A ma embere számára komoly kihívássá vált megállni, kilépni a hajszolt hétköznapokból, és elcsendesedni – fogalmaz Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke az M1 televíziónak adott ünnepi interjújában. Úgy látja, mindannyian egyre inkább félünk a csendtől, mert hozzászoktunk a felfokozott élettempóhoz és az állandó ingerekhez.
Amikor csönd lesz, szembesülünk saját kérdéseinkkel, bizonytalanságainkkal vagy éppen azzal, amit ő „a lét ürességének” nevez. Ezt a csendet sokszor pótcselekvésekkel próbáljuk megtörni, mintha attól félnénk, hogy egyedül maradunk önmagunkkal.
Steinbach József szerint karácsony azonban éppen arra hív, hogy ebben újra meghalljuk Isten szavát. Az idei ünnepen különösen fontosnak érzi Márk evangéliumának történetét, amelyben Jézus lecsendesíti a háborgó tengert. A püspök úgy látja, ma is sokféle vihar vesz körül bennünket: feszültségek, háború a szomszédban, elidegenedés, vagy épp a közbeszéd romlása.
Ebben a helyzetben különösen nagy szükségünk van arra a megnyugtató, megerősítő, és mások számára is békét sugárzó csendességre. A dunántúli püspök szerint ebben a tevékeny csendben hallhatjuk meg Isten és az embertársaink szavát is.
Steinbach József felidézte gyermekkori karácsonyait is, amelyeken mindig megtelt a templom. Elmesélte, hogy a közös karácsonyi séta a szomszéd falu templomába – mert az ő falujukban csak katolikus templom volt – maradandó élménnyé vált. Azóta lelkipásztorként és egyházi vezetőként is tudatosan készül az ünnepre, keresve minden évben azt az adventi és karácsonyi üzenetet, amellyel meg tudja szólítani az embereket. Úgy véli, az üzenet mindig ugyanaz, mégis mindig kicsit másként, aktualizálva szólal meg, mert a világ és a körülmények változnak. Idén különösen foglalkoztatja a kérdés, hogy a mai ember érti-e még, mit jelent a megváltás, és mit jelent az, hogy Megtartó született nekünk.
Személyes példát is hozott: egy montenegrói autóút nehéz pillanatait, amikor szűk szerpentinen, meredek sziklafal és szakadék között keskeny úton haladva úgy érezte, ha szembejön valami, nincs hova félreállni, de közben visszafordulni sem lehet, és lehet el sem jutnak a célig. Úgy véli, hogy emberileg sokszor úgy tűnik, minden irányból szorul a helyzetünk, de ez az evangélium, hogyha elfogyni látszik az út, akkor is van kiút: Megváltó született nekünk, aki kiutat adott a bűnből, a betegségből, a halálból, a gonosz hatalmától.
Karácsonykor különösen felnagyítódik a magány és a nélkülözés, ezért a püspök szerint nagy felelőssége van a lelkipásztoroknak és minden gyülekezeti tagnak abban, hogy meglátogassák, bátorítsák és pásztorolják azokat, akik segítségre szorulnak vagy úgy érzik, egyedül vannak. Sokszor egyetlen apró gesztus is arról beszél, hogy valaki gondolt ránk. A püspök szerint ma is sokan érzik úgy, mint a bibliai történetben a 38 éve beteg ember: „nincs emberem”. Steinbach József arra intett mindenkit, hogy vegye észre ezen a karácsonyon azt az egy embert a családján túl, akit az Isten rábízott.
Ugyanakkor az ünnep azt is segít megtanulni a Zsinat lelkészi elnöke szerint, hogy hogyan engedjük el azokat a terheket, amelyeket nem Isten tett ránk. Krisztusban erőt kapunk ahhoz is, hogy felismerjük: nem kell mindenütt jelen lennünk, és nem nekünk kell megoldanunk a világ összes problémáját. Elég, ha hűséggel elvégezzük azt, amit valóban ránk bízott az Úr – mondta Steinbach József.
Hangsúlyozta azt is, hogy azért van sok vihar az életünkben, mert elengedtük Isten kezét. De ő velünk van, és fogja a kezünket. Felidézte, hogyan fogta gyermekkorában édesapja a csuklóját, amikor elszaladt volna. Úgy gondolja, Isten is így tart bennünket féltő szeretettel, és ez a bizonyosság arra kötelez, hogy mi is odaálljunk egymás mellé.
Az egyház feladatát abban látja, hogy megnyugtassa az embereket, megszólítani szelíd, halk szóval, azokat is, akik egészen másként gondolkodnak. De emellett az egyház prófétai küldetése, hogy féltő szeretettel figyelmeztessen, ha szükséges. A harmadik feladatnak pedig az imádságot látja, és úgy véli idén különösen a békéért és kárpátaljai testvérekért kell imádkozni.
Steinbach József végül a református magyarságnak azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy egy nagy család vagyunk, közös örökséggel és közös hittel, 2009 óta pedig újra közös nemzettestben. Karácsonykor is érdemes emlékezni arra, hogy Isten a történelem Ura, és napról napra gondot visel rólunk szabadításunk Istene – intett mindenkit Steinbach József, a Zsinat lelkészi elnöke karácsonyi interjújában.
Steinbach József püspök karácsonyi üzenete
„A szó és a csend összetartozik. A szó a csendben szólal meg, csend nélkül pedig nem hallhatjuk meg sem az emberi, sem az isteni szót.” Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének karácsonyi gondolatai.