagával. Lehet békés karácsonya akkor is, ha a külső békét elnyomja a háború pusztító hangja.

Békesség Istentől! Így üdvözöljük egymást, nem véletlenül. Jézus Krisztusban van életünk és üdvösségünk megoldása. Általa és őbenne mindent nekünk ajándékozott az Atya. „Meggyógyítom őt” – nekünk szól az ígéret egyenként is, és a nemzetünknek, a társadalmunknak is. Meggyógyít a büszkeségből, a felfuvalkodottságból, a lázadásból és a kételkedésből, a haszonlesés bűnéből, az emberi bölcselkedés betegségéből. Meggyógyít a lelki vakságból és a borúlátás, panaszkodás betegségéből az ellenségeskedés és a bosszúállás bűnéből. Békétlen szívünkbe békességet hoz, ami elcsendesíti, sőt elnémíthatja a fegyvereket. Fogadjuk el az üzenetet, és imádkozzunk gyógyulásért, az emberiség gyógyulásáért!

Békesség, békesség közel és távol!