A búzaszemben rejtőző örökség

– Már gyermekként érdeklődtem a biológia iránt. A növények rendszertana, a benne rejlő rend lenyűgöz és a teremtés tényéről beszél. Tudományos érdeklődéssel tekintek kenyérnövényeink botanikájára, a búzára, rizsre, árpára és tritikáléra, amelyekkel foglalkozom. Hasonlóan a többi teremtett fajhoz, felépítésük, genetikájuk, élettanuk különleges harmóniáról árulkodik, amely mögött a fajra jellemző egyedi precizitás áll – kezdte a hivatásában rejlő szépség ismertetését Pauk János, az MTA doktora, a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. tudományos tanácsadója. Elmondása szerint kenyérnövényeink túlnyomóan önbeporzó növények. Egy búzakalász egyetlen kalászkájában öt virág van, mindegyiket pelyvalevelek védik attól, hogy ne jöjjön más virágról át a virágpor. Amikor beporozza a virág saját magát, azonnal kinyílik a pelyvalevél, kitevődnek a portokok és elindul a szemfejlődés. Ebben a folyamatban is Isten tökéletes teremtő munkáját látja. Megannyi hasonló felismerés fordította a teremtés felé a figyelmét, munkájában pedig a genetika, a gének hagyományos és transzformációval történő átvitele felé a kutatásait. Érdekességként megemlítette, hogy a gabonafélék, főleg a búza rokon fajainak géncentruma a bibliai tájakra tevődik.

Pauk János felidézte, hogy egész életében megtapasztalta az Úr gondviselő kegyelmét, vezetését. Ahogy fogalmazott, nem számított a legjobb tanulók közé, amikor bekerült a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba. Nehézséget jelentett számára a tiszakécskei otthontól való elszakadás, lépést kellett tartania új osztálytársaival. Első felvételi próbálkozása sikertelennek bizonyult az egyetemre, de az Úr mellé vezette kémiatanárát, Kovács Gyulát, akire nagyszerű pedagógusként és mentorként emlékszik vissza. A sikeres felvételit követően több felsőfokú diplomát szerzett, üzemmérnök lett, majd biológia szakos tanár és agrármérnök. Ezeket követte a doktori disszertáció. Pauk János rögösnek nevezte a hivatásához vezető utat, de hálás azért, hogy az Úr megáldotta kitartását, miközben szerető feleséget, majd gyermeket is adott mellé.

Édesanyja álma volt, hogy fiából tanár legyen, ami végül megvalósult. Legalább húsz éve oktat a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, amely ma Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem néven működik. Elsősorban graduális, de doktori hallgatókat és szakmérnököket is oktat a növényi biotechnológia különböző ágaira. – Szeretek oktatni, szép kihívásként élem meg a hallgatók érdeklődésének felkeltését, az ismeretek és tapasztalataim átadását. Rendszeres felkészülést igényel tanári munkám, hiszen naprakésznek kell lennem más tudományterületeken is, de a munkától nem riadok vissza. Példaként tekintek ebben édesapámra, aki reggel hattól este tízig dolgozott, sosem fáradt el. Megtartotta az Úr, pedig a II. világháborúban is ott maradhatott volna – mondta el.

Pauk Jánosnak a cselekvő hit is elhivatottságot jelent. A Szeged-Újszegedi Református Egyházközség gondnokaként szolgál, aktívan részt vesz a gyülekezet életében. Akkor építhettek új templomot, amikor a legnagyobb recesszió volt. Véleménye szerint a hívő, újjászületett embernek az a küldetése, hogy közvetítse az evangéliumot az emberek felé. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” – olvashatók Jézus szavai Márk 16,15-ben. Ha a vetés megtörtént – látjuk ezt a nemesítő tenyészkertben – várható a termés: „A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.” (Máté 13,23)

Pauk János hozzáfűzte, hogy ehhez fogható mennyiségi növekedés a gabonafajoknál is előfordulhat, megindítónak nevezte a párhuzamot a Szentírással. János evangéliumában olvashatjuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24) A búzanemesítő számára – aki ezt nap mint nap látja – ez az Ige az újjászületés csodáját mutatja. A búzaszemben lévő endospermium (táplálószövet) – amit egyébként lisztként használunk fel – egy ideig neveli a kicsiny búzanövényt, majd a jó talaj átveszi a tápláló szerepet. Az ember életében ez a jó talaj a tiszta evangéliumot hirdető istentisztelet.

