A búzaszem – Isten tökéletes alkotása

búza

A búza és a liszt több mint élelmiszer – vallja Harmati László malomtulajdonos, a kelenföldi református gyülekezet presbitere. Szerinte már egyetlen búzaszem is jelzi Isten teremtő gondviselését. A százéves molnárcsaládban augusztus 20-a még különlegesebb ünnep, hiszen az államalapítás mellett hálát adnak áldozatos munkájuk eredményéért: az új kenyérért.

A szigetszentmiklósi Szabó Hengermalom története egyben családtörténet is. Tavaly volt száz éve, hogy elkezdődött benne a munka, és nehéz száz esztendő van mögöttük, két világháborúval, államosítással, rendszerváltozással. – Mindannak ellenére, ami velünk történt, a családomat mindvégig az elhivatottság, a szaktudás jellemezte – mondja Harmati László, a molnárdinasztia leszármazottja, a malom egyik tulajdonosa, aki nagynénjével és feleségével irányítja az üzemet. – A nagyapám minden akadály ellenére hitt abban, hogy jó az embereket élelemhez, a mindennapi kenyérhez szükséges liszthez juttatni, ezért örömmel, lelkesedéssel dolgozott mindennap – folytatja.

malom

Középen Harmati László nagyapja, mellette a nagymama, a karján Harmati László nagynénje, körülöttük a malom dolgozói az 1940-es évek végén

Ám az unoka nem sejtette, hogy valaha egy malom lesz a munkahelye, őt a külkereskedelem foglalkoztatta. Aztán a rendszerváltozás környékén nagyapja meggyőzte, hogy vásárolják vissza a dédszülőktől átvett, az 1950-es években államosított családi malmot. Harmati Lászlónak volt bejárása az üzembe gyerekkorában is, mert a nagyapját az államosítás után néhány év múlva visszahívták dolgozni, ezért végül az unoka is igent mondott. Otthonos volt számára a környezet, most így emlékezik vissza erre: – Ha beleszagoltam a lisztbe, mindig is úgy éreztem, hogy Isten elültetett bennem egy magot. A mag aztán életre kelt, és bár sok év telt el, de teljes szívvel, odaadással kezdtem el a szakmát.

A nagyapa jó tanító volt, mert őt az élet edzette meg – idézi fel a malom jelenlegi tulajdonosa. Számos gazdasági nehézségen ment keresztül a család száz év alatt – egészen a mostani járványig

A COVID–19 miatt több liszt fogyott

Érdekesség, hogy a koronavírus-járvány első hulláma folyamatosan alakította a malom vásárlói körét. A karanténidőszak alatt megnőtt az otthonsütési kedv, ehhez pedig lisztre volt szükség. Nem volt meglepő, hogy a pékségek vásárolnak a malomtól, de felvásárlási láz indult a lakosság körében is. Az üzem dolgozóinak sok munkát adtak az elmúlt hónapok, de jól bírták a megnövekedett érdeklődést.

Szabó Malom

Harmati László, mellette felesége, Harmati-Horváth Tünde, bal oldalon nagynénje, Szabóné Szabó Piroska, a másik tulajdonos

Az új kenyér tényleg új kenyér?

Az aratás országszerte véget ért már, bár idén akár két-három héttel is kitolódott a korábban megszokotthoz képest. Ahhoz, hogy az új búzából liszt készülhessen, sok vizsgálatra van szükség, zajlanak a minősítések, a malom keresi azokat a gabonákat, amelyeket nyugodtan megvásárolhatnak – magyarázza Harmati László. Van, hogy a mintát a malomba hozzák, ott vizsgálja meg a szakember, máskor személyesen megy ki ellenőrizni a gabonát. Olyan dolgokat analizálnak, amelyeket laikusként talán nem is igazán értünk: például a gabona sikértartalmát és sütőipari értékét.

Az eddigi eredmények alapján a szakember azt mondja, lesz elegendő mennyiségű gabonájuk az idei termésből, és lesz elég jó minőségű kenyérnekvaló is, bár az arányok idén másként alakulnak, mint korábban. – Az országban több lesz a takarmány, a gyengébb minőségű gabona, sajnos kevesebb az igazán kiemelkedő minőségű búza.

A malomban többnyire még a tavaly betakarított szemeket őrlik, általában szeptemberben váltanak. Persze augusztusban az új kenyér ünnepe miatt készítenek új lisztet is. Ebből lesz aztán az ünnepi kenyér, ugyanis Harmati Lászlóéknál szokás, hogy augusztus 20-a alkalmából otthon is sütnek.

Baja: a várthoz képest jó lett a búzatermés

Baja

– Akkor kezdtem el gazdálkodni, amikor visszakaptam az őseim földjét a rendszerváltozás után – mondja Felső Illés, a bajai református gyülekezet gondnoka. Földjeinek egyharmadát búzával veti be, azt mondja, a vetésforgó miatt ez szükséges, és amúgy is, jó a búza gyomelnyomó képessége. Pedig nem tartja gazdaságos növénynek, csak szerény anyagi haszon érhető el vele. 2020 rosszul indult, kevés volt a csapadék, nem szívódott fel a műtrágya sem. – Nem volt sok reményem, hogy lesz bármi a termésből. Ehhez képest jónak gondolom az eredményt, bár a minősége gyengébb lett, mint szokott, ezért most takarmánynak adtam le – magyarázza. Azt mondja, naponta hálát ad Istennek az imáiban, hiszen „az, hogy mégis lett ennyi búzánk ebben az évben, mindenképp hálaadásra ad okot”. Az úrvacsorával kapcsolatosan – látva az úrasztalán a kenyeret – Felső Illésnek szintén mindig eszébe villan: mennyi idő és hány izzadságcsepp, mire a kenyér odakerül az asztalra. A nyári teendők sem tartják távol a templomtól a gondnokot, azt vallja, hiába van rengeteg feladat aratás idején, a munka megvárja

Az államalapítás mellett számukra kiemelten is fontos, hogy a kenyérért is hálát adjanak, hiszen családjuknak ez már száz éve az életet jelenti. – Csodálatos dolog a kenyér, hasonló az életünkhöz – von párhuzamot a malomtulajdonos –, ahogy egy kis lisztből kialakul a tészta, az olyan, mint ahogy mi teremtettünk.

