Oktatók, intézményvezetők és a fenntartó egyházkerületek vezetői vitatták meg június 4–6-án a lelkészképzés aktuális kérdéseit Pápán. A Kárpát-medence lelkipásztorképzőinek fórumán szó volt a mesterséges intelligencia megjelenésének kihívásairól, az egyéni tanrend gyakorlatáról, a presbiterképzés tapasztalatairól és a teológiai karok szellemi bázisának fontosságáról.
A 2023-ban újra létrejött Coetus Theologorum, a Kárpát-medence hat magyar református lelkipásztorképző intézményében oktató teológiai tanárok lelki és szellemi fóruma adott időközönként ül össze. Június 4–6-án a Dunántúli Református Egyházkerület és a Pápai Református Teológiai Akadémia szervezte és adott otthont a találkozónak. A tanácskozáson a lelkészképzés aktualitásaiból kiindulva kerültek szóba az egyházat és a keresztyénséget érintő kérdések.
Németh Tamás nyitóáhítatában Pál apostol Rómaiakhoz írt levele alapján fogalmazta meg, hogy Isten és ember kapcsolata Isten irgalmasságán nyugszik: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1–2) – Az Úr és az ember kapcsolata úgy épül, hogy az Úr ígéretet tesz, az ember pedig erre válaszol, és az ígéret az engedelmes válasz után beteljesül. Az Úr megszabadít, szövetséget köt, és elküldi azt a nagy ajándékot, amely által nekünk életünk van, egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Az Istennel való kapcsolatunk első és legfontosabb része az istentisztelet, ami az Igére való figyelés, a teljes életünk odaadása, odaszánása az Úr kegyelmének. Nem a jelen világhoz, hanem Istenhez, az ő Igéjéhez igazított élet a hívő ember útja – hívta fel a figyelmet a Németh Tamás.
MI. Napjainkban ez a két betű már nem csupán a többesszám első személyt jelenti. Sőt, egyre kevésbe kötjük össze a közösségre utaló személyes névmással. MI, azaz mesterséges intelligencia, amely bár adatok és hálózatok összessége, mégis személyként tekintünk rá. Ezt nevezte az egyik veszélyforrásnak Balikó Zoltán, a Pápai Református Teológiai Akadémia (PRTA) oktatója, aki a mesterséges intelligencia a teológiai oktatásban és a lelkipásztori szolgálatban jelentkező kihívásainak témáját vezette fel. Értekezésében egyházi, a témával kapcsolatos kutatásokat vizsgálta. – A technika fejlődése új dimenziókat nyithat meg, de óvakodnunk kell attól – kivált Isten szolgálatában –, hogy az ember szerepét átvegye. A gép nem megélt élményekből táplálkozik, csak szimulálja a valóságot – hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a lelkipásztori munka nem mentesíthető, helyettesíthető ezzel a szimulációval.
Hanula Gergely, a budapesti hittudományi kar tanszékvezető egyetemi tanára ezt megerősítve azon gondolatait osztotta meg, hogy lehet-e az oktatás terén értelmesen használni a mesterséges intelligenciát. A résztvevők a felvetett témához kapcsolódva mondták el tapasztalataikat, kiemelve, hogy szükséges az offline gondolkodás, a személyes kapcsolatok nyomatékosítása és egyre inkább annak tanítása is.
Ezt követően Balla Ibolya, a PRTA rektora az egyéni tanrendről, annak előnyeiről és hátrányairól beszélt. Elmondta, hogy a pápai akadémián milyen igények alapján kérhető és adható meg ez a tanulási forma, kiemelve, hogy a személyes tanmenetben résztvevőknek ugyanazt a követelményt kell teljesíteniük, mint a nappali hallgatóknak. Az intézmény gyakorlatát és tapasztalatait ismertetve összegezte, hogy ugyan az egyéni tanrend az akadémiától és az oktatóktól is áldozatot követel, de az feladatuk, hogy akit Isten erre az útra vezetett, annak biztosítsák a lelki és tudásbeli hátteret.
A délutáni fórum alaphangját Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke adta meg azzal a kérdéssel, hogy szükség van-e egyáltalán a Coetus Theologorumra. A jelen lévő püspökök és az intézmények képviselői kiemelték az együttműködés fontosságát.
Elhangzott, az összefogás kétirányú. Egyrészt a lelkipásztorképzés nem képzelhető el a lelkészeket érintő aktuális kihívások megismerése nélkül, és erről a kerületeknek van napi ismerete. Másrészt a teológiai karok szakmai felkészültsége támaszt ad a közegyháznak a kortárs kérdések megválaszolásában is. Jelenleg a közigazgatás felsőoktatási tervei nem ismertek, ezzel is magyarázható a távolmaradók aránya.
Steinbach József püspök megjegyezte, hogy zsinati szinten is értékesnek tartják a Coetus Theologorum munkáját. – Az a tudás, amely a teológiákon fellelhető, a Zsinat munkájában is segítség, az egyház jövője szempontjából, az új kihívásokra való felkészülésben pedig nélkülözhetetlen – hangsúlyozta.
A nap utolsó témája a presbiterképzés volt. A beszélgetést Kocsev Miklós, a PRTA oktatója vezette, aki az akadémia presbiterképzését szervezi. A tavaly ősszel elindult első kurzusra nagy volt az érdeklődés, úgy tapasztalják, van igény rá. Ezt erősítette meg Rácsok Gabriella, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese is, aki az intézményükben folyó presbiterképzés gyakorlatát mutatta be.
Szabó Gábor, a Dunántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség alelnöke a szolgáló egyháztagok részéről osztotta meg benyomásait, tapasztalatait. Kiemelte, hogy a képzések lelki és szellemi erősödést adnak, közösséget építenek, a gyülekezeti beszámolók pedig inspirációt jelentenek egymásnak.
A tanácskozáson elhangzott, hogy a presbiterek a lelkipásztorok partnerei, munkatársai a szolgálatban. A teológiai karok presbiterképzői ezért egyrészt kapcsolatot biztosítanak a (leendő) lelkészek és a presbiterek között, mindeközben pedig erősítik a teológia és a gyülekezetek közötti köteléket.
A háromnapos találkozón a plenáris ülés mellett alkalom nyílt a kötetlen beszélgetésekre, eszmecserére is. A résztvevők a program részeként meghallgathatták Rákász Gergely orgonakoncertjét is.