A kutatói munkában fontos a türelem. Sok időre van szükség az eredmény eléréséhez. A Biblia megértéséhez is idő szükséges. Engednünk kell, hogy érlelődjön bennünk az Ige, amely meggazdagítja a szívét annak, aki meghallja a hívást. Nem ritka, hogy egy üzenet, telefonhívás, egy-egy szó indítja el valakinek a lelki ébredését. Pauk János elmondása szerint neki is szüksége volt időre a Szentírás megértéséhez. – Amikor a lelkipásztorom megértette velem, hogy Krisztus személyesen értem, az én bűneim miatt is halt meg, elfogadtam az Úr Jézus keresztáldozatát. Ezzel átléptem az új életbe. A hitélet növekedésében fontos szerepe van a közösségi eseményeknek: gyülekezeti biblia- és imaórák, beszélgetések, csendeshetek. Ezeket az alkalmakat úgy lehet jellemezni, mint a zenében a zenekari előadást: mindenki hozzáteszi, amit hozott, és jó esetben felhangozhat a harmónia. Sokszor tapasztaltam már, amikor megjelenik az újjászületett ember szép arca. A disszonancia viszont bánt, ezt persze ki lehet javítani – idézte fel.

Pauk János szerint, ahogyan a jó talajra hullott gabonaszem fejlődik, nekünk is úgy kell növekednünk Teremtőnk megismerésében. Így elérkezhetünk a valódi megtéréshez. Sok zsákutca téveszthet meg bennünket, amelyek elkeseríthetnek, de bűnbánattal, az Úr előtti alázattal a megkeseredettségből új élet fakadhat. Kifejtette: a biotechnológiai munkákban gyakran in vitro, azaz nem természetes talajban, hanem tápközegben, mesterséges körülmények között hoznak létre növényeket. Viszont csak akkor tudnak egyetlen sejtből növényt felnevelni, ha a természetes körülményeket minél jobban lemásolják a laboratóriumban. A Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.-ben végzett munkájában is éppen ez a felismerés hozta meg az eredményeket. Ugyanígy nekünk, embereknek is létfontosságú, hogy helyreálljon a teremtés természetes állapota, vagyis élő kapcsolatba kerüljünk Istennel, az ő kijelentett Igéjével, a Bibliával. A kutató megosztotta egyik kedvenc igeszakaszát. Péter apostol írja: „Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.” (1Pt 1,13, Károli fordítás). Azért is a régi fordítást említette, mert véleménye szerint a felövezvén kifejezés hangsúlyosabban kifejezi azt a folyamatot, amit az Úrtól, az Igéből kap folyamatosan. Ahogy fogalmazott: oktatóként és kutatóként is vezeti ez az Ige. Úgy tapasztalta, hogy segítségével képes földi pályafutásában helytállni, az Ige által felövezni elméjét.

Pauk János munkásságát a múlt év végén két díjjal is jutalmazták. Az Eötvös József-koszorú életműdíj, a 70. életévét betöltött kutatóknak ítéli oda a Magyar Tudományos Akadémia. Ezzel összefüggésben azt mondta: a növény-biotechnológiába az 1970-es évek közepén kapcsolódott be, ami akkor forradalminak számított a növényélettani kutatásokban. A mestereitől tanultakat próbálta kamatoztatni az agrárképzésben is. A Gábor Dénes-díjjal az innovációban elért eredményeit ismerték el. Az indoklásban ez állt: a növénynemesítésben elért kimagasló tudományos és gazdasági jelentőségű, államilag elismert több mint húsz új növényfajta innovatív nemesítéséért. A biotechnológiai módszerek és a klasszikus nemesítési eljárások sikeres – esetenként világelső – ötvözéséért búzában, rizsben, tritikáléban, tönkölybúzában és fűszerpaprikában, továbbá iskolateremtő agrár-felsőoktatási munkásságáért.