Ézsaiás Krisztus születése előtt hétszáz évvel írt a gyermekről, aki nekünk adatik. Minden élet Isten ajándéka, de ez a fiú különösen az, mert ahogy a próféta mondja, világosságot hoz. Nem közönséges gyermek, Ézsaiás azt mondja: „az uralom az ő vállán lesz”, és „uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége”.
Igen, lehet, hogy sötét van, de valaki jön, aki fényt hoz, reményt a reményteleneknek. Isten azt ígéri, hogy eljön a szabadulás. Milyen csodálatos, hogy a karácsony a maga szekularizmusával és kommercializmusával akaratlanul is megvilágosodik! Millió és millió fény pislákol, mind azt üzeni: eljött a világ világossága!
Ézsaiás a nevei alapján azonosítja őt számunkra, amelyek közül négy szerepel: Csodálatos Tanácsos, Hatalmas Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme – mintha egy nem tudná kifejezni végtelen erényét és értékét. Ezek nem olyan nevek, amelyeket naponta használnánk. Leírják a jellemét, a lényegét: ki ő és mit fog tenni. És csak egyetlen gyermek töltötte be mindezek jelentését az egész történelemben. Minden évben karácsonykor ünnepeljük a megszületését.
„Egy jászolban fekvő csecsemőnek bizonyára nincs mit tanítania, csak ha mint a pásztorok és a bölcsek, térdre borulva imádjuk, és elfogadjuk őt királyunknak, megváltónknak.”
Csodálatos Tanácsos. Mit jelent ez? Sokszor van szükségünk életünk során bölcs tanácsra vagy útmutatásra. Legyen szó házasságról, családról, kapcsolatokról, munkáról, üdvösségről, mindannyian rászorulunk Isten vezetésére, hogy jó és helyes döntéseket hozzunk.
Az Ószövetségben a csodálatos szó természetfelettit jelent, nem egyszerűen vonzót, különlegeset vagy inspirálót. Ő nem azért csodálatos, mert ezt az érzést váltja ki belőlünk. Ő maga a nagy Csoda. Természetfölötti módon fogantatott, Szűz Máriától született. A végtelenül erős erőtlenné vált. A világegyetem teremtője egy lett közülünk. Isten-ember, aki anyja táplálásától és szeretetteljes érintésének melegétől függött.
Aztán ott van az egész élete. Nem csak a tettei voltak csodálatosak, a szavai is. Ő maga mondta János evangéliumában: „Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet.” Jézus eljött, és átadta Isten mélységes dolgait, beszélt nekünk az élet lényegéről: a szeretetről. Azt mondta, először keresd Isten országát és az ő igazságát. Azt mondta, szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, elmédből és erődből, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Azt mondta nekünk, hogy Istent a szív érdekli, nem pedig a vallásos álarc külső pompája. Krisztus a „Csodálatos Tanácsadó”.
Élete csodája a kereszt csodájához vezetett, mert meghalni született. Tudod, mi volt a kereszt? Az átok fája. Mégis, Isten ezt szeretetének legnagyobb jelképévé változtatta. Mindent, amit megérintett, rendkívülivé tett. Minden idők és az örökkévalóság legnagyobb csodája a feltámadása: Krisztus előjön a halálból, egy új teremtés szerzője, aki soha többé nem hal meg – örök életet kínálva a benne hívőknek.
Ez a csoda gazdagít és megváltoztathat bennünket. Az a csoda, hogy Isten Fia elhagyja a mennyet, hogy a földön járjon. Szeret engem, minden hibámmal és minden gyengeségemmel együtt. Szeret engem! Soha ne veszítsd el a hited csodáját!
A keresztyénség egyik veszélye az, hogy az ünnepi rohanásban elveszítjük a csodát. Milyen csodálatos a kisgyermek tekintete, amikor először lát karácsonyfát! Van valami varázslatos abban, ahogy egy gyermek ártatlanul és örömmel bontja ki az ajándékokat. De egy héttel később a játékok unalmassá válnak. Sok felnőtt is unatkozik. Csak nem mondják ki. Keresik az izgalmat, de semmi sem töltheti be lelkük belső egyhangúságát, amíg meg nem találják Jézust. Néha még a templomba is eljönnek, és látszik rajtuk egy kis unalom. Valamit elfelejtettek, vagy talán soha nem ismerték őt. Jézus nem egyhangú! Nem lehet a hit szemével úgy nézni, hogy ne tartanád csodálatosnak.
Ha viszont csodálkozás nélkül nézünk a jászolra, nem látunk semmit, ami megérintene minket: sem bölcsességet, sem tanácsot, sem választ életünk kérdéseire. Egy jászolban fekvő csecsemőnek bizonyára nincs mit tanítania, csak ha mint a pásztorok és a bölcsek, térdre borulva imádjuk, és elfogadjuk őt királyunknak, megváltónknak.
Csak ő hordozhat minket a sötétségünkben, és űzheti el az árnyakat. Csak ő érezheti át a bánatunkat, ő szabadíthat meg. A fény, az öröm és a szabadulás az ő ajándéka, és örömmel adja őket ingyen a népének. Ő maga a nagy Csoda.
A szerző a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!