Milyen a jó liszt?

A sütéshez jó liszt kell – ezt Harmati László is megjegyzi, és a Szabó Hengermalomnál gondolnak mindazokra, akik használni fogják a termékeiket – legyenek azok pékek vagy épp háziasszonyok. Fontos, hogy milyen a vízfelvevő képessége, mennyire rugalmas, hogyan fejlődik belőle a tészta. Mit jelentenek a liszten a különböző kódok, például a BL55, a BL80? A betűk a gabonára utalnak, amelyből őrölték, így a „BL” búzalisztet jelen, az „RL” rozslisztet. A számok pedig a hamutartalmat jelölik. – Minél nagyobb a szám, annál korpásabb, sötétebb a liszt – magyarázza a szakember. A BL55 finomliszt a legáltalánosabb felhasználású liszt, ezt sütéshez, főzéshez, süteményekhez, valamint kenyérsütéshez is használhatjuk.

Életet, ételt adnak

A búza, a liszt nélkülözhetetlen része az emberi életnek. – Ez nagy odaszánást és szeretetet igénylő munka, és már nagyapámtól is azt tanultam meg, hogy ezt nem lehet szeretet és odaadás nélkül végezni – hangsúlyozza Harmati László. – Életadó, életet fenntartó folyamatot adunk tovább, amelyet mi is kaptunk, mert Isten tökéleteset alkotott a gabonaszemben. Hozzáteszi: az emberi tudás meg tudja őrölni ezeket az apró magvakat, amelyek aztán csodálatos módon táplálják az embereket.

Templomi hálaadás

Nagylónya: a gyülekezeté a templom melletti föld bevétele

Lónya

A nagylónyai református templom melletti másfél hektáros terület a gyülekezet tulajdonában van. Sokáig a helyi lelkipásztor javadalmának kiegészítéseként szolgált, ám a legutóbbi lelkészük úgy döntött, a gyülekezet javára adja a bevételt. Idén Király Béla gondnok kezdte művelni a földet, ipari napraforgót vetett bele. Azt mondja, a vetésváltás jegyében mindig mást termesztenek, vetettek már búzát is, és jövőre is az következik. 2016-ban, amikor a középkori templomokról szóló sorozatban írtunk Nagylónyáról, épp tritikálé pompázott a templom mellett – ez látható most is a fotónkon. A tritikálé hibrid faj, az őszi búza és a rozs keveréke, próbáltak belőle kenyeret sütni, kevés sikerrel, így alapvetően takarmányozási célra termesztik – magyarázza a gondnok. Király Béla amúgy is gazdálkodik, saját földjein minden évben vet búzát. Idén a fagy, majd az aszály, végül a túl sok eső kifejezetten nehéz évet eredményezett. – Gyenge-közepes a termés, veszteséges az évünk – tudjuk meg tőle. Azt mondja, bár a beregi területek nem igazán kedveznek ennek a kalászosnak, mégis azért vet minden évben búzát, mert „a búza mégiscsak búza, az a növény, amely minden gazdálkodó ember szívéhez közel áll, ez a fő gabonaféle, ebből lesz a kenyér”. Ráadásul az úrasztalára is ez kerül, így mindig emlékezteti a gondnokot saját fáradságos munkájára is. Nemcsak az új kenyérért tartott hálaadó istentiszteleten mond hálát Istennek, hanem minden vasárnap, mert érzi, szüksége van a támogatásra.

A malomtulajdonos a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség presbitere, feleségével 2010 óta tagjai a közösségnek. – Hosszú út vezetett idáig. Itt volt az esküvőnk, a feleségem itt konfirmált, nagy fordulópontok kötnek ide bennünket. A hitünk elmélyülése is ehhez a gyülekezethez köthető. Amennyire tudjuk, a szolgálatunkkal, imádságainkkal próbáljuk erősíteni a közösséget.

A malom mellett a gyülekezeti feladatokra is jut idő, ahogy Harmati László fogalmaz: – Isten meg tudta teremteni az egyensúlyt a szolgálatokban, a munkámban, a családban, a presbiterségben. Ő bőven ad feladatokat, amelyekhez kellő alázat kell. Naponként az Úr elé viszem a dolgaimat, hogy valóban hű és igaz szolgája tudjak lenni.

Malom

A malomudvar napjainkban

A malomtulajdonos presbiternek az is fontos, hogy a gyülekezetben is hálát adjanak a termésért, az új kenyérért. Ennek szép pillanata, amikor úrvacsorát vesz a gyülekezet. – Felemelő az úrasztalához állni, végiggondolni, hogy mi is történt az életünkben, hogyan változtatott meg minket Jézus.

A tavalyi hálaadó istentisztelet különlegessége az volt, hogy Harmati László feleségét kérte a lelkészük, hogy süssön valódi, kovásszal készült kenyeret az újkenyéri hálaadó alkalomra. Ez került az úrasztalára, ebből osztották az úrvacsorát – emlékezik vissza a presbiter. Hogy lesz-e ebből hagyomány, azt a beszélgetésünk pillanatában még nem tudja, de reménységét fejezi ki, hogy igen.

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.